calacitra

A Rambo Rajkumarból R... Rajkumarra avanzsálodott Pabhu Deva filmről azt mondtuk, hogy mentőöv lehet Shahidnak, egy tűzoltásnyi film a mellékvágányra került karrierjében. Na erre fel már ott is a füst a poszterben. Csak a végén ne hogy ez is legyen a nagyobb. És erre emlékezzünk, ne pedig másra, semmire. A trailert pedig nem magunk akarjuk, majd hozzuk idővel, megrágva, megemésztve, meg amúgy is ma más a soros.   

Ahogy azt már megejtettük: Aishwarya elől elhappolva Priyanka Chopraé lett a Ramleela item numbere. Ez de jó neki. De jó nem nekünk. Már ha abból indulunk ki mit teljesített eddig, ebben a műfajban, csak idén. Hát belegondolni is szörnyű. Mert míg az egyiket végignézni nehéz. A másikat lehetetlen.

Most meg mégis folytatja. Ohwomen. Ergó nem hagyja annyiba, nem adja könnyen magát a színésznő. Nem az a fajta, no. Talán igaza is van. Mert ki tudja, lehet az indiai igazság is olyan mint a magyar, harmadszorra teljesül ki, de akkor nagyon nagyon. A homokszem azonban bármilyen pici is és ártatlan dolog, attól még homokszem és csak ott van a gépezetben.

Kvázi az ember fejében. Aki tudja jól, hogy mit látott eddig tőle. Vagy inkább mit nem. Ezek után hát elvárások, azok nincsenek. Már egy jó item dalnak is tudnánk örülni, egy jó Peecee meg egyelőre maga lenne csoda. Tényleg nem értem (a n)őt, biztos sokat fizet ez is, de ahhoz képest, hogy évekig nem csinált ilyen tételt, aztán idén már kettőt is, semmilyet, és e mellé bevállalni egy harmadikat is. Nem vagyok optimista, de csak tud valamit, amit mi nem.

Végezetül pedig képünk is van hozzá, hogy hogy most milyen lesz. Hmm, szia desi girl 2.0.

Az már mindenképpen bizakodásra ad okot, hogy végre nem ilyen csillogóvillogó ruhában, olyan klubban twistel, meg rázza majd sokadmagával, hanem SLB hatására, indiai környezetben teszi mindezt, ami legalább változás az előzőekhez képest. Persze ez nem elég, másban is jó lenne azokat kikerülni, és elfeledtetni. Szóval good luck kft.        

Amennyire nem bírom a hirtelen jött hideget, esőt mindent, annál jobban várom a karácsonyt most már. Amúgy is best ünnep, de a Dhoom folytatás Aamirral az élen olyan szintre emeli, ahol a fadiszítés, a csillagszorozás smafunak tűnhet. Meg ki is maradhat a szokásból, hiszen képzeletben már mindenki jegyet váltott a mozira, így nem ér rá majd az üneppel foglalkozni. Ajándéknak pedig most ez az igazi ajándék, vagy az lenne, ha a film is rokkolna, szóval küldhettek nekem egy tiketet, korrumpálható vagyok ilyen téren, és még nem is kérek nokiásdobozt. Kicsi igények, nagy remények. Meg egy mozgó poszter. Velük. Tőlük. Nekünk. 

Igazán egymondatos hír, de azért írtunk már róla többször többet is eddig, szóval megéri megérdemli, hogy külön posztot kapjon most. Eddig ugye cím nélkül szerepelt a YRF egyik új filmje, amiben Sonam Kapoor és Ayushmann Khurrana lesznek a főszereplők, mi set tudtuk, senkinek se árulták el, így is voltunk kénytelenek kontentot seringelni vele, ezzel a filmprojekttel kapcsolatban.

Persze ebben nincs semmi új, legutóbb a JTHJ-nal játszották el ugyanezt, és éppen a YRF akkor is. Ez a mániájuk, amúgy nem is tudom, még nem képzeltem el milyen lehet egy olyan film forgatására járni, aminek nem tudom a nevét. Akkora világösszeomló tényező azért csak nem lehet, kibírják így is a crew mindenki.

Na de visszatérve erre, mert éppen a minap Taran Adarsh (whoisthisguy?) kicsipogta, hogy jövő év március 14-dik napján a Bewakoofian címmel kell majd keresni a moziszínházakban ezt a mozit, Nupur Asthanan rendezésében. A szó jelentését még nem kerestem elő és nem néztem utána, de jópofának hangzik, mondom úgy, hogy halványlila dunsztom sincs róla eszik vagy iszák amúgy, esetleg valami egészen mást.   

De az szent, hogy érdekesnek érdekes, nekem tetszik. 

Tudom, hogy sokat mondom egyes színészekre azt, de ha most nem csinálja meg akkor tényleg soha, viszont kénytelen vagyok újra és újra előjönni vele, ezzel, mert mindig vannak akik nem úgy teljesítenek, ahogy az talán elvárható is lenne, miközben bennük van a színészfaktor. Shahid Kapoor meg szerintem ilyen és a következő palánta, akinek ez az utolsó, ez lehet az utolsó dobása meg vacsorája.

Nyilván fiatal, és csinál csillió filmet még, azonban kimondva-kimondatlanul úgy vágott neki ennek az évnek, nagy tervekkel, és ígéretekkel, hogy egy új romantikus-mentes Shahidot fogunk majd viszontlátni a vászonról és az majd nekünk milyen szuper lesz, nem tudunk attól hova rohanni, csak vele lesz tele a bw sajtó. Háát.

Nem így lett, röviden tömören. Az első filmje, a PPNH csak szeretett volna kiemelkedő lenni. Pont tegnap vagy tegnapelőtt fel is hoztam egy dalbetétnél, hogy akkora mély nyomokat senkiben nem hagyott, talán inkább sebeket tépett fel, szóval ideje lenne már javítani és a tettek mezejére lépnie, ha végre már akar valamit kezdeni magával ez a Kapoor is.

A nagy mákja, hogy pont egy olyan rendező (Prabhu Deva) filmjéhez (R... Rajkumar, leánykori nevén Rambo Rajkumar) szerződött le még erre az évre, aki eddig bw szinten Salman Khanból és Akshay Kumarból is kihozta a maximum maximumát, de úgy, hogy gecire imádtam is őket azokban a filmekben, holott nem imádom őket alapból. Mind a Wanted, mind a Rowdy Rathore kellemes meglepetés volt, de egyben marhajó szórakozás, és minőségi indiai moziforma, amire szüksége is van már Shahid Kapoornak.

Persze a neve az előbb említettekével nem annyira húz (tömegeket moziba), viszont a rendező annál inkább, és a zenei rendező Pritam is még csodákra lehet képes, ha megtalálja jól, ügyesen, okosan a számítasait csak úgy hirtelen, mert tud ilyet. A női főszereplőt Sonakshi Sinhat nem nagyon kommentáljuk túl, sok vizet nem zavar, összenőttek már amúgy is PD-val. 

Ha minden igaz, jövő héten már okosabbak leszünk minden téren, hiszen valamiféle előelőzetes anyaggal lepnek meg majd minket (jupi), de előtte azért vessünk egy pillantást az első hivatalos promóképre is, amitől azért való igaz beindult a fantáziánk. És látjuk magunk előtt, ahogy Shahid Kapoor is újraszületik, újjászületik, mert szeretnénk is szeretni nagyon. Aztán vagy igazunk vagy igazunk lesz...rrrr