calacitra

Miközben Mikey jól folytatja abbéli küldetését, hogy reklámok zenéit önti először teljes egészbe, majd klipbe, végül albumba. Most egy pár évvel ezelőtti vodafone ad kapta meg a maga végső retusáját, ahogy annak ki kell néznie szerinte. Szabad füllel is hallható, hogy ebben nincs is hiba. Rendkívül roppant természetes filgúd az egész, baráti, és a klip is partner ebben. Goa, bícs, ahol maguk az énekesek jodiként feszítve teszik még varázslatosabbá az amúgy se fekete-fehér The Little Things You Do-t. Azért a nyárra ki van hegyezve.

Mert Rani továbbra sem cicózik. A Mardaani legújabb poszterén is példázza, hogy őt se abból a lányt a szomszédból faragták, ha ki kell menni főnőkőt játszani a térre, hisz a rosszfiúk megint valami rosszba ütik és sütik a fejüket. Ebből a projektből tényleg nem az érdekel, hogy mit hoznak ki, mert az emberkereskedelem, rablás előttünk nap mint nap, mint hír, Indiából, hanem, hogy Rani mennyire és hogyan transzformálódik át helyi police badassba, meg adja az ellennek. Na ezért lesz ez frenetikus. Habár moziba nem igen látom, magamat, amint éppen ezt nézem. A film még csak-csak, elfér simán.

A nagyon várt trailer előtti előelőzetessel csak éppen hogy egy picit megrángatta az oroszlán bajuszát a Mary Kom, és máris elszabadult a pokol. Pedig nem mutattak egy fabatkát se, de a kommentelők már szétszedték, van itt szó Hillary Swankről nyilván copy miatt, meg izmokról, ami láthatóan nincs PeeCeenek, és róla, legtöbbet róla szól a fáma. Hogy vajon olyan jól bokszol, mint ahogy énekel?

Izé, abban egyelőre egyetérthetünk, hogy Priyanka megteszi azt, amire csak képes. Az más kérdés, hogy mire lesz elég. És hát minden azon múlik majd pontosan, hogy hát hihetünk e neki majd. Mert ő nem a Mary Komban lesz (in), hanem ő lesz Mary Kom (as). A teaser sokat takargat, ami megvallva sok jót nem ígér, talán nem is nagyon nem bízom ebben a projektben, de szeretek nagyot esni, szóval hajrá.  

Ha egy csokorba szedném azokat az idei filmzenéket, amiket annyira lehet szeretni, mint amennyire nem, akkor az ASKL soundtrack háromnegyedének még meghívó se kellene, hiszen alapjáraton bérelt helye lenne ebben. És mégis haragudni rá nem lehet, nem tudunk. Simán csak kaptafa szindrómás, meg bw betegség, amit hallgatva meg van kötve szánk a kezünk, mert csak nincs meg a Waakeyiben se az elkattintási faktor, hogy ott hagyjam jól magára egyedül. Avagy így kell töktucat sablonkirályos de még vállalható nótát komponálni. Jó, azért agyonhallgatásnak nem lesz kitéve.

Dobjátok el azt, ami a kezetekben van, meg felejtsétek el, hogy nem tudtok táncolni, hiszen India első igazán bboy filmje kerül bemutatásra Saahil Prem rendezésében augusztus 22-én. Pont olyan, amilyen még nem volt. Csak legfeljebb láttunk már a határon túl nem egy párat belőle.

Na igen az ABCD, mondjátok, de hát az is más kategória, itt welcome to sheffield van.

 Ez meg a MAD. 

Ahol és amiben az NRI csak azért is megmutatja, hogy indiai létére van köze ehhez a dansz témához, ha már erre született szerinte. A körítés adott, a zenék még kiemelhetik a közösből, bár annyit meg nem látok benne, hogy akármelyik bw filmnél ez jobban kiállná a próbát.