calacitra

A Femina magazin szerint. Ők amúgy minden évben listáznak erről egyet. A képlet úgy néz ki, hogy megkérdezik az olvasókat, azok szavaznak is, majd így jön létre a végső sorrend.

A mostaniról azt már tudjuk, hogy az első Deepika Padukone, bw színésznő lett. Aki ennek kapcsán a következőt mondta (meg sok mást is, de az már a újságban van leírva, ami még csak a minap jelent meg hivatalosan, waiting rá):

“I’m a very romantic, emotional and sensitive person. For me, romance is not on the surface. As an actor, I’m drawn to love stories.”

Aha. De van róla képünk, úgy izgalmasabb. Ami a femina covere is egyben. Ránézésre akkor egyetértünk a helyezéssel, a "most" jelzővel? Vagy sem? Ja és van link is, ahova már összeszedték az ötvent, vagy kevesebbet, most hirtelen nem számoltam meg, inkább csak elnézegettem. Tegyétek ti is ezt majd vele.

Bw akciófilmhez zenét írni sosem volt könnyű és hálás feladat. Ebbe már sokak bicskája bele is tört az évek során. Egy példa erre? Nem kell messzire menni, legutóbb éppen a Don 2 esett ennek áldozatául, vagy is inkább a zeneszerzői a SEL. Akik végül is azzal menekültek meg a csúfos kudarctól, a lebőgéstől (bár kaptak hideget így is rendesen), hogy a filmben, a filmhez valamennyire passzolt mindaz, amit amúgy magában nehezen lehetetett hallgatni filmzene címszó alatt. Pedig mondani se kell, mennyire fontos az, hogy a zene a képektől elszakadva is legyen legalább annyira értékálló és tartalmas, mint vele. Hiszen, ha a zenét vesszük elő, nem a filmet. De gondolom értjük miről van szó. Pritam is felfogta, csak neki sem jött össze, nem sikerült valami emlékezeteset, maradandót alkotnia.

Mellette szól az, hogy jobban és ügyesebben ugrotta át az akadályt az előbb említett SEL-nél, azonban még ez is kevésnek hat. Annak tükrében pláne, hogy milyen jó zenéket köszönhettünk neki 2011-ben. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ezek többsége szerelmes balladák, jókedvű, szórakoztató muzsikák voltak, mint sem akciófilmhez készített ütemdarabok. Egyetlen mentsvára lehetett a film. Vagy csak lehetett volna, mert a web úgy tudja nem szerepelt olyan jól kasszáknál, ahogy azt várták előre. Persze ez nem jelenti mindjárt azt, hogy a zene is vele együtt bukott, de lényegében vele együtt bukott. Maga a soundtrack egyébként egy elég átlagos filmzenei album lett. Hagyományos Pritam fűszerekkel. Amit a zeneszerző sok remix még több auto-tune társaságában készített el. Szóval, ha az ilyesmi nem a barátod, akkor tuti nem is fogod szeretni.

Imran Khan nem tud leállni a vlogolással. Nem és nem. Míg eddig a forgatásról adott képinfot benne, ezekben, addig most már a film nagyvilági promoja van terítéken, arról szólnak a videk, van tele a youtube sajtó. A különbség régihez képest, hogy most már nem mindig az ő kezében van a kamera, és hogy a szakálla is mintha nagyobb lenne.

De pontosan mit is látunk?

Ott van Dubaiban, NY-ban, mindenhol ő, a sztár, aki hirdeti az EMAET igéjét. Még úgy is, hogy az utazása sokszor nem zökkenőmentes, mert egyszerűen mindig történik vele valami, rossz is ha éppen úgy van, és általában úgy van. Pl. a Delhi reptérre való út erre külön példa kezdésként. De ahogy elhagyja a poggyászát, miközben rajta kívül mindenkinek megvan, az is csak vele történik, történhet meg tipikusan.  

Később már azt látjuk, ahogy a színész zúz az éjszakába bele. De ott sincs lazulás, hiszen a filmet népszerűsíti, pontosabban a zenéit. A dj tolja is az EMAET címadó dalt egyéni kérésre, amiért a táncparketten majd megvesznek az emberek (NOT), miközben Imran szétdobál pár filmzenei korongot a tömegbe, aki kapja... szerencséje (vid erről lent). Már ez is kúl volt, de ez semmi. Mert ezek után még újságot is szerkeszt (cikket címlapot). Hwhat? Ugye, mondom.

Még Dubaiban csatlakozik hozzá Kareena is, a film női (másik) főszereplője is. Így együtt jelennek meg a dubai Arabian Center Mallban, ahol tömeg van. Nem Rákay féle kétmillióan vagyunk sacpermértékű, hanem szó szerinti sikitozó tömeg, csekk neki. Akik között aztán virágok találnak gazdára. 

Ugrunk egyet. Jön New York. Ahol a reptéren egy igazi IK fanatikus asszony rózsát ajándékoz neki, miközben azt látja, hogy a nagy lufik, az emberek odébb vannak, nem is rá vártak, hanem más valakit üdvözölnek a városban. Forever alone. Vagy mi ez a számára.

Majd szétnéz az utcán. Itt azért néha legalább meg is ismerik, éljen. Végül pedig ellátogat egy welcome partyra, egy fun eventre ahogy mondja, ahol még műsorral is kedveskednek neki, amiért ő autogramot oszt meg mindenkivel lefényképeszkedik.

Még egy város van hátra, arról is írunk majd. 

A színész ha eddig nem, a Rockstar után biztosan kapós lett bwban. Producerek, rendezők futnak utána, kopogtatnak az ajtaján, és bármit megtennének egy alakításáért. Viszont Ranbir a filmfare díj és a  dicsőség után nem akar azonnal a földre kerülni, érthető, akármit bevállalni, ezért csak arra figyel fel, ami igazán érdekli és ugrik fejest abba, amiről úgy gondolja, hogy annak kábé olyan sikere lehet, mint amilyen a Rockstaré volt.

Ha nem lát benne semmi pluszt, akkor nemet mond. Akárkinek. Pl. még a gyerrekkori barátjának is, Rohit Dhawannak is. Aki legutóbb éppen a Desi Boyz rendezője volt. Arról, hogy pontosan mi állhat a döntés hátterében, azt senki sem tudja, mindenki csak találgat össze-vissza jobb híján. Sokan a kevés fizura, mások rossz forgatókönyvre gyanakodnak, és vannak akik szerint a színész már régen tudja, hogy minek a forgatására is lesz hivatott megjelenni majd a közeljövőben. Mondunk is mindjárt két pletykát ezekből.

Azt mondja mindkettő remake lenne. Természetesen olyan filmekből, amik eredeti formájukban, nyelvükön hatalmas sikert, sikereket értek el.

Először is szóba került a Ko. Egy 2011-es tamil film, aminek már biztosan, hivatalosan is lesz hindi feldolgozása. A rendező Prakash Jha lenne, a címe meg Satyagraha. És Ranbiron kívül még Amitabh Bachchan is szerepelne a moziban. Az eredeti története egy újságnál dolgozó fotóriporter körül forgott, és egy poltitikai thriller volt. Mondani se kell mennyire nem váratlan a két színész nevének felbukkanása a mozi kapcsán. Főként azok után ismeretében, hogy Amitabh mostanság hindi politikai thrillerekben tűnik fel, míg Ranbir, ha emlékszünk rá éppen a Wake Up Sidben alakított fotóst, egy kábé ilyesmi karaktert. Szóval az is lehet, benne van, hogy valaki csak összelegózta a fejében, milyen jó és szép lenne, ha ez így nézne ki. De talán több annál, szeretni szeretnénk az az egy biztos.

A másik. Egy telugu remake lenne. A filmet, a Businessmant alig két hete mutatták be a nagyérdeműnek, de máris hindi remakeben gondolkodnak. A főszereplője Mahesh Babu ezt be is jelentette, hogy van róla szó és szívesen megcsinálni úgy is. De aztán egyszer csak arról lehetett olvasni, hogy kilépett mégse csinálja, s ekkor került képbe - a helyére nyilván - Ranbir. Aki mellett a rendező Puri Jagannath döntött végül. Csak jelzem, hogy a színész korábban hasonló szerepkörben látható volt már, így nem a véletlen műve, hogy a neve előkerült, és az sem lenne, ha még a végén el is vállalná. Azonban annyi még hozzátartozik a sagahoz, hogy Abhishek „Junior” Bachchannal is voltak tárgyalások a szerepet illetően, de ott a pénz kérdésénél megakadtak felek, oszt vége is lett. Ennek ellenére Puri Jagannath nagyon szeretné elkészíteni a bw feldolgozást, most már Ranbirral az élen. Hát hajrá.

A mindent vivő film.

A Zindagi Na Milegi Dobara. Ő tarolt, összesen 7 díjat kapott. Köztük ott van a legjobb film, a legjobb rendezés, a legjobb dialogok, a legjobb koreográfia, és a többi leglegleg még. Nekem ebből a sokból külön öröm pl az, hogy Farhan Akhtar nyert, de igazából az összesnek csak örülni lehet, mert megérdemelten zsebelte be őket a ZNMD. Ja, hogy van valaki, aki még nem látta? Azonnal tessék nekiesni. Nem, nem csak azért, mert ennyi meg annyi díja van, hanem mert szimplán tényleg jó. Amíg nem ott volt ott a neve mellett ez a sok filmfare, addig is azt mondtuk róla, hogy az év filmje, de így talán most már sokkal jobban hihető a rajongásunk feléje.

Ami meglepetés volt.

A Dirty Picture buktája valamennyire ennek nevezhető. Főleg azok után, hogy a legtöbb eddig megrendezett awardsos eventnél elég sokat nyert. Vitte sorban haza a rendezésért, legjobb filmért a díjakat, a zenéről nem is beszélve. Most meg csak hármat. A legjobb színésznőit, bár azt nem is kaphatta más Vidyan kívül. Aztán a legjobb kosztüm díját, ez is jogos, de az év jelenetével nem tudok mit kezdeni. Bár ők inkább a zenei díjakkal, díjazottakkal vannak, lehettek így.

Akkor jöjjenek is a zenék.

A Rockstar 5 díjjal büszkélkedhet, főként a zenés kategóriákban vitt mindent, meg a legjobb férfi színészt adta Ranbir Kapoor személyében (kvázi nem láncoltam magam semmihez). Az igazság az, hogy azért itt is többre lehetett talán számítani, végül azonban "csupán" AR Rahman seggén tolták fel a szivárványt, pedig. A plébek énekeseknél Mohit Chauhan nyerése volt a biztos (Rockstar), bár nem a Sadda Haq-ért kapta a díjat, de most ezen nem veszünk össze. A női énekeseknél vártam a Saibot, de nem jött. Habár nem is gondoltam komolyan, hogy megkaphatja ezért Shreya Goshal, mégis tapsoltam volna örömömben, ha megkapta volna. Így se voltam szomorú, Shreya Goshal azonban az volt, fact. Nem az előbb említett zene vagy nem is az Oh la la Oh la la miatt (ez a The Dirty Pictureben hangzik el), amit ő énekel és már agyondíjazták mindenhol, hanem pl Teri Meri miatt, ami az év zenéi között szerepelt több listában is, erre boom goes the dynamite filmfare faktor bumm, és a győztes Usha Utup a Darling című dallal. Azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érdemelte meg, mert jó szám az, szépen is énekli. Viszont meglepetés volt ez is.

Debüt kategória is van külön.

A Delhi Belly rendezője bizonyult a legjobbnak a jelöltek közül. Az megint más tészta, hogy Kiran Rao (Dhobi Ghat ) vagy Bejoy Nambiar (Shaitan) is megkaphatta volna, akár jelölve volt, akár nem. Delhi Belly egyébként ezenkívül még 3 díjat is összehozott, és így elég szépen zárta az évet, a filmfaret ebben a tekintetben. De azért nem érdemtelenül, mert sokan szeretik, szerették a darabot. Annak ellenére, hogy ez már csak képkockafoszlányaiban emlékeztet egy igazi bw darabra. A debüt színésznő Priyanka Chopra rokona lett, erre se kell rácsodálkozni nagyon. A férfit azonban a Force mozi egyik színésze kapta. Érdekes, de nem világmegváltó díjazás.

Fuckyeah mert sikerült nekik, és még ez sem elég

Akinek örülünk még Raninak a mellékért, és a Shaitannak de nagyon. Ez utóbbi simán megérdemelt volna többet is, de ne legyünk telhetetlenek. Ugye a Screenen már megmutatta magát, a Filmfaren meg csoda is lett volna a nyerése olyan kategóriában mint rendezés, zene, vagy operatőr, ilyen ez a bwilág na. De még így is sokkal, pozitívabb a kicsengése ennek az awardsnak, mint a röhejes oszkárnak a jelölésektől kezdve a díjazásig. Pedig lássuk be: azért Indiában a sztárok mellett még nehezebb befutni, díjig, díjakig vinni egy low budget filmnek, fiatal noname színésznek, ha senki nem karolja fel. Meg most is azok indultak, ahol a krém, a felső 10 vonult fel a filmekben, azokból vette ki a részét. Ám a lista még így is reálisabb, szimpatikusabb jóval egy oszkárénál. Talán mert tényleg a legjobbakról van szó. Nem a legcsöpögösebb, giccsesebb, modorosabb próbálkozásokról éppen. Na de hagyjuk a nyugatot, mert a kelet itt van, megérkezett.

Hova tűnt Damon Hill SRK?

Ez az egy fontosabb téma maradt még meg az idei filmfare puttonyban. Azaz a király korona nélkül zárta a filmfaret ebben az évben. Szomorú szmájlik, wow, jaj. Pedig van benne valami, abban, hogy 2011 egyszerűen nem az övé volt, és ennyi. Lehet róla szólt, tőle volt hangos, de ez nem elég, sokszor. Ahogy most sem. A marketing nem minden, talán ebből is tanul valamit Sharukh. Ezek után hiába csinált bármit is ebben az évben, szuperhősös mozit (ra.one) vagy izgalmas folytatásost (don 2), mert filmként, és színészi alakításokban is láttunk jobbat nála ennél. A tavalyi után nem jött össze neki, Ranbir Kapoor alakításával megette reggelire Dont. A rocksztár meg legyőzte a királyt. A fura az lett volna, ha ez fordítva sül el. Még úgy is SRK jó színész, csak talán majd erről a következő Chopra filmben fog többet mutatni, olyat, aminél jobbat majd tényleg nem lehet találni az évben.

Végére egy érdekesség. Az idei filmfaren átadták a 2500. black ladyt, amit pont AR Rahman kapott a legjobb zenéért. Pont. Hogy véletlen? Költői. Jöjjön inkább a lista a tovább mögött.