calacitra

Szóval AR Murugadoss a nyár közepén elhozza azt bwba, amit már egyszer elhozott Kollywoodba tamil nyelven. De ő már csak ilyen. Ha a Gajinivel sikerült, akkor meg hajrá. Akshay az új Vijay. Mi meg nem vagyunk semmi jó elrontója, pláne úgy, hogy az első általunk kipróbált dalbetét hozta a kötelezőt, vagy még annál többet, de arról majd. Most poszter. Húha. Boom goes the dinamyte.

Tudom mindig ezt mondjuk, de Mrs. Ranveerné (habár nem ofisöl továbbra sem, hogy több van köztük holmi ruhánál) talán sosem volt ennyire és annyira szép, mint amilyen most és ahogyan fest a februári Hello magazin fotózásakor. Angyali. Meg angyalibb. Rajzolni nem lehetne szebbet, irtó fotogén és átkozottul gyönyörű. FőfőfőfőHeroine. Bár arra nagyon kíváncsi leszek, hogy a tavalyi extravaganza és örömbodóttá sikerekben gazdag év után tud e hasonlót elkövetni. Mert ha igen, akkor retteghet bw többi színésznő kollégája, hogy nincs remény tovább, Deepika van über alles.

India Selena Gomeze már elmondhatja azt magáról, hogy eljutott odáig, ahova csak keveseknek sikerül. Ugyanis a dalfeldolgozásoktól egészen klippig vezetett az útja. Most a Raastey kíséretében saját albumra is szert tett, és árulhatja a polcokon. Sőt, ha így folytatja (nem tudom hogy valakinek is valakije vagy nem) akkor kinéz neki hamarosan, sanszossá érik egy plébek énekesi zsíros szerződés is. Persze, azért ez se holnap fog bekövetkezni. Viszont azon se lepődjünk meg, ha majd tényleg találkozunk vele, a hangjával nemsokára egy filmzene korongon. Addig meg ez szól, not bad, bár egy Shreya Ghoshaltól olyan messze van, mint a hazai labdarúgó válogatott egy vb szerepléstől. Izé, sok sikert. 

Szóljatok a Terinek, hogy van ez a dal, ami róla szól meg neki. Névszózat, és költemény 1in1. Ami persze korántsem az, de ilyenkor mindig jókat szmájlizok, hogy ez itt azt jelenti, ott nyilván teljesen mást.

Egy a lényeg, utcán azért próbáljuk tűrtözetni magunkat a légplébekeléssel, ne olyan hangosan, még a végén valaki magára veszi. Persze lehet az jó is. Mint ahogy ez a dal, dalbetét, alles zusammen kikerekedett.

És nem is tudom eldönteni, hogy ezzel most a megtépázott, Jai Hoval icipici renomét vesztett cameozo, 'wannabe item boyt' alakító Salman Khan járt jobban, vagy a feltörekvő fiatalok meg a filmjük, hogy vele danszolhattak most, mekkora de akkora élményfaktorra szert téve (irigy vagyok). Talán win win lett.

Sőt még egy win is jöhet, hozzá, tőlünk. Mert mi is csak jól jártunk vele. Az év legkapósabb koreoját, és táncmozdulatát köszönhetjük neki. A hónaljmirigyek óta nem volt semmi ennyire témához szorosan kapcsolodó magaskontent, mint ez itt. És el is árulok valamit. Titokban, amikor azt látom, hogy senki nem lát, magam is szívesen lekövetem ezt a mozdulategyüttest. Hatalmas. De Salman se egyszerű, amilyen arcokat vág hozzá az egészhez, bele a kamerába. Fánfán. Ja és évzene a tünemény, de erre már rájötettek pár sorral feljebb ugye.

u.i.: A koreo feltalálójának innen is pacsi.  

PAPAPAPAPA

A szemétcunami kellős közepén földhöz ragadt unmakulátlan kádban ülő szellemes és politikusokból palimadarat varázsoló Amitabh Bahchan szövegeléssel teli dalbetétet mindenkinek. Ez a Party Toh Banti Hai, a Bhoothnath Returns egyik dalélharcosa már-már természetesen a sokat méltatott Meet Brothers Anjjan szülötte, és amit Mika Sing dalolászik el a maga szokásos módján, de úgy, hogy tényleg régen volt olyan, amikor ennyire jó lett volna hallgatni. Pedig sokszor agyonhasznált, túljátszott már, direkt kerülön az unalmas szót, de na, most ezért érdemes volt, újra lehet beleszerelmesedni picit. Meg amúgyis tök jó az egész, nézni sem csúnya, nem az a yolokás party himnusz, de azért alapozásnak megteszi.