calacitra

Lassan kezd minden reményem elveszni. Minden, úgy az összes, amit a kortárs-modern bw orientált item number intézmény felé, abba bele jól táplálok személyre szabottan. Mert hiszem azt naivan, hogy ez jó dolog, ez kell, mint Tarlósnak a Margitsziget, aztán meg kapom a pofonokat (ahogy István is), olcsóbbál tescosabb tételekkel, amik vállalhatatlanul vállalhatatlanok. Próbálom persze a pozítiv kicsengést, üzenetet, és darabokat nézni, amikből akad pár, viszont nehéz, mert akkor, abban a pillanatban beesik egy produktum Sunny Leonnal az élen (óanyám) vagy hirtelen Priyanka gondolja azt, hogy ért, konyít ehhez fabatkát legalább, mint amennyit az énekléshez. Pedig fabatkát se. És ha már nála tartunk, akkor ő az, akivel szóba hoztak egy új item number szereplést a Ram Leelaban. Ami nem azért cink, mert ez már neki a harmadik az évben, miközben az első kettőt se kellett volna már bemutatni. De nem is azért cink, mert úgy egyáltalán. Hanem mert, ha hinni lehet a pletykáknak, akkor Aishwaryat Rait, megismétlem Aishwaryat Rait túrta ki onnan, pont ebből az item girl székből. What the f...ish? Persze oké Aish már kicsit nagyobb mint volt, de ez nem kifogás arra, hogy Prit elővegyék, előrébb, mint őt. Érthetetlen. Legutóbb egy interjúban rá is kérdeztek Aishnál (annyit, igaz-e, hogy szóba került, és hogy van-e esélye, ő lesz-e az a bizonyos item girl) bepróbálkoztak hátha elárul valamit, de csak annyit válaszolt, majd kiderül. Másnap meg mint égből a villámcsapás, debreceni négyes a fradikának, jött ez a hír, hogy már más név van terítéken. Priyanka, akivel elvileg két hónapja már le is van zsírozva. Azt hiszem ideje kámingáutolni, ez az a pont.     

Csak idéztem valakitől, mégis jól érzékelteti, hogy azért bwra is néha ráférne egy kis változatosság.  Vagy egyszerűen Sonakshi és Akshay már túlzásba viszi ezt ahol én vagyok, ott te is szerepválasztást és felfogást. Ami nem is lenne gáz, de viszont talán mégse kéne ezt 1 éven belül 6831 alkalommal eljátszani. Úgy, hogy nem tudnak tényleg semmi formabontot, rendhagyót kihozni ebből, sokadszorra se, mindig ugyanaz a recept. Ideje lenne váltani, hanyagolni egymást, parkolópályára tenni a közös szereplést n+1. Jóllehet Akshay legújabb filmjében, a Bossban csupán egy item girl lesz Sonakshi, de ez se mentség, hiszen olyat is láttunk már, nem új ez. Mondhatnám, hogy Go Go Govinda Thank God it's Friday.   

Még ha sokak szerint most el is pritamozta magát a Sachin Jagir, nincs ember a földön akit ez tényleg érdekelne. Pláne azok után, hogy meghallgatta ezt, a SDR legújabb dalbetétjét. Ja meg táncos betétjét IS. Mert klassz.

Jó, most erre mondják az okosok, nem hiába olyan - klassz, hiszen régen minden jobb volt, és ez abból lett. De néhány átfedésen túl, azért nem csak a zene miatt működik piszkosul a title song. Persze így is évzenegyanús a drága, azonban a színészektől kezdve, a kémián át a helyszínekig (India evör) meg a koreo'ig úgy kábé minden rendben van vele. Nem lehet belekötni, nem is érdemes. Szem, száj, fülorgazmus az egész. Imádnivaló, 2:16-nál pedig már te sem tudsz faképet vágni hozzá. Bugi költözik a testedbe, sudh dészi dészi dészi romansz, és csak azt sajnálod, hogy ilyen rövid. Még hogy három perc? Azmi? Nekem ez konstans végtelenítve szól 5 napja már. Megunhatatlan. És régen is volt már olyan, amikor első hallásra szerelem volt egy filmzene. Ez meg olyan.    

De hogy mondjunk valami rosszat is: a Sachin Jigartól nem kapunk már új zenéket az év hátralevő részében. Tehát igen, igaz, az utolsó nagy dobásuk volt a SDR. És nagynak nagy is lett. Annál nagyobb. A címzene is úgy hozta vissza a nyarat ezekbe a napokba, mintha csak most kezdődne. Öröm hallgatni, nézni, fun.

A többi filmzenével kiegészülve pedig az egyik legjobb korongjuk lett ez az idénről, ami a mókuskerék elhagyása előtt egy jó kis cliffhanger. Maradok is velük, náluk, sőt, egészen kiváncsi is vagyok mit hoznak majd össze nekünk a jövőben. Arról nem beszélve, hogy tavaly után akkorát léptek előre, feljebb, hogy azt minden traffikos megirigyelné. Ki merem jelenteni: ez az ő évük volt zenei szempontból, még akkor is, ha nem ők csinálták az év évzenéjét (csak néhányat azok közül), de marhára befutottak, és már ott tartunk, hogy bizony kell is velük számolni, meg hallani fogunk még róluk. És szeretnénk is.   

A film meg, hogy mennyire hidegen hagyott a legelején? Bezzeg most. Készülni moziba be, akkor még úgy is ráértek, csak egy napra rá lesz a nagy esküvő.   

Azt hisszük, hogy láttunk már mindent Deepikatól, ugye? De nem. Nagyon nem. Mert SLB és a Ram Leela készítők szerint ez most egészen más lesz. Más szint, amivel komolyan odaérhet a legjobb bw színésznők táborába. Kereszteljük is el gyorsan Aishwaya 2.0-nak, mert ez az ő filmje lesz. Meg azért Ranveer Singhé is egy csöppet. Itt éppen a forgatáson kapták le őket, akik között az van, hogy nincs semmi. Legalábbis a mai állapotok szerint, holnap úgyis együtt lesznek. Rosszabb ez, mint az átigazolási időszak a fociban. Ettől még nagyon rá vagyunk cuppanva erre a filmre, annyira, hogy már én is elhiszem ez több lesz majd. Novemberben ki is derül majd.   

Szeretem azt, amikor a rendező egy műfajban, stílusban tud kiteljesedni, de még annál is jobban, amikor képes ezen túllépni, változni, mer változtatni, és mást mutat meg, mint eggyel korábban azt tette, vagy csak bármikor valaha azt addig tőle megszokhattuk. Nyilván ez utóbbi feszkósabb, mert mi van ha nem jön össze? És ha tényleg nem, akkor lehet majd a fejet a falba verni, hogy 'miért nem csináltam még egy romkomot, miért nem, az is jobb lett volna'. Nem könnyű döntés, de nekem valahol ez a mentalitás, szemléletmód, hozzállás egy rendező részéről inkább tetszik, mint a tűzijáték éppen. Hiszen abból az egyiket elcsípted, akkor az összeset láttad, nem lesz már abban semmi új n+1. Shoojit Sircar szerencsére ennek az ellentétje. Bár furán is vette volna ki magát, ha egy újabb Vicky Donort csinált volna, egy újabb tabutémákat feszengető filmre adta volna a szavát. De az mégis csak meglepetés, hogy ekkorát fordult vele a világ, pálfordult, meg mondta azt, hogy az volt, most meg legyen akkor egy ilyen másik. Remélem legközelebb is tartja magát ehhez a szokásához, és az se veszi el a kedvét majd -ettől, hogy a Madras Cafe nem fog kasszákat robbantani, vagy akkora díjsikereket elérni, mint az első rendezése tette. Persze az is lehet, hogy a Madras Cafe többre viszi annál. Meglássuk. Most egyelőre egy ígykészült erejéig emlékezünk meg róla.