calacitra

Amikor az indiaiak rácsodálkoznak, hogy az indiai rendezők konstans ugyanazokat az indiai filmeket gyártják, az olyan, mint amikor Norbiék először mentek a Szigetre.

Pedig ha valakiről, akkor Rohit Shettyről egészen tudvalevő, hogy hű bw-hoz, talán élete végégig is, és egy emberként áll ki a masala műfaj mellett, csinálja azt 30 és a halál között, ahogy más senki. Jó, talán az akció zúzás az több képkockával felérő a filmjeiben, de akármennyire se szeretem, valamilyen szinten megsüvegelendő, hogy kiszolgálja az aktív közönségnek abbéli szeletét, aki még mindig erre vágyik, és nem unta meg ezt a banánt ennyi év és idő után. Úgy is, hogy azért forgatókönyvügyileg sokszor nem kell messze mennie (a Singham is deles remake), és azért

 a profit a profit az profit, 

tehát a pénzről is szól ez sequel filmművészet.

A Singham 2 meg sok bw folytatással ellentétben tényleg folytatásosabb lesz, amihez nyugaton is hozzá van szokva már a szemünk. Egy szereplő cserén kívül minden a régi marad. Sztori detto, főhős főhős, ellenből se lesz hiány. A trailer meg majdnem olyan volt, mint a Talaashé, nem hiába a Reliance brand. És bár olyan messze van tőle még így is, mint ide India, de azért egy egészen jól sikerült előzetesről beszélünk most. Amire még én is kénytelen voltam azt mondani, hogy vállalható, kábé azok után, hogy az első részt valahol befejeztem féltávnál, mert nem nagyon dereng belőle semmi. Ez meg elkapott.

A főszereplők? Ajav Devgn továbbra is tud mérgesen nézni és beszélni, Kareena Kapoor meg talán nem csak ott lesz a moziban, mint én szoktam, annál többet ad majd szerepéből adódóan is.

Az akciójelenetek pedig csak azért születtek, hogy azokat szét lehessen gifelni meg mémelni az interneten. Vagyis remélem lesz belőlük néhány innovatív féle, amit pont nem egy másik filmből ruháztak át ide.

Amúgy Ajay tényleg nem a kedvencem, de egy hónap múlva jó időben akár még meg is fontolnám, hogy jól szemügyre vegyem magamnak egy mozijegy kíséretében. A zenék még jöhetnek.         

Ha eddig nem esett volna le, hogy az MBA az idei nyár egyik leg(rózsa)színesebb dalját tették a közösbe, akkor most le fog. Hiszen az amúgyis az év egyik nagy nyertesének számító trió csak tovább fokozva a fokozhatatlant, a Pink Lips c, dallal még rákapcsol a nyárra való tekintettel, és ahogy a Baby Doll esetében a Hate Story 2 filmzenéje is megkapja a maga remikszes feldolgozását meg külön klipkontentjét. Nem kezdem el azt szajkózni, hogy ez aztán sokkal pengébb, mint az eredeti, sokkal inkább mondom azt, hogy

 nekem, most, startolt, el, hivatalosan, a, nyár.  

A videó is mennyivel yolobb lett a dalbetétnél. Azonnal vágnám ki azt, és tenném be ezt a helyére a filmbe bele. Nyilván furán máshogy szól, mint az unremix edition, ez viszont nem von le semmit az élményfaktor érdemeiből. Az megvan, itt is, hatványozottan. Nánánáná. Patentos.

Simán tegyétek fel a kezeteket. Nem azt. A másikat. Fülorgazmus helloszia.    

Egyáltalán de nincs teleburkolva jobbnál jobb évzenékkel az Amit Sahni Ki List filmzenei album, viszont ahogy a Sargoshi is példázza, talán ez nem is baj feltétlenül. Hiszen puritán dalokkal is lehet főnőknek lenni, lásd a What the Fark megmutatta. Míg Palash Muchhal legújabb komponálása a lemezről sem vall szégyent. Amit legfőképp azoknak ajánlunk, akiknek romantikusan mentek el otthonról. Szépséges, nem túl hivalkodó, azonban eggyel több ok a megnézésre. Ott és van indokolt helye a filmben. Néha csak ennyi kell. 

Priyanka Chopra az új Farhan Akhtar. Aki ezzel a filmmel csak és csakis a filmfarre pályázhat. Azért is készült. Meg na jó azért, hogy igaz történet alapján feldolgozza és bemutassa a legutóbbi olimpián érmet szerzett indiai bokszolónő életét s pályafutását. Ergó PeeCee nagy fába vágta, de most vagy soha. Itt aztán kiderülhet, hogy van e benne több, mint amit láttunk eddig tőle. Elvileg énekelni is fog, azt suttogják, szeptember elején erre is fény derül. Előtte még egy poszter, hogy ilyen a boksz.  

Köntörfalazhatnék, de minek, mikor úgyis annyira trú, hogy az már kiszúrja a szemünket. 

 Nargis Fakhri cant dance saala 

Nála ezt még Sunny Leone is jobban csinálja. És talán érdemes is lenne elgondolkodnia azon, hogy merre van a legközelebbi tánciskola. Mondom ezt úgy, hogy jómagam és a nagybetűs DANSZ skillem egyedül a caller tune koreográfiáig terjed bruttó se tovább. De hát mégis ő a sztár, a tétel közepe, akin ott a fél világ szeme, hogy aztán elkápráztasson minket a koreográfia mesterek által megálmodott lépésekkel és mozdulatokkal. Aztán meg oda se és rá se bírunk nézni, a Yaar Naa Miley-ben, a Kick dalelőzetesében.

Persze azért nem akarom csak az ő nyakába varrni ezt az item song vereséget, mert akad itt még homokszem akár a dalban, akár a koreoban, akár ebben a devil-oreintált hátteres-környezet témában zusammen. Hirtelen nem is tudom hova tenni, hogy ez most ennyire darkos lett. Úgy látszik bw-ot is elérte ez a dark is the a new cool front. Csak ettől most a mi fejünk fáj jobban. Mert azért lehet ezt ügyesebben is megoldani, ahogy azt az Awari megmutatta pl. Ami pont nem fáj, sőt. 

Igazából ülhetnék ezen egy hétig, de akkor se találnám meg benne azt a kis +++ tényezőt, amiért szeretni lehet ezt az item numbert. Ha a Kick valahol befürdik, akkor az ez lesz. Hiába a YOYO féle langyos dal, az se rúg seggbe, és hát a látottak sem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Megnézni szabad. Szeretni megszeretni is ér. De nálam ez édeskevés.