calacitra

Pár perccel ezelőtt lett vége a mai résznek, és azon kaptam magam, hogy felalá mormolom magamban a címzenéjét. De hát nem is meglepő, a legalább 20 megtekintett rész után, ahol mindegyikben ott elhangzik egyszer ez a muzsika. Meg azért se, mert szappan ide vagy oda, kellemes, fülbemászó, mindig jó visszajátszani. A tipikus dallamtapadás esete az nagyon igaz rá, miközben fogalmam sincs, hogy kitől is származik pontosan, kinek köszönhetjük eme remeket. Igazából akárki is csinálta, jól tette. És az is biztos, hogy az év végén örömmel fogom odarakni a legjobb nem bw, de india (film)zenék listájának valamelyik helyére. Ja és #theshowgoeson.  

Minél többet hallgattam vissza az I Me Aur Main filmzenéit, rá kellett jönnöm, hogy a Sachin-Jigar ezzel se lőtt mellé, hiába is voltam meggyőződve erről, pont az ellenkezőjéről még az első körben, a soundtrack megjelenése után nem sokkal.

Mert teljesen jó, átlagos zenedarabok ezek, amik a film műfajához (romkom) legalábbis a betétek láttán pont passzolnak. Annyira, amennyire az el is várható. Beleolvadnak, szépen szólnak, még ha nem is világverők, évzenék éppen. Egyszerűen csak egyszerűek, korrektek.

A mozi egyébként leszerepelt a jegypénztáraknál és a kritikusoknál is egyaránt, de DVD-n akkor is kihagyhatatlan lesz.     

Kétszer is megpróbáltam, de nem volt szívem végignézni. Mert annyira jók, ötletesek, mókásak ezek a Nautanki Saala dalbetétek, promók, hogy úgy vagyok vele, maradjon valami a filmre is, amit nem láttam még. A történet egy dolog, lepjenek meg vele, de ezek a képkockák, snittek is rászolgáltak arra, hogy ismeretlenként az ismeretlenbe vigyen el magával, éljen.

Doom Doom Doom.

Ali Zafar meg jobban járt volna, ha éneklés helyett, vagy a mellett, saját maga szerezte volna ezt, vagyis egy másik dalt, mert a LPNY-ban megmutatta mekkora potenciál van benne. És kár is volt ezt, ezért a Sajid-Wajid miatt veszni hagyni. Remélem legközelebb már konkrétan tőle kapunk valami jóságot, még ha az nem is ebben, a Chashme Baddoorban lesz meghallgatható. Sajnálom, no, pedig szerettem volna. Mitöbb el is képzeltem már, hiszen ha Ayushmannak is sikerült a Nautankiban, akkor neki miért pont nem. Nincs akkora különbség kettőjük között akár énektudásban, akár dalszövegírásban, hogy ez ne csak álom legyen. Whatevs, így jártunk.   

Semmi sem tökéletes. A Nautanki Saala filmzene korongja se az. Bár igaz, hogy eddig mindig odáig és Indiáig voltam vele, de, de azért jó, hogy ezek, a gyengébb kreditek is felszínre kerülnek. Miért?

Mert abból, hogy egy albumon teszem azt kilenc számból ötre twistelek, és annak a seggén tolom fel szivárványt konstans és mindig, bármikor, az nem jelenti azt, hogy ez egy valóban minden képzeletet felülmuló zenei tétel lett bw fronton és az idén. Nektek se jó, meg nekem se, mert elhiszem, hisszük, hogy több van benne, mint ami. 

Verdikt. A Sapna Mera Toota is bőven elmarad azoktól, akikről csupa jót és csupa szépet elhadartam már. Persze ettől vagy azoktól elvonatkoztatva, szó sincs arról, hogy valami förtelmesen vállalhatatlan muzsika született volna meg Kausar Munirtól, többek között RFAK előadásában. Nem-nem. Csak azt, annyit, hogy legközelebb a filmben találkozunk, addig és azután pedig not.