calacitra

Ha másra nem is, arra jó volt ez az év, hogy belássuk, az item number intézménye megrekedt már egy ponton, és válságát éli. Tavaly is célozgattunk rá, de ami idén volt, az még legmerészebbnél is sötétebb álmainkat is felülmúlta.

Persze haldoklásról szó sincs, nem is lehet, mert amíg van bw film, addig van ez is. El nem fog tűnni - a vásznakról, nem is kell. Meg amúgyis szépen fizet. Aki item girlnek áll, adja a fejét, az jól tudja miért teszi.

És az is lehet, sőt biztos, hogy csak mi innen a tescos fotelből látjuk ennyire magyarosan a tételek helyzetét, pillanatnyi állapotát. Ahogy állóvízben süppednek, és csak nem kavarja, zavarja fel azokat senki. Meg gondolom az indiai aktív közönségnek ez is megteszi. Hát még a férfiaknak.

Jó is nekik és annak, aki ugyancsak élvezi Priyanka 63271. unalmas tételét, vagy Sunny Leone amatőr (khm) tánciskolás mutatványát és harcát a koreo elemekkel. Viszont nem minden item number arany, amiben egy szép színésznő, esetleg pornósztár vendégeskedik. Annál több kell.

Patent helyszín, még patentebb koreográfia, annál is patentebb zene. És ha ezek mind-mind-mind együtt vannak, egy nagy egészt alkotnak, az élen a lédivel, aki elrabolja a showt, meg elvonja a figyelmet az item number gyengeségeiről (tökéletes nincs?!), akkor mondhatjuk el, hogy totálisan megérte minden rúpiáját, belefektetni.

Máskülönben a fene vitte el. És el is vitte, sajnos. Mert idén minden ötödiket lehetett úgy istenesen élvezni, és értékelni, azért, amiért elkészült valójában. Hiszen vagy a lédibe volt a hiba, vagy a dallam nem tapadt, vagy a koreo volt átgondolatlan, vagy pedig a helyszín nem adta, magát, át.

De még ennél is borzasztóbb volt az, amikor egyik se tudott annyira kiemelkedni, a másik fölé nőni - jó értelemben véve, hogy azért lett volna indokolt a puszta létezése, meg újranézése, és filmben való nem elpörgetése, mintha ott se lenne.

Még szerencse, hogy voltak, akik áldoztak rá, pénzt, energiát, időt, kreativítást (ez fontos), vagy éppen csak kijött nekik a lépés, és most úgy beszélhetünk róluk, mint követendő példákról - a többieknek, és mint a legjobbakról 2013-ban. Hát sziasztok.

Miattuk, csak értük, csak nekik.

Tavaly divat volt, most meg idén már divatabb lett (nemcsak) bw filmzenéket fűszerezni csak úgy. Talán minden tizedik filmre jutott is egy mashup, ami nem sok, de pár évvel ezelőtt még azt se tudták ott, hogy ilyen létezik, vagy ha tudták, akkor nem volt ki csinálja.

Szóval, ahhoz képest nagyon bejött a számítás. Meg alapból sem butaság egy olyan országban ennek vállalkozást nyitni, ahol a filmek úgyis a dalokra épülnek. Van létjogosultsága.

És mégha nem is gombamód szaporodnak, de szép számmal szerepelnek, és kapnak helyet soundtrackeken, vagy külön, külön videóban, esetleg filmek végén, stáblisták alatt bevágva, a legjobb pillanatokkal aláfestve. Így kell ezt. De ha nagyon beindul a szekér, lesz ez másképp, rájönnek majd hogyan máshogy.

Addig viszont a képlet adott, ami egyszerű. Van 3-4 húzónév a szakmában, aki szakmázik, és adja a nevét ilyenhez, sőt nem is csinálja rosszul. Nyilván neki is van rossz napja, és az se utolsó, hogy miből dolgozik, de ha minden kirakó a helyén van, a helyére kerül, akkor abból mindenki csak nyerhet. Ő, a film, meg mi is. Annál jobb leosztás alig ha van.

A most következőkben a zenemaszalázás helyi nagykövetei adnak ízelitőt abból, hogy ők hogyan csinálják. Egészen jól. Hiszen csak és csakis a legjobbakat hoztuk el, és mutatjuk be.

Nincs is más hátra, menni előre fejjel a zenének, aztán ne lepődjünk meg, hogy ha az egy másodpercre jutó azonos ütemek összáma érthetetlenül kevés lesz.

Ranveer Singhnek már bejött. Karan Joharnak tetszett. Használni kéne. Loptam is.

A Koffee with Karan pedig idei szezonja legfaszányosabb részét tudta le egy héttel ezelőtt, amikor a Gunday srácok tették tiszteletüket Karan beszélgetős showjában. Jó nézni tényleg, hogy Ranveer pl. legutóbbi látogatása óta mennyit változott, előnyére. Persze hülyébb is lett, de valahogy kezdi megtalálni magát, elég csak visszanézni azt a részt, amiben Anushkaval volt együtt, ahhoz képest ég és föld (de ezt ő is mondja). Itt is amit levágott, haláli, jópofa.

Mellette Arjun Kapoor volt még ott, aki bár sok vizet nem zavart, viszont annyira jók voltak együtt, #bromancecunami, hogy ezek után a filmben is kötelező lesz nekik. Végülis mindegy, mert nagyon várjuk, ez láttán meg még inkább. 

Izé, Sidharth Malhotranak van mit még tanulnia. Meg van mit rajta faragni, egy-két film erre nem lesz elég, az már most előre bizonyos. Már pedig, ha belőle akarják kifaragni a következő Sharukh Khant, akkor lesz dolguk rendesen. Hiszen ebben a dalbetétben is eléggé rezsikcsökkentésesen tolja. Próbál ellazulni, de inkább kő lesz belőle, vagy az marad.

Szumma. Ettől se jön a lábamba bugi, ha őt látom. Viszont azért nem csak rajta megy el ez a dal és betét. Ami a Drama Queenre hallgat, és a Hasee Toh Phaseeból való. Mindenhogyan kevés. Tipikusan jut is, meg marad is esete. Jó is lesz meg nem is. Ámbátor a Vishal Shekhar se gondolta ezt komolyan. A kurvaállat GTPM után ezzel ideállni, szégyen és gyalázat.

Már karácsony után, még szilveszter előtt, pont két ünnep között, mielőtt a nagyüzem itt a blogon (Best of Bollywood) is kezdetét venné, pihenjünk meg egy csöppet, hosszú év volt ez úgyis. Hallgassunk bele a nyár egyik legvarázslatosabb, gyerekzajosabb filmzenéjébe, csak most gyerekzajok nélkül. Ettől persze még ugyanolyan varázslatos marad, mint volt.

A titok nyitja nem is Arijit Singhben rejlik, hanem az akusztikusos előadásban. Abban, hogy másként kapjuk vissza azt, mint ahogy megszoktuk az albumról, Pritam zenei rendezésében. Nem jól, vagy jobban, erről szó sincs, meg hogy egyik üti a másikat, nono. Hanem más, egyedi, de szerethető csomagolásban. Csápolsz, a fejed rázod, kiugrasz a bőrődből a fotelodban, nagyon ki lett ez találva kérem szépen, ez is, így is. Mosolyra csal. Simán csak faszább kedved lesz tőle. Jóság.

Egy Arijit Singh koncertre meg el kell jutnom. Nincs mese. Értem én, hogy nem ő írja a dalokat meg ilyesmi, viszont mégis olyan. Mert mintha neki írták volna direktbe, rászabták volna, más ezt így eséytelen lenne elénekelni. Az ő éve. Az bizony.