Tegnap a Banjarey, ma meg a Maaloom. Ki a fene érti ezt? Bwban elengedték évzene krakent, és nincs megállás. Jön is a nyár, én meg nem a Bartókon élek, hogy ezen meglepődjek, vagy azon, hogy AR Rahman ilyet is tud, de azért kellemes csalódás tőle a Lekar Hum Deewana Dil filmzenék.

Talán még a Highway daloknál is nagyobbat domborít ezekkel egyelőre, és az idén. Ha a Khalifa bemelegített, és tetszett, akkor a Maaloom kulináris játékossága és romkomos íze még jobban fog. Egy kicsit semmihez sem hasonlítható, pazar, nem az a tucatkeverék, van is benne valami: élet, lazaság, üdeség, fiatalosság. Amihez a dalbetét is tökéletesen klappol. Már el is képzeltem a filmbe, helye van, létjogosultsága.

Sőt egyre jobban bírom az új arcokat is. Armaant  és Deekshat, csak hogy szokjuk, és legközelebb már le tudjuk írni puska nélkül is, mert megérdemlik. Vagy ez majd kiderül, később, a film során, talán rászolgálnak.

Ja és az énekesek: Hriday Gattani & Jonita Gandhi. Fülre fel.