calacitra

A tavalyi év legjobb filmzenéje soha se de nem kap véletlenül, még ennyi nap távlatában is, ilyen-olyan feldolgozásokat. Megérdemli. Sőt, lehet meredek lesz, amit most írok, és szönyű látlelete az idei audiofelhozatalnak, de idén is minden kérdőjel nélkül a dobogó legfelső fokán végezne - az eddig megtapasztalt dalbetét élmények alapján. A Tum Hi Ho a következőkben egy dance mix verzióval hasít, kávét ad kávé helyett, a romantikázást a veretést váltja fel ebben és itt. Nyilván az eredetit senki sem képes bitorolni, viszont ez a Sanjoy replika is arra kiváló példázat, hogy velünk van, bennünk, tovább él, és soha nem felejtjük el A dalt. 

Pont Sonu Nigam nyilatkozta le a minap, hogy az övéi: a hallgatók még mindig előnyben részesítik a hazai dalokat, filmzenéket, soundtrackeket minden mással szemben. És ez nem okés. 2014-et írunk már helloszia.

Lásd a külföld hiába vetette meg a lábát ott, annyira mégse, amennyire szerinte inkább kéne már. Mert az több hatással és jóval kecsegtetne a zenei rendezőkre, és a hallgatókra is, hogy kinyílik a világ előttük, többet kapnak annál, mint amit megszoktak már iksz ideje.

Nem tudom, ezt mindenki döntse el magában, hogy igazat ad e neki, vagy sem. Mi most egy Dj Chetas remiksszel (preview) adunk a holnapnak, és mondjuk ki, hogy bw maradjon bw, ameddig csak bírja cérnával. Mert a re kábirááááá az az éden. Viszont az se bűn, az almába harapás, ha egy kis külföldit, examplet fűszerezünk mellé, hisz úgy is tud érvényesülni, működni együtt, kéz a kézben.  

Olyan álomszerű, de igaz történet. Arijith Singhet azonnal minden dalba. Akinek szép romantikus balladái nem csak szép romantikus ballada formájában szólnak nagyot. És jutnak el soha nem látott magaslatokba, bele a fülünkbe, meg annál is tovább. Hanem még diszkók népe külön(c)verzióban is iszkolásra ad okot, vonz, és attól zsongasz be túl igazán az új pénteken: csütörtökön. Ahogy nekik készült, direkt nekik, - kiállásgazdag, dábteporientált, tüctüc lételemmel,  de mégse nekik. Gaurav Dagaonkar a Heartless c. film egy dala adja meg akkor és most az ezredmásodpercek kemény ütemét. De vigyázz, csak legyen hogyan kijönni belőle, mert nagyon odaragaszt, oda magához, oda.

Mivel jelen másdopercben nagyon nem látjuk ennek a hétnek a végét, annak a fényét, a bizonyos alagútban rekedve, és mellé még hó is társul, azaz tél tábornok is beköszönt majd, így duplán meg kell adni a hétkezdés módját, hogy felpörögjünk, jobban mint bw, aki már téli álmát alussza, sokadik idei uborkaszezonját éli meg.

Na de vágjunk bele, csapassuk, veressük, és egy a fontos baleset ne legyen. Éljenek a remixek, hogy vannak, mert megmentik a hétfőt, engem. Jöjjön is tehát egy, a legújabbak közül is a legújabb, a GTPM Dhat Teri Ki című dalához készített feltuningolt, triplán rántott, felgöngyölt változata, amiben rá sem lehet ismerni az eredetire, haha. És jobb is annál, hahaha.  

Szóval hajrá. Kitartást. A kávé meg nem használ, bw már igen. 

Usher találkozik a Tum Hi Hoval. Hmm, ilyen még nem volt. Ugyeugye! 

2013 egyik legévzenébb évzenéjéből boldog-boldogtalan készített már valamilyen feldolgozást, így lassan már nem is dobunk hatost az üveggolyón, ha egy új születik meg és lát napvilágot.

Persze tavasz is régen volt, de ez a zene ez időjárás/kedvfüggetlen, bármikor-akármikor-mindig jól jön, ha jön. És komolyan az egyik olyan bw muzsika az idén, amit szívesen veszek elő újra és újra. Akkor is ha szar vagy éppen kevésbé napom volt. Jelen másodpercben pedig nem is tudok jobb filmzenét mondani idénről, ha bwról van szó, és engem kérdeztek. Kábé annyira durván betalált, és vitt magával mindent, mindenkit, mint egy éve a Pani Da Rang volt. És ha ez így marad, persze messze még az év vége, akkor AR Rahman, Pritam, VS, SEL, Amit Trivedi megint befürdik, miközben Mithoon jó ha az évben kétszer zenét csinál. Innen nézve maradjon meg ebbéli szokásánál.  

De persze nem azért gyűltünk itt és most össze, hogy ragozzam a ragozhatatlant, elmondjam mennyire fasza muzsika ez, hanem azért, hogy egy új feldolgozást kapjatok a fületekbe, ha még nem volt elég. A legújabbat Arjun hozza el nekünk. Akiről posztoltunk már nem is keveset ide a blogra, lehet utána keresni, és aki most megint valami egészen furával állt elő. Azt már megszokhattuk, hogy ő ilyen mashup, remixgyáros fazon UK-ból, aki szereti a hindi zenéket mindenféle nyugatival összemaszalázni, fűszerezni, legózni. És most is így tesz. A THH-ot egy Usher művel boronálja össze, aminek a végeredményét hallgathatjátok meg, és nézhetitek is klip formájában. Mellette tűnik fel még, el kell mondani, Rekha Sawhney, aki gondoskodik arról, hogy olyan szépen szóljon a THH, ahogy még női hangtól biztosan nem szólt. Jóféle. Nem a legleglegleg a sráctól, de kihagyhatatlan ajándék volt, amit nem lehetett nem bezsákolni.         

Ja és ha már Arjun, egyet kell csak aludni, és itt a Vennakam Chennai soundtrack (wáááh), amin ő is énekel, és amit nem más, mint Anirudh Ravichander szerez. Húha. Jobban várom, mint az őszt. Pedig (m)elegem van már nagyon.