calacitra

Oké, ez egyik olyan Krrish 3 filmzene, amin nem alszol, mint a buszsofőr a pirosnál. Ki lehet bírni anélkül is, simán a jobbak (van vagy kettő a sokból) közé tartozik. Mármint azok közé, amit az a korong rejt magában. De nem is kincseket, mondottam volt. Elég ebből kiindulni, ebből a zenéből, és már kapisgálni lehet, hogy milyen lehet a többi. Viszont akkor legalább lesz mit nézni, ugye, ha már a fülünkre nem kell támaszkodni közbe. Azért korántsem. Bár a God Allah Aur Bhagwan betét éppen nem is jó példa erre. Mert a Krrishországban, krrishszobrokkal, kiskrrishekkel teli valótlan világba csöppenve már az is izgalmasabb élmény, ha egy kávézót megszállnak a szupererejű emberek csak poénból, promóreklám gyanánt.

Na jó igazából most kezdtem el sajnálni Hrithiket. Hogy immáron visszafordíthatatlanul rálépett arra az ösvényre, amibe korábban már egyeseknek beletört a bicskájuk. Nem is kell nagyon messze menni, két évvel ezelőtt Shahrukh próbálkozott meg hasonlóval, élete álmával, aztán a többit meg már ismerjük, három szóval összefoglalva nem lett történelem. És most pedig Hrithiket fizették be ilyen Ra One pótléknak, utódnak, meg elhitették vele, hogy most tényleg minden sokkal jobb lesz, mint anno volt a Ra Oneval, tanultak a hibákból, meg ilyesmi, ő meg persze bekajálta. Mi azonban egyre kevésbé, sőt kezdünk kiszeretni belőle, pláne, ha a borzalmas dalok, dalbetétek fejében még ilyen játék (merchandise forever) dolgokkal is előjönnek, ami csak erősíti azt, a tényt, hogy ez is egy termék lesz, inkább, és nem mozi, a szórakoztatás nagykövete éppen. Arról pedig már csak elsumákolok, hogy mennyire nem is adja az igazságot ez a játékelőzetes. Bár azt mondják ez még mindig vállalhatóbb a Ra One félénél. Mindegy is, mert azzal se toltam, ezzel se fogom. Mindezek ellenére azért szép próbálkozás, és a remény hal meg utoljára.   

Úgy fest Krrishnek bőven lesznek játszótársai a folytatásban is. Nem fog unatkozni, reméljük mi se nagyon. Legfeljebb a dalbetéteket átpörgetjük nagy jóindulattal, mintha ott se lennének. Mert akármilyen nagy volt a kezdeti lelkesedés iránta, a film iránt, személyre szabottan, annyira hidegen hagy mostanság már minden kontent, ami csak egy picit is kapcsolatos vele. Innen szép feljönni, meg nyerni, bár erőteljesen RaOne dejavum van tőle.  

Azt már kidumáltuk, hogy a Krrish 3 filmzenék alapból és alapjáraton nem igazán tudnak érvényesülni egymagukban. Ami baj.

Meg nem is. Hiszen bw számtalanszor megmutatta, hogy képes feltámasztani vagy reinkarnálni egy lesajnált, alulértékelt, elfeledett darabot a dalbetétjeivel. Vagyis azzal, az által, hogy igazán pöpec, puccos hol táncos hol tánctalan snitteket, montázsokat készít el hozzájuk, amikkel együtt sokkal szerethetőbbé válik az egész történetcsomag.

Na a Dil Tu Hi Bataara ez pont nem igaz. Szóval felejtsétek is el, amit az előbb és fentebb írtam, mert ezt kimagyarázni, ami itt Krrish zenék körül forog nehezebb dió, mint a kokainozást letagadni, úgy, hogy közbe videóra vettek és világgá is kürtöltek.

Egyszóval csalódás. És még annál is nagyobb. Hrithik kockái meg lehetnek akárhányan, hisz a nyilvánvaló tényt, hibákat, és negatívumokat úgy se tudja elfeledni.

Sőt akkor még arról nem is beszéltünk, hogy itt aztán a Guzaarishtól a K3G filmzene betétekig (suraj hua madham) mindent láttunk már valamikor, valahol. Ami meg egy ilyen nagy csinadrattával bejelentett, felhájpolt, most már kimondom: túlértékelt kultikus filmfolytatás esetében igen csak öngólnak teszik lenni. Ehhez képest FBI-t játszani a helyi kocsmában menőség. Ez meg szégyen és gyalázat.       

Annál rosszabb kevés dolog van bwban, mint amikor az előzetesen kiadott filmzenék elméletben sehogy sem akarnak passzolni magához a filmhez. És hiába erőltetjük rá, keressük a linket közöttük, hogy ki lehet rakni ezt a két darabos puzzlet, mert az egyiknek a másik a párja, mégse illenek össze, teszem hozzá egyelőre.

Látatlanban persze nehéz vallani, viszont az az egy biztos, hogy sokan nem így képzelték el a Krrish 3 soundtracket. És én se. De annyira nem, hogy először el se hittem, hogy ezt a Salim-Sulaiman csinálta. Kiderült: nem is, csak közreműködtek, a háttérből, a háttérben segítettek. Viszont ettől még ez nagy katyvasz maradt. Aminek se eleje se vége. Rajesh Roshan ezt elszúrta. Nagyon benézte, pedig voltak ám óriási ígérgetések, hogy majd ilyen meg olyan lesz, de a padlás leszakadt, azokból meg semmi nem maradt.

Két dalra lehet még csak-csak bólintani (Raghupati, God Allah), nem elismerően, de valahogyan, hogy tetszetős darabok, viszont a többiről én per pillanat nem tudom eldönteni, hogy akarom-e hallani újra őket, bármikor is. Ehhez most számításaim szerint csodának kellene történnie. Amiből azért bw már sokat megélt, úgy, hogy a hallgathatatlant eladták képkockákkal, betétekkel, így már sokkal fogyaszhatóbb lett, és a fülünket sem zavarta tovább, mert a szemeink előtt történt minden. Szóval esély van, a labda ott pattog, azon a térfélen, de kezdésnek ez gáyszos-gyalázatos meg minden.     

Remélem tényleg annak lesz igaza, aki azt írja, hogy kit is érdekel ebben a zene, mert a film majd úgyis teszi a dolgát, és ledönt a lábainkról. Legyen úgy. Ezeket meg meg ne halljam többet, mert a legborzasztóbb az egészben, hogy egy ekkora volumenű, kultikus film folytatás kapott ilyen méltatlan dalválogatást maga mellé, amire kár is több szót pazarolni.