calacitra

Az Eastern Eye a nők után, mellett, mögött azért kíváncsi volt már erre is. Itt a nyertes, 2011-ben Hrithik Roshan lett. Nézzük csak. A bw színész az idei Zindagi Na Milegi Dobara teljesítményére egyáltalán nem lehet panasz, de az ezt megelőző évben a Guzaarishban megmutatta többet is tud, a Kitesben meg hogy annál is kevesebbet. Jövőre azonban érkezik tőle egy...két ígéretes film. Mégpedig az Agneepath remake és a Krrish folytatás.

A szerkesztők a beérkezett voksok alapján azt mondják, hogy megérdemelten lett győztes a vezető színész és férfi. Elmondásuk szerint ugyanis, hatalmas szavazatkülönbséggel nyert a csillag. Aki tökéletes bw nagykövet és aki van annyira tehetséges, hogy máshol (hwood) is simán megállja a helyét.

Mögötte némi meglepetésre Shahid Kapoor végzett a második helyen, míg Shah Rukh Khan csak harmadik lett. Az ötvenes listán egyébként a nőkhöz hasonlóan csomó bw színész szerepel (top10-ben legalább 6), de ha csemegézünk rajta, azért itt-ott akad egy sportoló, egy hip-hop sztár is, meg nem csak indiai nevek persze. Man on top.

A nap képe. Pózolj a Taj előtt, mint Tom Cruise.

Don’s enemies are born just to be just killed by Don only.

Méltatlanul elfedett és mellőzött volt eddig itt a blogon a Zindagi Na Milegi Dobara. Talán csak photoset és pár utalás ha van rá, más nem is nagyon. Pedig az év egyik legjobb bw filmje. Annak tartom, habár nem kimondottan az, mármint egy bw film. A ZNMD annál több (van kinek így kevesebb), inkább már valami modern darab, a nyugati trend követője, de nem az az esztelenül kopizofajta, mint az Ek Main Aur Ekk Tu éppen. Ez egy különleges utazás, élmény három baráttal, akik Spahont roadmoviezzák át, de a legnagyobb szerpentineket mégis magukban, egymás között kell letudniuk és kiegyenesíteniük. Elmondom, a legnagyobb erénye pont az volt a számomra, hogy egyrészt nem ment át melodrámába, és mégis tudott pimaszul mély lenni - a verseivel főként. Másrészt egyszerre tud humoros is lenni, kultsorokat hagyni az utókorra. Mushimushi, ugye. Nincs mese, felejthetetlen kalanddal ajándékozott meg ez a három muskétás, akik képesek voltak valami hatalmas nagy gombóc élni akarást elültetni az emberben. Mert igen, csak egyszer élsz.    

Az jutott eszembe, hogy ez a spanyol vonulat mostanában nagyon menő bw filmeknél. Akár zenei téren, akár helyszín tekintetében, de megnőtt az utóbbi időben az ezzel az országgal való képkocka kapcsolata a hindi nyelvű filmeknek (Kites, Guuzarish dal). A ZNMD pedig ezt a hagyományt folytatja, azáltal, hogy még zenéjében (a háttér adott) is a flamengo stylet keveri a hindi beattel. Ez a Senorita. A dal, ami a legjobban megmutatja azt, hogy a zene egynyelvű. Lehet maszalázni, mert embertelenül jól szól. Még annak is, aki nincs oda az egyik vagy a másik nemzet által gyártott muzsikaszóért. A SELnek meg kiváló bizonyíték arra, hogy nem felejtettek el zenét csinálni, de ezt már mondtam egyszer. Az itt következő how to make itben megtudhatjuk miből és hogyan lett a Senorita ilyen amilyen. Magát a dalt, mindenki különlegesnek nevezi (ez fura azért az Uri stb után), érdekes hangtalálkozásnak, amit nagy meglepetésre, nagy örömre a színészek énekeltek (f)el. Ők erről mesélnek többek között. Látjuk, ahogy Abhay Deolnak elsőre nem tetszik, utálja pl a részét, újravenné, pedig nincs olyan rossz hangja. Hrithik meg arról mesél, hogy jóformán nulla előkészület nélkül, felszavalták a mikibe a sorokat, és finis volt. Semmi kozmetika, hi-he-tő!

Úgy gondolom, ahogy a film, úgy ez a zenéje se bwhétköznapi. Formabontó, szerethető és bárhol bármelyik országban megállja a helyét a rádiókban. Így készült: