calacitra

A nyertesekről már volt szó, magáról a gáláról még nem. Bár ezen se kell sokat csodálkozni, mert ottan az ilyen nem követhető élőben a tévében vagy streamen akárhol, segítségével, hanem csak hetek múlva kerül ki adásba, és fel ide, az internetre. Az okokat, a miérteket nem nagyon tudom, biztos van rá magyarázat, kell lennie, de végülis tökmindegy (tweeteren így is ment live kontent, csak az úgy nem izgi). A lényeg, hogy a tegnapi nap folyamán végre már megérkezett a gála teljes hosszában, így majd mindenki számára megnézhetővé vált. Nézzük is hát.

Mondanám, hogy mindenkinek, de azt hiszem Wazeem Shaikh videója főként azoknak készült, akik otthon vannak bwban. Hiszen az egész két perc erre a gyárra épül. Ahogy tükröt állít elé, ahogy kifigurázza az összes kliséjével együtt. Színészek helyébe lép, megszokott sablon szövegeket tol, vagy jeleneteket vesz át, miközben az ember csak kapkodja a fejét, hogy innen és honnan vannak ezek. Amik ismerete nélkül, hát nem is tud annyira vicces lenni, mint amilyen az tényleg. Ha hasonlítani akarnám, akkor kábé egy Community rész bw kifordított változatával tenném, csak indiai formátumban megjelenítve. Felirat meg van hozzá.   

Az Agneepathnak a nyolc napos Bodyguardot nem sikerült lefutnia ebben a „ki éri el előbb a 100 croret a mozijegy eladásoknál külön” versenyben, de legalább csatlakozhatott ehhez az illusztris társasághoz. Amire egyébként számítani lehetett. Arra azonban talán nem, hogy mindjárt az ötödik helyre kvalifikálja magát. Nem rossz. Különösen úgy, látva azt, hogy milyen filmek vannak mögötte, lásd a Don 2 éppen. Hrithik Roshannal meg egy új név került fel a listára, a Khanok és Ajay Devgan mellé, közé. Erről jut eszembe SRK tweetje. Amiben arról beszélt a színész, hogy picit milyen igazságtalan (lett) az élet. Mert pl a kult DDLJ-nek, ami bw egyik legjobbja, simán megeszi reggelire ezt a tízet, annak nem 10, nem 30, nem 60 nap kellett ahhoz, hogy összematekozza ezt a bűvös százast. Pedig. A világ változik. Ahogy ez a lista is fog majd. Hrithik helyezése se betonbiztos, túl sok jó film lesz csak ebben az évben, ami elé kerülhet, és fog is, azt hiszem.    

Egy noname, #whitepeople, hindiül nem nagyon éneklő amúgy szépséges kanadai leányzónak van e bármi esélye betörni a bw zenei életbe? Nincs. NINCS. És mégis van. Ha nem hisztek nekem, akkor tessék csak itt a példa rá, úgy hívják: Natalie Di Luccio. Aki akár töri a hindit, akár nem, ezzel a videóval lett híres (a semmiből) és hívta fel a bw maestrok figyelmét magára. A Tu Jaane Na egyébként amit koverizál, azt Atif Aslam plébekeli el az Ajab Prem Ki Ghazab Kahani filmben. Hogy a női jobbnak tetszik lenni? Aha.

A történethez hozzátartozik annyi, hogy pontosan a vid megszületésekor még 2010-et írtunk. Natalienak meg volt egy myspace oldala, egy youtube csatornája és persze szép hangja. Ami elég is volt ahhoz, hogy pl Sonu Nigam rátaláljon (valami albumon énekelhetett általa). Az igazi nagy áttörést azonban ez jelentette. A milliós nézettsége elég árulkodó a miértre.  

Azóta a vid hatására egyre többet és többet hallani róla (tőle) a bw filmzenékben. Találkozhatunk vele többek között az "Aadha Ishq", a 'Moments in life" vagy a "Fatal Attraction" című számokban. Valamint 2011-ben még AR Rahmannal turnézott és vehetett részt így élő koncerteken. De ez semmi. Mert a "torontoi Shreya Ghoshal" még reklámzenéket is készít, fellép itt-ott műsorokban, és újabb filmzenéket énekel fel. A végére jöjjön még egy klasszikus Natalie feldolgozásban. Még. Még több ilyet, ha lehet.

A zenéjét szeretjük, a többi meg #Sonaholics. Hogy a film rossz, ezek után kit érdekel.