calacitra

Na jóvan ám, visszadom a diplomám. A Baby Doll nyert. Az övé vagyok. És nem elég, hogy eredetiben rokkol, üti az összes eddigi létező bw filmzenét idénről, ergó évzene a drága ennyike, hanem még remix változatban: Dj Shilpi Sharma tolmácsolásában is úgy szól, hogy ahhoz képest egy pintnyi sör legurítása maga a herevasalás. Vagy valami hasonló. Kvázi az utolsó kettőt ki ne próbáljátok, viszont, azzal szemben a Ragini MMS 2 filmzenéjének gyilkos megunhatatlan óbébidolémiszonédijét annál inkább. És tényleg nem hiszem el, nem ismerek magamra, de nagyon adja. És lehet, hogy bármilyen feldolgozást készítenek hozzá, mert mindig tartja majd magát, de ez is a jó bw filmzene ismérve, nemde.  

Távol álljon tőle, de tőletek is, hogy nyugdíjazni szeretnénk a nagy Bét, mert már nem a régi, sokat vesztett, fogyott, lemerült, kiégett meg minden ilyesmi. Jó távol, mert szó sincs erről. Amitabh Bachchan ugyanis még mindig ugyanaz, aki volt. Miközben tényleg úgy jönnek tőle a filmek sorban, hogy mindegyik beleillik egy utolsó nagy dobás, film képébe, elképzelésbe.

És nem azért mert ideje lenne, hanem mert olyan szinten van, nem hibázik, hogy bármikor, bármelyik filmmel kiszállhatna. Ahogy ezzel a 2008-as Bhootnath folytatásával is. Mondom ezt úgy, hogy még csak az előzetest láthattuk. Bár már az is megér egy-két rúpiát.

Az első rész után, láttán, azt elfelejtve azért nem minden áron kötelező képkocka látnivaló, de amikor Big B szellemet játszik, és közben politikusokból csinál bohocot, azt na mégsem lehet kihagyni. Sőt a kisfiú mellette csak hab a tortán. Aranyos, kedves, és még viccesnek is vicces. A humor találkozik a fantáziával, mi meg a mozival, majd ha annak az ideje eljön. Jöjjön, várjuk.

Mondjuk ki, senki ne akarjon magának egy Rishi Kapoor kaliberű apóst, mert annak nem lesz jó vége. Vagyis neki igen, mert ő legalább olyan emberhez adhatja a lányát, aki nem olyan, mint te, egy Ayushmann Khurrana, aki még az állását is elveszti, annak tetejében, hogy próbál iszonyat mód megfelelni és bevágódni az említett apósnál. Magyarul Sonam Kapoor van volt és nincs. De azért erre ne vegyünk, igyunk mérget, hogy így is marad a film végére.

Nem kertelek, Nupur Asthana filmje nem különösebben ráz meg, vagy fel. Eléggé átlagos, már túlátlagos, amiben nem látni a fényt, a romkom csillogást, hiába Yrf az egész, picit többet vártam ennél. Nem hiába kellett egy hónap mire úgy ahogy megbarátkoztam vele. Moziba rá nem rohannék. És még a zenék is felemásak, de az a legkisebb gond. A másikat, a többit ez az előzetes jól példázza. Megfoghatatlan, mintha nem lenne benne élet. Kevés lesz ez így.   

Az utóbbi idők legértékelhetetlenebb filmzenéjét is tudni kell eladni. A Total Siyapaanal pedig értenek ehhez. Vagy közel állnak hozzá, a megoldáshoz. Egy biztos, Ali Zafar sokat köszönhet azért, hogy a szemünket ralbolja el a fülünk helyett most az Asha a továbbiakban. Ő egyébként nem tudta hovatette a zeneszakértelmét, nyilván elkapta a sajidwajid kórt, hogy ennyire nem megy neki, és nem alkotott semmi maradandót. De mondom, a cukiságrelét kiakasztó dalbetét promó a seggét megmenti, ja meg Yaami Gautam, aki annyira <3, hogy <3.  

Az van, hogy a Sunny-Honey duó együtt, páratlan párban se tudják túlüberelni a Baby Dollt. Megpróbálják bár, Sunny néz, néz és néz, YoYo zenét ír, dalszöveget szerez, ami idén nagyon megy neki, de nem adnak annyit, hogy letehetetlen dallamtapadás legyen a vége, a végeredménye a Chaar Botal Vodkanak. És egyelőre úgy néz ki, hogy ezek a party slágerek YoYo kriptonitjai, bár becsületére legyen mondva mindig kitalál, kitálal, és kreatívkodik. El is hiszem, hogy szeretik ezért, sokan, meg a helyi discoban is erre veretik fiatalék, magam sem ülnék, állnék egy helyben, ha a fülembe kerülne. Not bad. Minél többet jön vissza, annál inkább csápolhatnékom támad. Ti meg ne várjatok vele, a megnézésével, mert előbb, mint hamarabb törlésre kerül innen is, ha már kiszivárgott, rányomott valaki tökvéletlenül a megosztásra gombra.