calacitra

Kipipálhatjuk, mert a Khoobsurat az összes dalához megkapta a jól megérdemelt betétjét. Legutolsóként a Bal Khade került elő, és fel a színpadra. Ahol Sunidhi Chauhan az Abhi toh party egyszemélyes badshahja. De Sonam se maradt ki. Csak Fawad. Vajon miért. Ehhez már a dal kell, de megadja a választ rá igen. Ami egyébként újfent különc darab, mármint filmzene téren. Nem kifejzetten slágercentrikus, messze van attól, viszont ha elkap, akkor gépszíj.

Ti se hiszitek el komolyan, de ez daldarab is ott terpeszkedik a Khoobsurat filmzenei korongon. Mártmint nem azt, hogy ott ott van, hiszen bw műfajmentes övezet, a soundtrack mindent kibír és elvisel, ahogy közönsége szereti és a filmjeit, hanem, hogy tényleg mögéelé felsorakozik a daltesóinak és a minőségi krediteken való vonatozgatásról sem tesz el ez esetben sem. Bármennyire is másmilyen megközelítésben kapjuk a fülünkhöz a témát.

De még hogyan. Mert ennek a zenének nem is zenében van az ereje elsősorban. Hanem a hangjában. Anélkül ez feleannyit se érne. Így viszont az énekes, előadó varázslatosra transzformálja át a dalt az egyedi hangszínével, és dalolászásával, mintha még valami kórusos jelleget venne át. Engem meg libabőrbe öltöztet. A nyugalom térfelére evez át, leparkol, és ott hagy magamra. Tudom a szöveg koránt sem erről szól, vagy ennek...

A hang meg egyébként ismerős volt, és most már tudom is honnan. Mert ő

 Jasleen Royal 

akivel még az India' Got Talentbe találkoztam anno. Most meg jajdejóság volt újra. 

Amikor tegnap ikszedszerre is körberajongtam a Khoobsuratot zenei felhozatal terén, jutott az eszembe, hogy hiába fénylik, vagy akarom én azt annyira, mert csak becsúszott oda is gyengébb daldarab. Nevezetesen az Engine Ki Seeti, ő volt ez a fekete bárány, a homokszem az amúgy tisztességesen működő soundtrack gépezetben.

De mára már tökre kiment a fejemből, és ez jó. Jó? Az, hiszen a többiek, a daltesók vannak annyira karakteresek, hogy ne is emlékezzek rá még véletlenül se, ha nem tetszett volna. És a Naina is pont ilyen, szóval miről beszélünk. Amaal Mallik szerzeménye a sok fancy muzsika karöltésében a lágyabb, gyengédebb, romantikusabb vonalat képviseli, kiválóan.

Így is kell ezt. Szép. Nagyon szép. A Manwa Laage meg mondjon le, mint Montezemolo. 

Badshah tudta, mi kell a népnek. Csinált egy partyslágert azoknak, akiknek ez nem élet. Pont nem értékelik, vagy értenek hozzá. Hogy aztán ők is beleszaladva veressék rá. A legszebb pedig az egészben, hogy az Abhi Toh Party Shuru Hui Hai így is simán elvegyül, és nem tűnik ki a Khoobsurat filmzene albumról. Ami egyrészt őt, másrészt a zenei rendezőt dicséri. Hiszen mint mondottam volt, az év egyik leglegmeglepetésekkel teli albuma a Khoobsuraté (nem minőségi kérdésben), amilyenre számítani nem lehetett előzetesen. 

 I love punjabi music 

A következő videó pedig pont arról szól, ahogy megszületett ez a nagyon fancy, azóta valószínűleg több indiai klubot, éjszakát, reggelt is megjárt partydalocska. Meg fog is még, mérget eszek-veszek rá. Az öt perces ígykészült amúgy elég jó a maga műfajában, lehet valakinek már túl rétestészta, viszont a swag, az hogy Sonam a fenekére csap, az hogy megismerjük a koreográfust minden unalompercet megöl. Badshah meg Mester. A forgatáson azért ott lettem volna, itt is.    

Tegye fel a kezét, aki hitte vagy gondolta volna a Khoobsurat trailer után, hogy az majd ilyen dalokkal, dalelőzetesekkel fog operálni a végén. Mert tessék, a melodramanak meg lefőtt a kávé.

Sneha Khanwalkar, a zenei rendező a felelős, aki egy olyan multikulti soundtracket biggyesztett a filmhez, hogy azt tényleg senki nem látta előre jönni. Sőt még fura furán vállalható is. De érthető, ha valakinek pont nem. Kell hozzá aprócska beütés meg mazochizmus.

Ez utóbbi főként bw telefonközpontú dalaira igaz. A Maa Ka Phone is egy, a következő a sorban. Ami első fülre nem igazán győzött meg, de valahogy a betéttel együtt már eladták és nem volt visszaút. Nyilván a Hello Hello szinthez még ez is kevés. Az instant get, klasszikus, egyszóval a telefonos ügyfélszolgálatok himnusza, felterjeszteném arra simán.

u.i. És akkor a legvárósabb  Preetet  még nem is láttuk.