calacitra

És ilyenkor még az sem zavar, hogy dörög, villámlik, szupercellák találkoznak, vagy éppen a jég kopogtatt be az ablakon. Mert ez mindig bearanyozza a napom.

Sőt. A film, amiben ez elhangzik, na az is megér legalább egy nézést, lehet nézem is gyors vissza, újra ki tudja már hányadszorra. A címe Road, movie, meg a műfaja is ez. Csigalassúnak gleccserlassú, viszont pont így, ezzel együtt lesz tökéletes.

Kábé ezt is nevezem a modern, kortárs indiai párhuzamos filmművészet egyik csiszolatlan gyémántjának. Annak tartom igen, miközbe látom mennyire alulértékelt, és elfeledett darabja a bwi filmösszesnek. Pedig, ha látták, láttad volna, sokan, többen és még annál is többen. Na de kezdjük a zenével, hátha...    

Szintik, nadaswaram és Tanvi Shah. Pont ennyi kell, se több se kevesebb a hét, vagy inkább a NYÁR egyik, ha nem a legjobb indiai zenéjéhez. Ami jelzem nagyon nem bw, hanem tamil (0:1 bizony áll a kijelzőn). Címe a Yedho Mayakkam és egy filmzene persze, a hamarosan mozikba kerülő, eléggé faszának kinéző Billa 2-ből.

- bounce bounce bounce with me.

Gondolkodom, legutoljára a 3 Moonu zenéi szóltak ennyire szépen és nagyot, mint ez most. Picit emlékeztett is rá, azokra. Nem csak a nyelvhasználat, de a tempó, a hangulat miatt, valamint, hogy ennyire cheeky cheeky (pimasz, szemtelen), na az főként.

Amúgy egy tipikus, mondhatni sablonos, sokak szerint JLo egyik számára gyanúsan hasonló, hasonlító táncszám ez. Ami a parkettre a táncra hív. És tényleg valahányszor visszahallgatod mindig odakerülsz. Akár képzeletben, akár a székedben, az utca a kör közepén akárhol. És ez az igazán nagy fegyverténye.

Azt hiszem, köbö az ilyet illik jó számer szongnak titulálni. Ami keleti is, meg nyugati meg tradicionális meg modern nem is tudom már hány az egyben. És ezeket úgy összelegózza, hogy abból valami egészen életerős, életvidám, lelkesítő muzsika alakuljon ki. Valami olyasmi, yep.           

Mielőtt bárki megkérdezi, igen-igen ez az a zene, ami schmittelve lett egy törökből. Amúgy a Jism 2 filmzene, és Ali Azmat dalolja el. De még hogy. Egyedül ő miatta érdekel még a film. Komolyan meg is mentheti a leégéstől (ha úgy alakul, magyarul szar lesz), cipelheti majd a hátán, el tudom képzelni simán.

Bár ne szaladjunk annyira előre. Örüljünk annak, egyelőre, hogy van egy ilyen fasza, addiktív, extrém mód dallamtapadásos nótánk, ami egyszerűen nem hagy teret, valamennyi lejátszási kreditet semmi másmilyen zenének. Meg ami a napsütésben, a szélben, az esőben, a jégesőben is tartja magát, ugyanúgy szól. Ugyanolyan jól.   

És azt hiszem ki kell mondani, itt az ideje már na, az év harmadik negyedévének egyik meglepetés bw zenetárgya is lehet akár a Yeh Jism. 

A feltehetőleg nem (csak) gyümölcsön és zöldségen élő zenész, muzsikus is szerepelni fog az indiai Coke Studio második évadában. Mindjárt annak is az első részében, amit ha minden igaz  ma vetítettek le tökelőször a tévében. Még nem láttuk, egyelőre sajnos csak promónk van hozzá, de kiváncsian várjuk azért mit össze nem énekeltek és zenéltek ők (Sonu Kakkar és a producer-énekes: Clinton Cerejo) ott a színpadon. Persze kétség sem fér hozzá, hogy jó lesz, kurvajó.  

Elalvás elé még beteszem a lejátszóba ezt a friss KYKHH dalbetét szösszenetet. Tegyétek meg ti is. Nem Dil Garden őrület, de hasonló fun.