calacitra

Nehéz leállni vele, pedig mondtam, hogy senki többet harmadszor, nem fogok írni róla. De nem is, ez csak egy képegyüttes, egy kósza kontent valahonnan, ahol promózzák a Chennai Expresst, így hát. Verdikt dióhéjban. Shahrukh 'elfideszesedik', Deepika 'happy', a film közbe pedig komolyan megszedi magát. Most énekelhetnénk is valamit ez alkalomból (aki látta a filmet, érti mire célzok), de inkább csak annyit teszek hozzá a látottakhoz, hogy 'Don't Underestimate The Power Of A Common Man'.    

Csak jelzem, hogy Cannest már megjárta és bevette. Most meg hazatér, hogy szeptember 20-án meghódítsa Indiát is magának. Érdemes is lesz odafigyelni rá, erre a Ritesh Batrara, az elsőfilmes rendezőre, mert az előzetes alapján könnyen lehet, hogy az végén a The Lunchbox már az év legjobbjai között találja magát sok helyen, listákon.

De egy biztos, az emberek szívét rabul ejti majd. Bár ahhoz ez a trailer is éppen elég volt. Minden mellette szól, annyira egyszerű, megfogható, magával ragadó, tömör csoda első blikkre, hogy nézeti magát velem.

Pedig az messziről látszik, hogy ez se az a bw, amiről könyvek szólnak, a fejekben él, meg amit hisznek és tudnak róla. Hanem az indiai filmkészítés olyan oldala, amiben tényleg lehet fürödni bárkinek, bárhonnan, fűszeresnek is csak azért lesz fűszeres, mert Nimrat Kaur úgy főz, ahogy.

Aki amúgy, a történet szerint, szeretne urának kedvében járni, meglepni valami finomsággal, új recepttel. De az éthordó dobozegyüttes nem oda kerül, ahova címezték, hanem tévesen egy magányos, nyugdíjba készülő Irrfan Khanhoz. Aki azért csak leírja a véleményét a cetlire (twitter 1.0), hogy hogy milyen is lett. Na szóval innen indulunk, mindez egy kiváló zenével aláfestve és egy mindig király, itt éppen Irrfan barátját alakító Nawazuddin Siddiquival a mellészerepben.

Hát elolvadtam. De ti se maradjatok ki. Must-see.

1947. augusztus 15-én nyerte el függetlenségét India. A brit birodalmi gyarmat ezt követően véres zavargások közepette azonnal két részre szakadt, a hindu Indiára és a muzulmán Pakisztánra. - történelem kicsiknek.

Google update, kijavított doodle a keresőknek.

És egy három kép tőlünk nekik, boldogat hát. 

Nem is az a fontos, hogy miért is került elém most ez a majd két éves item number, hanem az, hogy régen tényleg minden jobb volt. Maguk az item numberek is. Jó példa erre az itt látható Main Chandigarh Di Star (Bbudha Hoga Terra Baap című filmből), ami akkor 2011-ben az év végi listánkon nem szerepelt a legjobbak (to10) között. Ami egyrészt szomorú, hogy nem fért be, kiszorult onnan, de másrészt mutatja azt, milyen erős is volt akkor ez a tétel-mezőny. Hiszen gondoljunk bele, hogy EZ nem volt elitdarab, hol él a világ? Idén bankot robbantana, senki se tudna ráemelni, túllicitálni, nagyon elverné a többieket. Az item girl Raveena Tandon istennő (gifgyanús 0:33-0:45), a dal óóóóó és óóóóó, viszont még így is tapad-ragad levakarhatatlan a nyelvedről, a látottakat meg körbeöleli egy kis echte punjabérzés, ami mostanság pont hogy eléggé kiveszett ebből az intézményből, miközben halljuk-látjuk máshol nagyon is jelen van bwban. Hiánycikk, nagyon jó volt újra látni, dákdédákdédákdé.

0:44 - Made my day.

A most következő ígykészült az OUATIMD egyik 'legpeeloonosabb' (és ez bók) dalbetétjéről szól. Címe Chugliyaan, és ennél romantikusabb már nem is lehetne. Persze a színészek így is végigmókázzák a forgatást, ők már csak ilyenek. 

Miközben a film a mai nappal vette át a stafétabotot a Chennai Expresstől a mozikban. Szóval aki unja azt, az mehet folytatásos gengszteresdit nézni, ha még nem látott olyat. Vagy látott már sokat, pont ilyet, mégis furdallja az oldalát a kiváncsiság, hogy ebből az Akshay-Imran kettősből lesz e valami.

Azt hiszem, hogy blockbusteri magasságokba aligha fog elérni a sequel, de legalább nem egy héttel korábban kezdett, mert akkor még esélye se lenne. Most van, reméljük a legjobbakat.