calacitra

A mai nap éppen megfelelő volt arra, hogy Salman Khan az önjelölt Michael Jakson indiai helytartója pápai szép üzenettel, coelhot meghazudtolva szeretetre, békére buzdítson. Azaz éljen az összefogás, ha már. Egyébként pedig annyira rossz már, hogy jó ez a dal a betéttel együtt. Sokáig néztem, méregettem, vizsgáltam, jobbról, hátulról, mindenhonnan, aztán rá kellett jönnöm, hogy ez még ha túlzóan erőltetten és hatásvadászan is akar lenyomni valami fontosat a torkunkon, de azt így is jól teszi meg ügyesen. Van itt pedig tüctüc, táncoló Salman, megvadult fanok, kislány csókja, ami meghozza a változást, rózsaszirmok, meg minden ami kell ilyenkor. Ha másra nem, arra tökéletes lesz, hogy Salman 'alapítványának' a Being Humannak a hivatalos himnusza legyen a későbbiekben (ha innen nézzük még szép). Mondom elég fülbemászó, de a filmmel még nem sikerült megbarátkozni, ezek után se.   

Ha Salman Khan, akkor Sajid Wajid. Ha Sajid Wajid, már itt se vagyok. De azért az esélyt megadtam neki, nekik, viszont azzal nem éltek. Szokásos. Egyszerűen nem, és nem. Be vagyok oltva ellenük, semmi hatás. Daisy Shah legalább szép, bár sokan B kategóriáznak és fújolnak, hogy mennyire nem Salman szint, és lehúzza az egészet, de a probléma forrását nem ott és ő benne kell keresni elsősorban gyerekek. Ja és úgy látom megint egyedül maradok, mert ilyenek záporoznak kommentbe, hogy best romantic song evör és hasonlók. Kiégek. 

Megvan még az a filmzene, amit pár poszttal előbb raktam  ki, és ekéztem, no akkor tessék most hivatalosan is visszasírni, mert a Jai Ho (tudod Salman Khan új filmje) legelső dalbetét promója, kérem szépen, még annál is vércikibb. Meg unalmasabb, meg halálkomolyan vércikibb.

Bár nem is értem mit vártam egyáltalán a Sajid-Wajidtól? Még szerencse, hogy ebben az évben nem nagyon találták meg a zene eszközeiket, így kimaradtunk ezekből pompás, hangzatos, fülpornóközeli dalkölteményekből.

Szumma. Igazából soha többet ebből, aminek a címét is bűn lenne leírni, és már előre félek, hogy a többi is beáll mögé, mellé, a sorban. Meg minőségben. Vagy nem-minőségben. Tetszik akinek tetszik, de nem tetszik. És én vagyok a macska. 

A teasernél még úgy voltam vele, hogy hátha, meg na majd most és Salman is back. De nem.

Bár oké, azt is butaság lenne kikiáltani, hogy a Jai Ho trailer az valami eszeveszettül rossz lenne, egyszerűen csak arról van szó, hogy pont annyit ad, amennyit kell, semmi többet, senki többet másodszor. És sajnos félő, hogy ez a filmre is átragad. Az se ad majd ennél többet. 

Persze tipikus salmankhanos, amivel semmi baj nincs. De láttuk, hogy egy sztár még nem minden, ahhoz kell még pl. egy rendező is, ami egyelőre számomra leggyengébb láncszemnek tűnik az egész Jai Ho gépezetben. Sry, de nekem tesó ne csináljon már filmet. Aztán lehet jól jönnek ki majd belőle, és nekem kell majd magyarázkodnom utóbb. Végülis egy trailer még nem a film.  

De miközben néztem, mégis, egyáltalán nem éreztem azt, hogy ide nekem az oroszlánt, azonnal, még akkor se, ha tudom, Salman miatt ez akár több lehet a szokásos dél-indiai feldolgozások zömétől. És ha jobban belegondolok, legutoljára talán az Ek Tha Tiger előzetese fogott meg, Salmantól. Azóta meg valahogy nem találtuk egymás számításait, beleértve a mostanit.

A Jai Ho kicsit bé, nagyon akció, ahol dzséj rendet tesz és megállítja azt, akit, vagy amit kell. Műfajilag maszálának mondanánk, de valahogy a könnyedebb műfaj képkocka képviselői nem igen vonultak fel eddig, amiből arra következtetünk, amit már a teasernél is felvezettünk, hogy a nép embere nem fog viccet csinálni a problémákból, azok megoldásaiból, mint ahogyan a Dabanggban tette, hanem komolyan veszi, még ha nem is fullra, mert akkor Filmfare lady nem gyűn majd érte. Bár azzal se jönne. De hát nem is ezért szeretjük Salman filmjeit.

Szumma, azért többet vártunk egy év után Salmantól, viszont még filmzenékkel javíthat. Bár igazán, azok nélkül se nagyon tudnék ellenállni ennek a Jai Honak, bármennyire is sok minden ellene szól. Mégis.  

Vicces, mert pont azt akartam írni, hogy a Jai Ho első teaserlátásra nem úgy néz ki, mint egy Dabangg, erre olvasom, hogy mások szerint meg pont igen olyan. Annyiban azért igazuk van, igazat adok nekik, hogy hasonlít rá, tipikus salmankhanos, maszálás az egész körítés, de talán a Dabangg második részére hajaz, mint az első részre. Mert én speciel szeretem a kettőt szétszedni, már csak azért is, hiszen a folytatás igencsak szolidra sikeredett. Elég sok mindent kiöltek belőle, ami még korábban benne volt. Na de hagyjuk is.

A Jai Ho viszont még lehet jó, jobb azoknál is akár. A nép embere van a történet középpontjában, aki harcol a csúnya, korrupt bácsik ellen. Aztán vagy győz, vagy nem. Ehhez persze néha az kell, hogy kiálljon, nem mint egy David Guetta koncerten, hanem, hogy ott legyen és osztja az elleneket, akik homlokegyenest mást akarnak, mint ő. 

Talán kitaláltátok, de ez is egy remake, egy telugu nyelvű tollywoodi alkotásnak, a Stalinnak a feldolgozása lesz. Salman Khan a főszerepben badass, mint mindig, mellette, szigorúan mellette pedig Tabu, Danny Denzongpa, Daisy Shah és Sana Khan lesznek láthatóak kicsi-nagy szerepben. A showt Salman lopja el.

Magáról az előtrailerről? Ahhoz képest, hogy egy éve várunk Salman mozira, ez nem lett annyira impresszív, hogy letegyem a hajamat tőle. Remélhetőleg csak tartalékolnak a következő előzetesre, ahol majd aztán nem marad szem szárazon. Kezdésnek ez sem volt érdektelen, sőt, majdnem megdobbant a szívem, hogy Salmant újra láttam, ahogyan azt csak ő tudja, de elfogult is vagyok vele szemben, hiába szeretik annyira ottan a blockbuster atyját.

És még egy dolog furja az oldalamat, az pedig a rendező személye. Nem is, hogy családban maradt, hanem, hogy képes lesz e megfelelni az elvárásoknak. Mégis egy olyan embernek, emberről készít filmet, akit sokan imádnak. Meg az se lehet véletlen, hogy annyit csúsztatták a forgatást, a film bemutatót, hogy sehogy se akart összeállni.

Amúgy meg szeretem a maszálát, a salmankhanos filmeket általában, de hogy itt nagyon nem lett elbagatelizálva, elkomolytalankodva, hanem kicsit komolyabbra vették a figurát, egyelőre, nekem baromira bejön. Ha így marad örülök, ha nem akkor nem, de akkor is maradok.