calacitra

Rajt. Jönni fog az is hamarosan, ha valakinek hiányzott volna. Nekem például igen. És erre nem most jöttem rá, miközben néztem a teasert hozzá. Hiszen nem véletlenül került oda a harmadik negyedév legjobb bw filmzene albumai közé - a Sachin-Jigar által szerzett RVV soundtrack -, ami határozottan meg és ki is érdemelte, hogy ilyen formában is megemlékezzenek róla. A mesápfelelős most Dj Chetas lesz, drukkolunk, bár nagyon nem kéne, mert ilyen alapanyagból dolgozni ajándék lehet, mi sem egyszerűbb. Várakozóállásba helyeztem magam. Ide vele. 

Egy trailer és két dalbetét promó után a legnagyobb problémám a címmel van. Nem is a jelentéssel, értelmezéssel vagy ilyesmi, mert amúgy tetszik (najó imádom). Az már viszont nagyon nem, hogy kábé minden héten másként írják le, - azaz így legyen könnyű egy blogger élete. Csak, hogy menjünk sorrendbe, időhűek legyünk vagy mik, volt először Ram&Leela. Aztán másodszorra Ram Leela. Harmadszorra Ramleela. Negyedszerre és most utoljára Ram-Leela. Ezt már a mostani poszter is leköveti. De mi már nem hiszünk senkinek és semminek. Egyedül annak, hogy holnap a Lahu Munh Lag Gaya dalhoz is kapunk ízelítőt jól, és jáááááj. Amúgy poszterben volt már jobb is. Nem ezt szegezném ki a a falra feltétlenül, ha dobnák se, inkább egy másikat választanék.   

Az indiai Elle magazin októberi címlaplányául azt a Sonam Kapoort választotta, aki éppen most nem tett vagy fog tenni olyat bw szinten, amiért ezt annyira kiérdemelte volna. De hát mi mégis elnézzük, mert neki azért mindig bérelt helye van egy ilyen fotózásnál. Helye lehet. Mert elképzelem, ahogy valaki: az  A terv visszamondja, és máris beindul a B terv, azaz hívjuk Sonamot, majd ő kiment minket a slamasztikából, és tényleg. Ő az, akit bármikor bárhol bármilyen magazinban vele együtt, az élen, szívesen átlapozunk. És még az se különösebben zavar minket, hogy annyira értünk a divathoz, mint Balázs a kondenzcsíkokhoz. De ez benne a szép, meg hogy szép. Sőt a helyszín is a különleges, mert Törökországban kapták lencsevégre. Egyedül már csak az nem világos, miért kell ebben a howtomakeit-ben 693251-szer le meg kiírni ugyanazt, mint a hülye gyerekeknek. Még szerencse, hogy a látvány kárpotól ezért a furcsaságáért.  

Na Új-Zéland (azon belül is Auckland) már tudja mi a jó. Jelentem: el lett foglalva, bevették, meghódították. Egy nap, egy feledhetetlen éjszaka is elég volt ahhoz, hogy mindenki a pici fejébe vésse, miért bw a legnagyobb király. Meg persze Shah Rukh Khan. Meg a többiek, akikkel együtt volt és fellépett ott akkor. Azóta egyébként már dobantottak, és Ausztráliába vannak, oda is elviszik, a hátukra veszik a fene nagy showt, hogy ők se maradjanak ki a szórásból. Szóval most speciel őket utáljuk jobban, hogy ezt megátkeresztül-élhetik. Elég csak a Pinkvilla oldalról szedett képekre nézni, mert ez biztos nem lehetett olyan übercsászárság, mint amilyennek ezek alapján kinéz. Az igazság azonban az, hogy de. Bár nem is vártunk mást. Nem csalódtunk.  

Délben az igazság. És akkor még mindig az a helyzet, hogy egy nagyon különleges részét képezi az indiai összfilmgyártásnak mindaz, ami nem bwban, de azon kívül történik. Még akkor is, ha itt a blogon csak keveseb hangot adnak ki magukból, és jutnak csak szóhoz, ha úgy van, egyáltalán. De ha mégis megtalálnak néha, bekopogtatnak, akkor azért nehéz ellenállni nekik. A Raja Rani egyik dalbetétje pedig ilyen, aminek nem lehet. Még ha dress-code is van Kaposváron, vagy mínuszok röpködnek az októberi nyitányban, igazából akkor se. Szeretnivaló mindenhogyan, lájti az egész, lehet lomizni is kéne többet erről a korongról, ha már lúd, legyen kövér. Ám legyen.