Ha a Heartless olyan nekem, mint a téli olimpia, akkor a Mashooqana meg a nyári. Mert ez utóbbi inkább érdekfeszítő, jobban vonz - úgy mindenkit, meg amúgy is évszakonfelüálló, ahogy maga a dal. A mester tehát legyőzte tanítványát, a filmzene meg filmet. Itt tartunk.

Meg ott, hogy Gaurav Dagankor új szerzeménye halkan bekúszott a mindennapok ütemébe. Simán az első negyedév legjobb bw filmzenéi között találta magát, bérelt helye van. Amihez még a dalbetétet sem aprózták el.

Derrick Fong (aha) és csapata meg se állt Dubaig, hogy ott táncosokkal, lambokkal, koreoval, repcsikkel, fényekkel megálmodja azt, amitől szerinte is bw az bw.

Ettől. Mert a promó után most azt is szemügyre vehetjük, ahogy készült. És bár kicsit sok a duma, de azért érdemes fellapozni, hajtani utána. Másikánáááá.