calacitra

Jótanács: Ne így.

Dj Bhanu & Dj Sunny Spinztól meg ne vegyünk órákat semmi esetre sem, akik most a punjabi blockbuster zenéit próbálták (és ezen van a hangsúly a mondatban) összemaszalázni. Nem sok sikerrel. A zene teljesen megöli az egészet, mégis hogyan képzelték ezt. Ha másra nem, legalább elrettentésre kiváló. 

A KMMC diákjai fogták Michael Jackson egyik dalát és jól megrímékelték. A végeredmény itt tekinthető meg klipesített csomagolásban. Az időpont se véletlen, hiszen az énekes 1958. augusztus 29-én született, ebből az alkalomból készült el tehát a koverizált változat. Ami a maga nemében, műfajában nem is rossz.

Várható volt, hogy nagyon filmesre veszi legújabb klipjét a punjabi zeneművészet fenegyereke, de hogy ennyire túllő a célon, az azért nem volt benne. Mert úgy igazán nehéz eldönteni, hogy mi is akar valójában lenni a Desi Kalakaar. Egy klip? Egy dalbetét? Egy sztori? Egy zene? Vagy lehet pont minden, egy picit ebből és abból, ahogy arra az indiai sajátos filmkészítési szokásokra jellemző. Ami nem is lenne baj, csak valahogy a zene és a klip is ellopja a showt a kilenc perces sztori elől.

Azonban a nyugatot majmolva úgy gondolom gyerekcipőben, szárnypróbálgatva még belefért simán YoYo ebbéli próbálkozása. Üveggolyón hatost nem dobsz tőle, de nem is kell az örögöt a falra festeni, hogy ezt hogy merészelte a rapper. Új oldalról szó sincs, de azért más ez a dal, és a köré épülő album, mint az eddigi referenciái. Miközben a Desi Kalakaar még az egyik legindiaibb, hazaibb cucc a korongról.

Ugyanakkor a dalszövegért járó oscart se nagyon kaphatja meg. Viszont a képkockák meglepően jól teljesítenek. Ha a sztoriba keményebben belevágnak (nyilván nem ez volt a terv pont), akkor sokkal impresszívebb lenne. Bár lehet úgy meg csomó olyan szkénától kéne búcsút venni, amik itt meg vígan elszerepeltek. És az igazság az, hogy jó is volt rájuk nézni. Mert india-fanatizmus ide, india-mazochizmus oda, Gulshan Kumarek csak le tettek az asztalra egy ilyen klipet, aminek lenne máshol is helye, szívesen fogadnák, nemcsak made in India.

Valaki egy Need for Sonakshit?

Priyanka, Alia, Shraddha, aztán jön még Parnieeti, most pedig Evelyn Sharma. És hogy mi a közös bennük? Mindannyian mikrofont ragadtak, holott ezt korábban egyikről sem volt elképzelhető. És mégis, a fülünk ketté áll, alig hiszünk neki, de lassan lefő a kávé a hivatalos plébek énekesnőknek, mert a változás korszaka elkezdődött. Amit azért tessék fenntartásokkal kezelni. Elég csak a legújabb, név szerint a Brooklyn Shanti és Evelyn Sharma (írta is) kollaborációjából kiindulni, hogy annyira. A Something beautiful valahogy pont olyan, mint az aki énekli. És ez nem bók.

Valaki szerint ebből film kell, más meg pont nem érti, hogy Gulzar és Arijit Singh, de főként Arijit Singh miért is adta ilyenhez a nevét. Aztán megint máshol alacsonyan röpködnek a bakwaasok stb. hasonlók, és az igazság pedig az, hogy magam sem tudom hova tenni.

Ranveer Singh tavaly a legkúlabb figura volt bwban, fakt, idénre a varázs szertefoszlott kissé, bár azért olyan magas szintű óvszerreklámot azóta se készített senki, mint amilyen az idei volt tőle. Viszont a My Name is Ranveer Ching sokkal inkább egy erőltetett, kikényszerített házasság, pedig ez is reklám a javából a Ching kaják marketingjére.