calacitra

Még a klip, betét nélkül is olyanokat írtam róla, hogy most lány lenne, belepirulna, de hát azzal együtt, ami mostantól már publikus, hivatalos mindenki számára, válik igazán egyértelművé a tökéletessége ennek a tamil nyelvű kollywoodi filmzenének. Ami Harris Jayaraj érdeme, és amit az Endrendum Punnagai című filmben hallhatunk. Ó PRIJÁ. 

Jegyezzük fel, az eggyel korábbi Bhootnath Returns filmzenét még az MBA szerezte, a mostanit meg már Ram Sampath. Ki érti ezt? Mindjárt megmagyarázom.

Szóval úgy áll a helyzet, hogy újra csak egy zeneszerző-ügyileg multikulti soundtrackre van kilátás, ami az utóbbi időben igen csak reneszánszát éli. Azaz, hogy egy albumon, nem csak és kizárólag egy filmzene gyártó brand, team dolgozik, hanem hát kooperál másokkal, megosztozik és így együtt, kéz a kézben jön létre a végeredmény. 

A BR esetében a fő mag: az MBA&Rampath&YoYo trió. Ebből most Ram Sampath a soros, ő mutat nekünk valamit. A Har Har Gange a dala, többek között, mert lesz még tőle, hallani fogunk róla a továbbiakban ezen az albumon. És úgy igazán nem is bánjuk, mert Aman Trikhaval az élen egy eléggé feelgood jóság már ez is, ami itt fülelhető be. Lájti, de jöhet még. Még kétszer. Háromszor. Is. Akár.

A film meg 2014 Oh My Godja lehet. Ja és Big B nagyobb már nem is lehetne.  

Szeretem, amikor igazam van. De azt még jobban, amikor nem. És a Sajid-Wajid pont beleköpött a levesembe. Fenéken billentett, hogy azért ne tessék korán előre, meg előre korán leírni őket, temetni és hasonlók. Fel is támadtak, csak hogy aktuális legyek picit a valóságban zajlott minket körülvevő eseményekkel. Jöttek, láttak, zenét szereztek és SO MUCH WIN. Még akkor is, ha a Main Tera Hero nem az eddigi legévzenesújtottabb korong mindközül, viszont kinder meglepetés a javából, hogy csodák márpedig vannak, és létezik a mikulás is. A Sajid Wajid meg tud jó bw filmzenéket komponálni, amilyen többek között a Shanivaar Raati is lett. A betét meg önmagáért beszél.   

India Selena Gomeze már elmondhatja azt magáról, hogy eljutott odáig, ahova csak keveseknek sikerül. Ugyanis a dalfeldolgozásoktól egészen klippig vezetett az útja. Most a Raastey kíséretében saját albumra is szert tett, és árulhatja a polcokon. Sőt, ha így folytatja (nem tudom hogy valakinek is valakije vagy nem) akkor kinéz neki hamarosan, sanszossá érik egy plébek énekesi zsíros szerződés is. Persze, azért ez se holnap fog bekövetkezni. Viszont azon se lepődjünk meg, ha majd tényleg találkozunk vele, a hangjával nemsokára egy filmzene korongon. Addig meg ez szól, not bad, bár egy Shreya Ghoshaltól olyan messze van, mint a hazai labdarúgó válogatott egy vb szerepléstől. Izé, sok sikert. 

Szóljatok a Terinek, hogy van ez a dal, ami róla szól meg neki. Névszózat, és költemény 1in1. Ami persze korántsem az, de ilyenkor mindig jókat szmájlizok, hogy ez itt azt jelenti, ott nyilván teljesen mást.

Egy a lényeg, utcán azért próbáljuk tűrtözetni magunkat a légplébekeléssel, ne olyan hangosan, még a végén valaki magára veszi. Persze lehet az jó is. Mint ahogy ez a dal, dalbetét, alles zusammen kikerekedett.

És nem is tudom eldönteni, hogy ezzel most a megtépázott, Jai Hoval icipici renomét vesztett cameozo, 'wannabe item boyt' alakító Salman Khan járt jobban, vagy a feltörekvő fiatalok meg a filmjük, hogy vele danszolhattak most, mekkora de akkora élményfaktorra szert téve (irigy vagyok). Talán win win lett.

Sőt még egy win is jöhet, hozzá, tőlünk. Mert mi is csak jól jártunk vele. Az év legkapósabb koreoját, és táncmozdulatát köszönhetjük neki. A hónaljmirigyek óta nem volt semmi ennyire témához szorosan kapcsolodó magaskontent, mint ez itt. És el is árulok valamit. Titokban, amikor azt látom, hogy senki nem lát, magam is szívesen lekövetem ezt a mozdulategyüttest. Hatalmas. De Salman se egyszerű, amilyen arcokat vág hozzá az egészhez, bele a kamerába. Fánfán. Ja és évzene a tünemény, de erre már rájötettek pár sorral feljebb ugye.

u.i.: A koreo feltalálójának innen is pacsi.