calacitra

Siddharth Sangeettől (is) érkezik majd a Nasha filmzenei korongja. Amiből egy darabot, pontosabban annak a promóját hallgathatjuk meg most. Ez a Tera Nasha, ami egy nagyon habkönnyű, lágy, mézesmázos szerelmi dal.

Olyan egyszerű, de azért nem nagyszerű. Mászik is meg kúszik feléd-beléd, viszont egyelőre nem tud úgy magához bilincselni, mint Poonam Pandey, aki a történet szerint elcsavarja egy fiatal fiú fejét.

Még maradok, nézném továbbra is a trailer után, de azért oké, ebben a dalban is benne van a plusz, ami lehet a filmben fog majd kamatozni.     

Így sincs, de úgy meg főként nem lenne életem, ha bw mellett, azon kívül követném még konstans az egyéb nyelvű indiai mozigyártást, és azzal kapcsolatos kontentáradatot. Hiszen annyi minden történik ott, az ember kapkodja a fejét ide-oda-amoda, közbe meg ez csak egy része, szelete Indiának, a kissé szerteágazó filmművészete, és akkor a többi kultúráról, eventről, hagyományról nem is szóltam. Egyelőre izé bw is elég, néha sok is már, de sokszor akarva-akaratlanul azért pottyan az ölembe holmi tollywoodi, kollywoodi tartalom is. Talán még ebben a kettőben tartom magam úgy ahogy. De például a Kerala központú malayalam nyelvű Mollywoodi filmekhez már annyi közöm van, mint a gyufagyártáshoz. Ergó semmi. Na de a fontos, hogy innen való, itt készült az a Neram című film, aminek egyik dala a Pistah annyira kurvajó, hogy bw-ot is megeszi a méreg, amikor hallja és látja. Igazából szerintem ez a malayalam féle Why this kolaveri di. Nagyon szuper, pörgös, energiadús, végigcsápolos muzsika. És jut eszembe, a mozi előzetése se csúnya, lehet elveszítem Mollywood szűzességemet. De ha nem is, akkor tamil nyelven fogom megnézni, mert így is elkészült, vagy majd hindi nyelven, mert persze már bw is ráharapott, kell neki. Nem csoda! PISTAH.  

u.i.: a videó is büntet, azok a feliratok, a csúcspont 0:52-től 1:00-ig.   

"Dilli Wali Girlfriend Sharabi Ho Gayi" 

Dj Chetas YJHD mesápja teszi fel a pont a mai napra. Te meg ne légy rest, éjfélig van idő, akár addig még 4x is bele és belédfér. Challenge is accepted. Chetas meg merte volna elbaltázni, ez ajándék volt - Pritamtól, lett volna még nekem is, ha kapisgálnék valamit ehhez a zenefűszerezéshez. Szerencsére nem tette, és jól tette. Hosszú idő után az egyik legélvezhetőbb, vállalhatóbb, karcosabb lett a műfajában. Nem is tudom hirtelen, fogalmam sincs mit lehetett volna még kihozni azokból a filmzenékből, többet, ennél, többet, vagy valami egészen mást, mert ez pont annyira van rendben, hogy ne is érdekeljen. Fasza. Legyen is ez a hét-indulódala, a hét-himnusza. Meg is adja a kezdőlökést. A múlt heti után rokkoljunk.    

Priyanka Chopra énekli ezt. Én meg elhiszem neki. Na de átérezni, az már egy másik dolog, és újabb szint. Nem mondom, hogy jó úton jár, és lehet még belőle valaki a zenepiacon, de kövezzetek: ez most begyere. Igazi, tipikus nyári sláger. Pedig tudjátok, nem kimondottan rajongok PeeCee ebbéli munkásságáért. Túl sok hitem, reményem nincs is benne, felé, és ettől se lesznek álmatlan éjszakáim, mert ezt hallgatom közbe és annyira jó. Azért nem-nem, az auto-tune még mindig megeszi reggelire-ebédre-vacsorára a hangját, Pitbull meg Pitbull, szeretik, az emberek komálják (még Indiába is, lásd legutóbbi fellépését az IPL-en), én viszont inkább megadom magam. De oké, az biztos, hogy a pali nagyon tud valamit, vagy csak a semmit eladni. Tanulnom kéne tőle, leckéket venni.

Bár ha azt kell nézni, ki ő, mit ért el eddig, hányan ismerik, és most Priyanka az elsős, a kezdő énekes  máris vele együtt dolgozhatott, akkor azért az durva. Nem a számára, Pri számára. A hindi rész egyébként a dalban igen jó lett.

Szumma, tetszetős. Az In My Cityhez képest ezt javulásnak tekintem, slágeresebb alapanyag, amihez klip is jön ki hamarosan. Viszont, az Eraseben, ami attól eltekintve, hogy nem az ő dala volt, talán a legjobb még mindig tőle, hogy ott hallani is lehet, őt, a hangját, amilyennek ismerjük csak a filmekből például. De haladás van. Jó jel. A következő? Jöhet.     

Amikor azt gondoljuk, hogy új már nem jön a nap alá, és megbarátoztunk a ténnyel, akceptáltuk, hogy Shahrukh a Chennai Expressben 40 évest alakít, masalat, csinál, és egy Rohit Shetty filmben szerepel, akkor jön ez a dalbetét, és újra csak, megint vakarjuk a fejünket. Vagy inkább nem hiszünk a fülünknek, hogy Vishal - playback - hangja mennyire szokatlanul hangzik már SRK szájából. Persze soksok hallgatás után már annyira nem zavaró, inkább elsőre volt nagyon nagy a döbbenet.

Maga a dal is nehezen adja meg magát. Bár, ha onnan nézem, akkor a Rohit Shetty filmek eddig se a jó filmzenékről volt híresek. Fakt. És hát az utóbbi időben sajnos igaz ez SRK filmjeire is. Ergó megtalálta a zsák a foltját. De mégis na, a Vishal-Shekhar az Vishal-Shekhar. Jóllehet helyettük nagyon megnéztem volna egy Pritamot zenei rendezőként. Remélem, hamarosan együtt dolgozik már a színésszel.

Addig viszont 1234 irány a dancefloor. Végülis catchy, tapad, a refrén buta, de ilyennek is kell lennie. A verze picit unalom, a dalbetét meg elvileg egy item number. Bár gyakorlatilag is, csak nagyon nem vagyok képbe vele. Inkább sejtem, hogy az lehet.

Még pár hónappal ezelőtt olvastam valami cikket erről a CE félet item number kérdésről, hogy SRK szerepelne benne, mint item boy, de aztán nem lett belőle semmi. Helyette lett most ez. Az item girl pedig Priyamani, aki dél-indiai színésznő és modell. Rázza-rázza, de ezt se nekem készítették. Habár ilyen PeeCee és Sunny Leoneos időkben már komolyan felüdülés például ezt nézni, miközbe. Na de majd hátha nektek, és majd hátha legközelebb Vishal-Shekhar.