calacitra

A való életben is mindig azzal bánunk a legkritikusabban, akit a legjobban szeretünk. És ez bwban sincs másként. Pontosan Pritammal.

Mert a zenei rendező megszámlálhatatlan hideget kap tőlünk folyton folyvást, de sokszor mondhatni alaptalanul. /Az persze megint más kérdés, ha nem úgy teljesít belátásunk szerint./ Talán az van, hogy túlságosan is elfogultak vagyunk vele szemben, és úgy képzeljük el őt, mint aki nem tud hibázni, kifogyhatatlan dallamarzenállal rendelkezik. De azért na, ő is csak ember. Aki imádunk, meg a zenéit, főleg az utóbbit jobban.

Egyszóval, ha legközelebb megint lehúznánk, gondoljatok arra, hogy ez nem akkora dráma. Most, itt,pedig, az idei IIFA eventen csapott a húrok a közé, mutatta meg magát a színpadon kivételesen (zenei rendezőknél annyira nem szokás). És dobott egy olyan live koncert hangulatú performanszt, amire még jegyet is váltottam volna, ha lehetett volna. Egy ilyet is el fogadnék bármikor, mert azért tud valamit ez a Pritam, ért ahhoz, amit úgy hívnak, hogy zenecsinálás, örömfokon.  

Lehet Srk a király, mert ő mindent vitt, és akkor Hrithiket meg Aamirt még nem is láttuk, de mindegy is, mert idén a legcoooolabb bw arc toronymagasan Ranveer Singh. Aki már az év elején odatette magát, ha emlékeztek, egy fun performansszal a filmfare díjátadón, közbe baromi sok kálvária közepette leforgatta a Looterat, legutóbb a Vogue színfalak mögötte lopta a showt, most meg a GQ készített el vele egy igazán őrült, férfias fotósorozatot, amit férfi létemre lapoznám is azonnal. És lehet mondani rá, hogy overactingművész, egoistaforma, tenyérbemászóképű, de színésznek viszont nem utolsó, és szórakoztatni azt tud, ami bwban pont a legelengedhetetlenebb eszköze a filmiparnak. Jó helyen és jó időben. Azért valahol remélem beváltja a hozzá fűzött reményeimet, nem kallódik el félúton, mert van benne egy rakat potenciál-aranybánya.

És akkor nem beszéltünk arról, hogy még egy filmszereppel adós, hiszen a Ram Leela jön majd novemberben, vele-Deepikaval-SLB-val, amiben érzem, hogy nem fogunk csalódni. Se benne, se a filmben.

Addig meg kamillázatok ezen, rajta, eyecandy, és a modell se csúnya. A rapbetétek pedig csak agyonkolorizálják az amúgy se szürke howtomakeitet. C'mon.        

0:00: Hé. Ezen a dalcímen se rugózott sokat az meg az agya, aki megírta

0:04: Megy a Guitar Hero, én meg nem hallok a jobb fülemre

0:10: Bréking mégis jó a fülem. Onetwotreefour

0:16: Előkerült már a szaxi is. Pedig kevesebb mint fél perce megy

0:33: Jegyezzük fel, hogy az első Hey, lesz ebből több is gondolom

0:42: Azt mondta Papon, hogy ’szándosám’ vagymi. Fingom sincs ez mit jelent, de tetszik, mint szó

0:55: Desifaktor pipa

1:00: Megmozdult a jobb lábam

1:13: Tapstapsikolnak, közben Maria vette át a stafétabotot

1:25: Oké, ez eléggé látji

1:30:  Wúwúúúú

1:45: 20 másodperc alatt megfordult a világ itt, jöttek a skótok, a kelták, a húrok, a bendzsók, hát de mi lesz itt még?

1:50: Vagy lehet egyik sincs azok közül, csak meg lettem anirudhozva

1:54: Ezt a részt úgy tudom átadni, hogy ónájnénájnénájnáje

2:06: Újra ének. Ilejezés

2:24: Kész, megvettek kilóra

2:39: Milyen nap lesz holnap?

2:48: Ez mi ez hang volt, fasza

3:10: Ónájnénájnénájnáje. Ez gecikellemes

3:32: Akkor valahogy így kell elkezdeni egy albumot

3:53: Fütyülnek is. De fülyülök én is. Várjatok meg!!!

4:22:  A 13. Hey. Ez így szerencsétlen szám

4:27: Najó megvan a 14. is, nyugi van. Elkiabáltam, fok

4:33: Várható váratlan, kiszámíthatatlanul sablonos, de egyből/egy! 

Olvastam olyat, aki fideszes magabiztossággal azt merte állítani, hogy idén ez a legjobb item song. És tényleg? Tényleg. Tényleg? Nem. Hát nesztek.

Csapjunk is a közepébe mindjárt.

Mert azt magam sem vitatom, kétségtelenül van benne valami szemtelenség, ami csak ellopkodja a tekinteteket, és elnyeri végül az inkább igen, mint nemtetszésünket is, de ánblok azért hagy maga után némi kivetnivalót ez a tételdarab.

A Dhating Naach névre hallgat, és - amúgy a Phata Poster Nikla Hero c. film egyezményesített tétele - amilyen faékegyszerű, olyan átlagos. A fő főbetegsége az az, hogy semmi kisugárzása nincs. Sehol egy plusznyi plusz, hogy ebből valami több lehetne, igazán kiemelkedő az évben. Vagy egy olyan pillanat, amiért megérné gifkatalógust gyártani. None. Csak van, csak elmegy szódával.

És ilyenkor hiába jó a koreo', jó a helyszín - aminél többet butaság lenne elvárni manapság ettől az intézménytől, de még Pritam sem végzett rossz munkát - mert fasorba sincs egy Jadoo Ki Jhappival, ami tényleg etalon lett.

És amíg ott 'Zsáklin' nagyon tud érvényesülni (egy Prahu Deva mellett), ahogy megmutatja magát, mint a szegények Katrina Kaifja, addig itt Nargis Fakhri egyáltalán örülhet, hogy nem mást választottak helyette. Kis túlzással majdnem leimitálja Sunny Leonet, persze táncban, és bár durva, de ha nem lenne, akkor se vennénk észre. Ja, hogy valami nő is táncol benne?

Szerencsére van egy akkora tényezője a Dhating Naachnak, ami csak maga mellé állít. Ez pedig az item numberek védőangyala, Nargis megmentő hadművelet sikerkovácsa Shahid Kapoor, aki oneman show lerendezi az egész haddelhaddot elejétől a végéig, ahogy azt még tanítani se tanítják. Na ő már hiányozna, és fájna, ha nem lenne itt. Még úgy is, hogy amúgy se fogom gyakran nem hogy szemeim, lelki szemeim előtt látni ezt az item numbert. De így legalább vele általa, az esélye megmaradt, hogy a filmben, azt látva, ne csukjuk be a szemünket, fogjuk be a füleinket, tekerjük át, mintha nem is lenne benne ez. Ez. Ez itt ni.      

Nem lövöm le a poént, csak annyit, hogy a Sachin Jigar idei utolsó nagy dobására tényleg nagyot domborított. Kispályázásnak szaga nincs, majd az összes dal a Shuddh Desi Romanceról egybe van, és tényleg bárhonnan hallod ráismersz, mitöbb hallgattatja magát veled. Ezek pedig olyan tényezők, amiknél többet, jobbat az ember fia el sem várhat egy bw soundtracktől.

Már most fáj a hajam, főhet is a fejem, hogy kit is válasszak majd innen a harmadik negyedév legjobb zenéi közé. Ah, egy nagyon nehéz döntés lesz, ehhez képest a szíriai beavatkozás villásreggelis meeting párperces megbeszéléske.

De ha már itt tartunk, és megjött a felhívás a keringőre, akkor gyorsan ki is zárjuk a Chanchal Mann Ati Randomot ezek közül. De nem azért. Mert ez is perfekt, csak kevésbé évzenefaktoros, mint a többi. Tehát nem rossz ez, ettől még vibrál, ahogy azt kell.

A film pedig, a zenéinek köszönje csak meg, mert odáig jutott, hogy már érdekel, és lehet, hogy a bemutatót követő második, harmadik napon már a moziba is elrohannék miatta. Nagy szó.