calacitra

Már egy ideje itt van a nyelvemen, és böki a csőrömet, szóval csakazértis coming out-olok. Mert komolyan mondom, ha ez, a Ram-Leela idén nem lesz blockbuster, a 'kasszasikerek chennaiexpresse' bwban, vagy Indiában, bánom is én hol, miközben Grand Mastik meg igen, akkor nincs igazság, nincs Isten, de még Mikulás sem (pedig!!).

De tényleg, tényleg arcpirító lesz, ha mégis megtörténik, szégyen and gyalázat, amihez képest a 8-1 csak egy kapufának tűnik, véletlen vereségnek.

Hiszen a trailer, a dalbetétek is annyira ontják magukból az igazságot, a tudást (SLB), a desiséget, hogy indiai ember legyen a talpán, aki még ennek ellenére is otthon marad. Nononono man.

Én kiállok mellette, Hernádi pápá, de nem is kell nagyon, mert maga mellett tart, és eléri azt, hogy egy másodpercre se legyen játszótársam a kisördög. Mert működik. Elsőre, másodjára, de sokadjára is. A dalok pl. a betétekkel újjászületnek (most és így kezdem csak igazán megszeretni, imádni őket, what the fish), eszméletlen, már-már földönkívüli megmagyarázhatatlan csillagsávos csoda meg mi minden még.

Az Ishqyaun Dhishqyaun is ilyen. Az se kivétel ez alól, a többiekkel versenyez. Miközben hátrányból indul. Azzal, hogy csilliónyi háttértáncos és száz outfitkellék, meg külső medzsik helyszín nélkül próbálkozik eladni magát. Azok helyett inkább egyszerűen, puritánul oldja meg kisujjból. Persze az is lehet, hogy az én szemeim szoktak már hozzá a sok és egyszerre több mindenre figyelésre itt, hogy konkrétan képesek voltak ezzel meglepni.

Nyilván el is vérezhetne mindjárt, ezen a ponton, a kezdésnél. Hogy bevállalta. Hiszen ehhez kell két jó színész. Akik között van kémia, tudnak is táncolni, meg együtt is, és még a dal is fasza. De el nem hiszitek, de az ID-nél ez igen, igen, igen, igen, igen megvannak. Ergó a legmerészebb álmainkat (valahol a RNBDJ ugrik be, jóvan, sokaknak biztos korábbi SLB művek inkább) váltja valóra három percben, hogy köpni-nyelni nem tudunk. Mert megincsálja. Megcsinálta. Awesome. Dee és Ranveer tapstaps, de a koreo' atyjának is kijár belőle.

Ha pedig a közeljövőben gifalbumot akartok kiadni, akkor ez egy jó kiindulási alap lehet, minden másodperce kivágni, bekereteztetni, animálni való. Van is itt minden, kitekintés (0:43), csókok, fegyverarzenál. Amúgy meg a mozdulatok kielemzésére ez a hét is kevés lenne. Hát még megtanulására, mennyi meló is lehetett, ha ennyire átjön már. De kurvára megérte. Must-see.   

A tegnapi nappal újtára indított wannabe Lucia (2013, Pawan Kumar, malayalam) kampányolosdi második ütemében az állóképektől már elszakadva a mozgóképek felé fordulunk és vesszük az irányt a Nee Thoreda kedvéért és annak tolmácsolásában.

De nem csak azokhoz, hanem mindjárt a dalokhoz is. Hiszen egy dalbetétről van szó ez esetben. Ahol baromira kijön, hogy mennyire szépen szól ez a malayalam nyelv is, ha éneklik, ilyen tökéletesen, meg zsenálisan, meg ámulatba ejtően.

Mondanám, hogy figyeljetek is csak a fületekre (egészben), de nem tudom, mert vigyázat a szem sem marad szárazon itt és most.

És bár csak pár képkocka erejéig cövekelünk le az összLuciaból, de az meg elég impresszív, képtelenség is elengedni, magához láncol a sejtelmes, bizsergő meg szép ütemeivel, imádom. Annyira szeretem, amennyire egy filmzenét szeretni lehet. Szóval így állunk, és ez még mind semmi, a Lusziááááá legyen veled.

Egy hét igazi hétindító dalok nélkül. So sad. Mert, ahogy az előbbitől, úgy a Mickey Virus romantikus dalától se szeretnék szerelmes, szerelmesebb lenni. Bárkibe, vagy akár a filmzenébe. És ezen még a látottak se kozmetikáznak sokat. Még akkor se, ha bár helyenként ötletes, már-már szerethető, és trú, de aztán az egész ánblok mégis felejtőssé válik, egyszeri soha nem visszatérő daldarabbá fokozódik le a szememben meg a fülemben egyaránt. Ha nincs más, akkor talán. Különben nem. 

Törvényszerű volt, hogy most itt ez következik majd. Bw egyszerűen ennyire kiszámítható, na. Legalábbis, ami a filmek marketingelését, promotolását illeti. Hiszen, míg elsőre kaptunk valami egészen táncparkettördöge-figyelemfelkeltő önjelölt party himnuszt, addig ez a most érkezett Aye Dil Bata a maga romantikus énjével hozta az ilyenkor szokásos tiszteletköröket, és egyben kötelezőt.

Meg a jól bevált megszokott napi rutint és papírfomát. Egy sima egy fordított. Egy ilyen hangvételű dalbetét majd egy olyan. Amivel nincs is baj. A dallal annál inkább. Mert a kiemelkedő, kimagasló kezdés, első dal után úgy hiányzott ez, mint a 8-1.

És de jó lenne, ha legalább unalmas lenne, mert tudnék valami rosszat mondani rá. De nem az. Vagy az se. Érinthetetlen.      

SHAKE THAT TOOH!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A Vishal-Shekhar is ám ha összeszedi magát, akkor csuda dolgokra lehet képes, ahogy azt a mellékelt és legújabb és egyben legelső Gori Tere Pyaar Mein dal&betét is jól bebizonyítja. Jóllehet ezért nem szenvedtek meg annyira, voltak álmatlan éjszakáik, hogy csak a refrént kigondolják vagy az alapokat éppen, de attól még ez kiberohadtul működik.

És ott is a helye a táncparketten, indokolt, joga van hozzá. Egészen mától kezdve, akár már a hétvége alkalmából rendezett holnapi partykon. Meg a többin, a jövő héten túl és azután is. Legyen is a Tooh minden napi himnusz. Aminek a jelentését nem nehéz kitalálni, a koreográfia segít, meg a szöveg is.

Verdikt. Lényegretörő, kimaxolt, és még az énekesek is adják alá. A látottakban pedig, na abban sem kell csalódni. Desifaktoros, táncos mulatság, szórakoztató szórakoztatás felsőfokon.

Egyébként meg ez a Kareena és Imran elég jó páros második blikkre is. Pedig emlékszem mennyire fura volt először még együtt látni őket egymás mellett, a főszerepben, de aztán az EMAET-ban mégis rámcáfoltak, és nagyon megszerettem ezt a fura jodit. 

Na de inkább most már komolyan tapadjanak azok a vérpezsdítő, táncb hívó dallamok. De vigyázz mert fertőző.

Totototo>>>>> tútútútú 

u.i.: És még mindig van másfél hónap ebből az évből, ha a dalokat veszem. Hajaj. Szóval senki ne igyon előre a medve bőrére, mert lesz itt még kutyavásár. Alig várom.