calacitra

Nem bíznak semmit a véletlenre a készítők Ekta Kapoor és Vishal Bhardwaj, mert két hónap után (amit több mint 1 millióan is szemügyre vettek) és nem sokkal a bemutató előtt egy újabb előzetessel ajándékoztak meg minket, talán még jobbal is, mint amilyen az első volt.

Ezt látva, összegezve: picit többet is tudunk meg belőle, a sztoriról. Arról, hogy Emraan utánaered a daayan-nak (boszi), amit lehet mégse kellett volna. Egy kísértetjárta épületről mesél, abban egy gyönyörű hölgyről, akinek a hosszú copfjában van az ereje, a különös hatalma. Vajon ki lesz az? Egy a három őt körülvevő színésznő közül? Talán Kalki? Vagy Konkona? Esetleg Huma? Más valaki?

Felpaprikázott no. Erre az utazásra simán befizetnék, de már az elejétől kezdve hangoztattom, hogy van benne valami, amiből talán jól jön ki most bw. Gondolok itt a műfajra, amiben nem igazán állta meg a helyét eddig. Kincstári optimizmusomat még a halovány soundtrack se tudja elvenni. Az ilyen rejtélyes, sokemeletes természetfeletti, kísérteties, idegesítő és kiváncsi de egyben sokdeka nyugtalansággal is párosuló darabok mellett, előtt egyszerűen bérelt helyem van. Április egyik legvárósabb bw mozija ő, hello.     

“Every high-rise has a hell, every hell has a queen and the queen must return,”

Pedzegették sokan, hogy remake is lesz belőle, pölö Mukesh Bhatt szerette volna nagyon, de e helyett inkább most 'csak' egy folytatást kapunk, azzal kell beérnünk. Majd később talán lehet valami a másik projektből is. 

Az első részt még 1990-ben mutatták be. Nem igazán tudom, hogy terveztek e vele hosszabb távra, megfordult e a fejekben korábban (akkor már), hogy nem kéne meg és leállni ennyinél, vagy nem volt akkora hatalmas siker, hogy indokolta volna? Igazából mindegy is, jobb később mint soha, gyenge 20 év után csak rájött valaki, hogy ebből még lehetne rúpiát, egy-két croret kicsikarni, ha már a sequel intézmény ennyire kamatozik mára már bwban.

Nem is kellett több, megszületett a nagy mű Mohit Suri rendezésében, aminek az előelőzetesét láthatjuk most a továbbiakban. A zenéjét már agyonkörbe-oda és visszaajnároztuk, viszont akkor, a dalbetétnél a színészekről kevesebb szó esett már. Akiket már csak azért illő és ildomos kiemelni, név szerint Shraddha Kapoor és Aditya Roy Kapoor lesznek ők, mert valamilyen szinten még mindig noname arcok a mai bwban. És bár voltak voltak ezt megelőzen filmjeik, de kimondott lead szerepkörökben nem nagyon mozogtak, legfeljebb mellékként, így egyfajta debütálásnak is felfogható számukra és számunkra is az Aashiqui 2.

Végül de nem utolsó sorban, azért teasersége miatt sok mindenre ne számítsunk ebben az egy percben. Történik valami meg nem is, ettől nem leszünk okosabbak a történetet illetően. Egyébként tipikus Bhatt filmre hajaz, ofkorz. Magyarán mozinak szürke lesz, de a zenéi pont ellenkezőleg színesek, amik majd sokáig velünk lesznek az évben, repítenek meg lehúznak. Tehát a dalok miatt kaphat egy sanszot a nézőktől. Love Makes Life Live.             

Zombieland, Doghouse, Walking Dead, Wrong Turn, csak pár azon már lassan megszámlálhatatlan filmekből, amiket felemlegetnek az emberek, miközbe nézik bw első zomcomjának, a Go Goa, Gone-nak az előzetesét. És csak azt hajtogatják már végletekig túlragozva, hogy ez innen inspiráció, onnan schmittelés, meg copypaste nagybetűkkel, tehát megértettük? Hát a francokat. Mi inkább betudjuk ezt is a globalizációnak, ahogy a zombik megérkezését Indiába. Persze az is igaz, hogy nem vagyunk vakok, süketek, a tény az tény, ez bw, jól ismerjük, viszont attól, hogy egy tucat 'dead ppl' futkározik benne még lehet más tészta, mint amit nyugaton megszokhattunk ebben a műfajban. Lehet és lesz is.

A Go Goa Gone a Shor in the City (2011 egyik legjobb filmje) rendező-párosától érkezik szokatlanul, május 10-én az indiai mozikba. De ismerve őket, a korábbi munkáikat nem félek attól, hogy feltétlenül nagy banánhéjra léptek volna ezzel a projekttel. Helyette azt mondom, hogy kockáztattak, hiszen bwban tényleg nincs óriási múltja a zombi vs emberkergetőzésnek. A GGG lesz az amolyan első, aki elveszi a szüzességét a filmgyárnak, és a közönség egy részének is egyúttal, már akinek addig, eddig nem volt szerencséje zombimozihoz.

Ennek ellenére, vagy pont ezért simán benne van, hogy bukik egy isteneset a kasszáknál, mert azt mondja erre az indiai: who cares, van romantikus, családi, igazi desi is a moziban, adják azt éppen, amire inkább elmegyek, és a 'fam' is velem együtt (falvak). De van és lesz biztosan másik véglet, akinek meg pont ez a piaci rés tetszik meg benne, hogy ilyen még nem volt, látni kell (multiplex közönség). Ha másért nem, a kiszőkitett, napszemüveges, orosz akcentussal és megannyi tetoválással megáldott Saif Ali Khanért jegyet váltani rá kötelező, akit így még biztosan nem láttunk, láthattunk. Meg az is biztos, hogy a poénok nagy részét ő viszi el, mégis húzónév, az egyetlen -teszem hozzá a filmben. Egyelőre ez mókásnak tűnik, komédia, szóval nem is veszi majd komolyan magát, én erre vevő vagyok. Jöjjön, ide vele.   

Are you really Russian?

What?

Nem is tudom már hányszor voltam azon a ponton, hogy most-majd most fogok írni róla egy keveset, de végül soha nem lett belőle poszt, vagy olyan, ami élesbe landolt volna közzétek, elétek, hogy vegyétek. Egészen idáig, mert azért egy/a trailer már nem játék. 

Fakt, a Bombay Talkies nem lesz bw hétköznapi darab. Bár hogyan is lehetne, amikor kimondott célja, hogy tiszteletét tegye, emléket állítson, megemlékezzen arról a nem pötty eseményről, mint hogy idén lett 100 éves az indiai film, filmgyártás.

Na ezen alkalomból ültek össze bw legnagyobb rendező-elméi, név szerint Karan Johar, Anurag Kashyap, Zoya Akhtar és Dibakar Banerjee, hogy összelegozzanak egy különleges, egyedi képkocka vállalkozást (szkeccsformát). Ami mégis bw kompatibilis, és a sajátosságait (érzelmek felsőfokon) sem nélkülőző négy történetet egy filmbe gyúr, miközbe olyan sztárokat vonultat fel, mint Big B (saját magát alakítja), Rani M. Randeep H. Nawaz S, Veenit Kumar és Katrina 'Angel' Kaif.

A trailer több mint meggyőző, jóllehet ettől a négy rendezőtől nem is várhatunk mást. A film zenei összeséért Amit Trivedi lesz a felelős, jejeje, aki legalább 25 (!) plébek énekessel dolgozott együtt ezen a projekten. Nem kérdés, hogy május harmadikán hol lennénk, ha lehetnénk. DREAM WANT LOVE.

Szelebrésön! Ayan Mukerji második bw nagy-nagy-nagyjátékfilmjében is Ranbir Kapoorral az élen hozza vissza a fiatalságot a bolondsággal, vagy fordítva.

Az elsőben, a Wake Up Sidben ezt az akadályt könnyedén vette, kipipálta, gondolom tanult is belőle, és most még jobban odateszi magát. Így esély van arra, hogy még az előzőnél is egy ászosabb kötelező képkocka néznivaló csomagot rakjon fel a vászonra május végeztével.

Az biztos, hogy a sztorit itt se kell nagyon túlragozni, kiszámítható romkom lesz a javából, amit az előzetes nem is akar nagyon szájbarágni, és ez így van jól. Szóval első blikkre hiába ijeszt meg a hossza, mert ne, csomó más audio és vizuálcsodával van ellátva a sztorizással szemben. Melegen ajánlom.

Érdekes adalék, hogy az a Deepika Padukone látható Ranbir oldalán, akivel évekkel ezelőtt még egy párt alkottak, és elvileg azt a Katrina Kaifot akarták a helyére először, akivel meg elvileg (gyakorlatilag a fene se tudja) most van együtt a színész. Követhetetlen már. Viszont, szerintem jobban jártunk ezzel a jodival. Vagy nem. És akkor, ebben az ügyben a mozi mondja ki majd a végső szót. 

A zenét meg basszus, ki ne hagyjam, szóljatok rám. Pritam, Pritam, Pritam. Csak nem szeretnél megint Filmfaret nyerni? Mert 1:31-nél, ami ott kezdődik az fülorgia volt, szavamra mondom. Első hallásra szerelem, most imádom. Egyből egy, oda, neki. Woooh.