Még dolgozom fel, de azért tudom, csak gyorsan, mert mindjárt idő van, vége van már a februárnak. A telet pedig el kell űzni, mivel is, hát ezzel. Jobbat keresve se lehet találni. Meg mondjátok azt, hogy nem egy igazi tavaszváró, nyitó muzsika ez a Nautanki Saalaból. Ne, ne, ne, persze hogy az. Ja és én imádom, az egyik kedvencem az albumról, bár alig van olyan, amit ott a lomtárba hajítanék. Pofás soundtrack lett na, önismétlek, de kell. 

Olvasom közbe, hogy egy telugunak a feldolgozása, ennek itt ni. Pompás, ezen már nem is rollerezem. Inkább azon, hogy nézzétek, nézzétek, és nézzétek. A Mere Mann után ez sima kettőből kettő, nagyon faszák. Odáig és Indiáig vagyok vele. Hát ti se maradjatok ki belőle már. Szép munka. Addig meg azon agyalok, hogy vajon hova is teszik ezt a betétet, milyen is lesz valójában (mert ez valami összelegozott valami), és miért kell erre áprilisig várni, oh miért?