calacitra

A népszerű hollywoodi színész a minap látogatott el Indiába. Ilyen-olyan okból, de ha minden igaz Anupam Kher meghívására is többek között. Akivel amúgy a Silver Linings Playbook című filmben szerepeltek együtt még tavaly. Most meg együtt ették a kasmíri ételeket, meg színész sulikba is elmentek, megnézték az milyen. Közbe azért, aki csak tehette pozólt vele, mintha nem lenne holnap. Ranbir Kapoor például eléggé érdekes módját választatotta ennek.  

A trailerek már nem adnak el semmit. A gifek annál inkább. Nem én mondom, mondtam, nem is a Coelho, de ettől még igaz. 

Jóllehet titkon, legbelül mi is egy feliratos Shaadi Ke Side Effects előzetesről álmodtunk, de ha már így történt, pont így, akkor nem szalaszthatjuk el semmi esetre sem ezt a lehetőséget, ahogy animált képkockákba szedve elénk tárul Sid és Trisha házasságos hétköznapjai.

Ebből pedig már azt is megértjük, amit amúgy nem értettük, érthettünk meg (nyelvi akadályok) az előzetesből. És azért nem heuréka, hogy megvilágosodtam, mert persze, megértettem csomó olyan dolgot, amit nem, de leginkább az tetszik benne, ezeket olvasva, hogy jó humorra van kilátás az SKSE-ben.

Nem olyan erőltetett, modoros, hogy csakazértis nevess rajta, mert az állatira az, hanem apróbb elültetett bomboncsírák. Amiken oké, nem fetrengsz, vagy hahahahatázol, viszont nem is olcsóak, vagy kamuznak.

A kedvencem a szomszédos. Abban sincs semmi extra elrejtve, akkora poénbomba, viszont egy szmájlit oda kellett adnom, és nem is sajnáltam rá. Jöhet még, ilyenből több na, ha van még ott, és nem lőttek el, le mindent itt. Bár ez bw, szóval kétlem. De jó lesz ez.  

Trailer innen, tőlünk, a gifek meg - from ranipyaarcreation tumblrről. 

Lambo, YoYo, tánc, meg azok a kék szemek. És ennyi elég is. Mert? 

Mert hosszú idő után Honey Sing az egyik legvállalhatóbb dalát hozta össze a Blue Eyes személyében. Ami igaz, hogy nem egy Brown Rang. De azért ha már itt tartunk, akkor érdemes követni a címválasztásait a punjabi rappernek, mert nagyon nem izgulja el. Vesz egy színt, ami mellé passzol egy testrészt, vagy testtel kapcsolatos részt, majd kész is.

De azért mégis más. Vagy van miben más. És most nem a táncra gondolok, hogy Honey megmozdult végre, és koreográfiát tanult, húha. Hanem a dal érdekes. Olyan, mint ő maga. Akitől láttunk, hallottunk sok mindent, viszont mégis az adja legjobban az igazságot, amit csak neki, csak tőle köszönhetünk. Minden egyébb, kooporodukciós vállalkozás már sántít picikét, onnantó kezdve, hogy csak coénekes, meg közreműködő.

Szóval aki szerette a Brown Rangot, ezt is fogja azért. Nyilván. Bár maszalásabb a kisugárzása, ahogy a műfajok mashupolnak, és nem tudod eldönteni, hogy ez most r&b, vagy nem, mert rap, vagy nem is, mert más. De semmi gáz nincs ebben. Nem is lehet, mert működik. A dallam tapad, a refrén csúszik, oyeeeee.     

Még még még még poszterek az Ishqiya sequelhez. Jujdejó.

És, ha valaki ezek után sem jegyzi meg a filmben szereplő színészeket, hogy ki és tényleg micsoda, nem is mondtad meg hasonlók, az magára vessen, ugyanis itt és most, aki fontos és számít, az fel van vonultatva plakátügyileg, tehát megmondtam, izé mutattam. Közbe trailer is van, de az már a holnap zenéje. 

Ha most nem bwban lennék, azt mondanám erre, hogy csak egy újabb bőrlehúzás, ahol megint a pénz diktál. De mivel ott vagyunk, és mivel az indiaiak imádják a filmeket, azokat amiket mindenki imád, amikből kult lett már, így felesleges meg értelmetlen lenne csúnyaságokat bele és mögé képzelni. Abba, hogy iksz csomó év után újra leadják a méltán népszerű Sholay filmeposzt a jövő év elején, az új évre rá két napra. Ergó boldog sholayt!

Igaz ami igaz, annyi difivel az eredetihez képest, hogy hozzátoltak még egy d-t, és ezzel együtt már három darab dében (3D) élvezheti a rajongó. Habár ez a kis moziszínházakban nem fog osztani meg szorozni se, de aki akarja látni, az úgy is látni fogja. És azért ezt kihagyni, mindjárt akkor és ott nagy felelőtlenség lenne.