Nincs három kilenc nélkül. Avagy welcome to Housefull 3!

Sajid új filmje akár lehetne a mindent vagy semmit, de hát ő mindig ezt játsza. Vagyis ehhez ért. A szokatlan, fárasztó, indiagenerált poénok mestere, aki a sok kövezés, savazás, ekézés után sem teszi be a széket a szekrény mellé a sarokba, hanem évről-évre megmutatja magát, előáll egy olyan grandiózus castorientált filmmel, meg olyan dalokkal, dalbetétekkel, amikről más ember rendező fia csak álmodik és álmodhat. Neki meg ez jön, és megadatik konstans. Szóval valamit konyít ehhez, hiába a mérhetetlen sok nemtetszés, diszlájk, a kommentek letiltása, azért ő India Barátok Köztje. Senki se, és mégis mindenki nézi, róla beszél.

A Humshakalsban sem szakít igazán a hagyományokkal. Már az előzetes olyan housefull dejavu, amit ki sem kérhet magának, hiszen az. Csak a történetet csavarta meg még jobban, és facsarta ki. Tehát aki azt szerette, annak egyenes az út most is. Legfeljebb adva lett hozzá pár új színészarc (Ram, SAK), de pl. Riteisht megtartotta Sajid és dolgozik vele tovább. Lehet az eltitkolt gyereke, hogy ennyire futtatja. De ahány férfi annyi nő alapon nem lesz hiány hősnőkből se. Esha, Tamannah, és Bipasha fogják a gyengébbik nem vonalát erősíteni. És elnézve még a végén győznek, felülkerekednek a férfiakon, és róluk fog szólni minden. Nem pedig a beígért fun komédián, amiről tudjuk jól az milyen, ha Sajid csinálja. Hát ilyen. Pont ilyen.

Ha most (még) nem, akkor a zenével még célba érhet a Humshakals. Mert Himesh lehet a mentő őv és körülmény, aki a semleges, és pártatlan, billegő nézőket még a maga és a film oldalára fordíthatja egy esetleges impozáns soundtrack eredménnyel. Amihez majd a betétek is fel tudnak nőni. Vagy éppen fordítva is történhet, ki tudja.

Az biztos, hogy addig még maradok. És a Housefull sem tántorít el ettől egyelőre. Hiába nem okoztak maradandó élményt. És akkor még szépen fogalmaztam. Meglássuk.