Semmi sem tökéletes. A Nautanki Saala filmzene korongja se az. Bár igaz, hogy eddig mindig odáig és Indiáig voltam vele, de, de azért jó, hogy ezek, a gyengébb kreditek is felszínre kerülnek. Miért?

Mert abból, hogy egy albumon teszem azt kilenc számból ötre twistelek, és annak a seggén tolom fel szivárványt konstans és mindig, bármikor, az nem jelenti azt, hogy ez egy valóban minden képzeletet felülmuló zenei tétel lett bw fronton és az idén. Nektek se jó, meg nekem se, mert elhiszem, hisszük, hogy több van benne, mint ami. 

Verdikt. A Sapna Mera Toota is bőven elmarad azoktól, akikről csupa jót és csupa szépet elhadartam már. Persze ettől vagy azoktól elvonatkoztatva, szó sincs arról, hogy valami förtelmesen vállalhatatlan muzsika született volna meg Kausar Munirtól, többek között RFAK előadásában. Nem-nem. Csak azt, annyit, hogy legközelebb a filmben találkozunk, addig és azután pedig not.