Kolosszális. Elég csak a nézőtér soraiban helyet foglaló arcokat pásztázni. Olyan, mintha a bolgoság ott egy teljesen új szintjére emelkedne, persze tükör is egyben. Mert közbe mintha magamat is látnám. Vagyis kábé hasonló módon reagálok arra, ami ott történik a színpadon. És akárhányszor hallom Arijitet, az mindig olyan, mint az első alkalom lenne vele, meg hallanék tőle valamit is. Betelni vele betelhetetlen.    

Ja és kijelenthető kellő magabiztossággal, hogy a világ (nemcsak bw) szegényebb lenne egy ilyen énekes nélkül. (in)Dzsojság. Csak megköszönni van már erőm. Kifogytam a szavakból. Nézzétek. Füleljétek.