calacitra

Pedig Deepika Padukone azt mondta a Koffee with Karan egyik adásában, hogy bizony közötte és Ranveer Singh között nincs az égvilágon semmi. Nem járnak, gurulnak, vagy ilyesmi, hanem csak és csak is és kizárólag barátok. Erre fel jött a hír, meg a képi bizonyíték éppen az ellenkezőjéről, arról, hogy Dee 28- születésnapját (tényleg hábé, ha már itt tartunk) na vajon kivel ünnepelte meg. Hármat találhattok. És a legszebb az egészben, hogy New Yorkig meg sem álltak az ünnepléssel, ami szerint nagyon nem akarták, hogy együtt lássák őket. Akik ott voltak, azt látták, hogy miután felismerték őket (basszus már NY-ban is tudják mi az a bw), Dee azért nem örült annyira neki. Később viszont csak megeresztett egy photot, hiszen a rajongók mégis az elsők.

Aj de nehéz elengedni 2013 kezét. Legalábbis bw zeneügyileg. Kell egy kis idő még, pár nap, amíg arról-erre rászokok. Addig viszont egy percig se bánom, hogy későn érő vagyok, a múlt megszállottja, addig, amíg az ilyen DJ Shadow mashupok vesznek körül. Jó is lett. Teljes maszáláság, van benne party, dráma, romantika-szekció, és mégse hullik darabjaira, vagy lenne a megszakítás miatt rossz érzésünk. De hát ezért bw. Ők értenek hozzá. Meg Dj Shadow is, aki a tuctuc elemekkel együtt is ezt a fasza mashupot hozta le közénk. Olyat, amiért lehet szeretni 2013-at, ugye Kiran Kamath!

Csak egy hajszálon múlt. Mert amikor már majdnem a Jai Ho legújabb és legérdektelenebb dalbetétjére váltott volna a kontentáradat következő posztfejezete, akkor Amit Trivedi kettőezertizenégyesített Sadi Galija (hasonló, eskűvös, és kanganaranautos) a semmiből felbukkanva, a mellékvágányon, a surranópályán beelőzte. És itt is van, itt találta magát, voálá.

Még szerencse, mert amúgy se jutott volna eszembe semmi arról, míg erről, a London Thumakdaról annál több. Amit már hallgatni is fülgyönyör. Amúgy a Queen c. film egyik betétdala, bár sokat nem nagyon foglalkoztunk vele eddig. Viszont az, hogy Amit Trivedi igen, az már egy felkérés meg felhívás a keringőre, hogy aztán mi sem maradjunk ki belőle.

És habár a zenei rendező le se tagadhatná, hogy köze van ehhez a dalhoz, attól még ez egy jó kiadós indiai wedding song. Amire szívesen lehetne is ropni. Fogják is azt hiszem. Teljesen joggal. Még nekem is esküvőhangulatom lett tőle. Ide is nekem a mennyasszonyt, meg a Sadi Galit és ezt mellé, aztán holtodiglan-holtomiglan evör.

Nem hiszem el, ha nem látom. Nem hiszem el, ha nem hallom. A WTF különkategória napi nyertese ez a One By Two dalbetét promó.

És aki tudja a választ arra, hogy mi történt Abhay Deollal, azzal, aki nem egy filmben csillogtatta már meg káprázatos színészi tudását, na meg a zenét jegyző Shankar Ehsaan Loyjal, akik ugyancsak nem ma kezdték, az küldje a helyes válaszokat ide vagy bárhova.

Mert kell valami logikus magyarázatnak lennie, találni arra, hogy ez a csoda itt hogyan születhetett meg egyáltalán. Nélkülezhető.

Ahogy most Kiran Kamathnak, úgy bwnak is kijöhet a lépés. Vagy kijöhetne már, mert az igazi fiatalokkal teli igazi fiatalos mozidarabokat még mindig csak hírből ismerik ott. Meg mi is onnan.

Az meg tényleg nem játszik, hogy Aamir vagy Ranbir visszamegy dedóba, ledob 30 évet, és a padot koptatja. Persze annak is lehet viccvonzata, de a 6271. ilyen után már egy sincs.

Viszont a Yaariyan talán úttörő lehet ebben a kategóriában, és viszonylatban. A jó dalok már meg is vannak hozzá, és még egy tűrhető mesápot is sikerült kalibrálni mellé. Ergó Kiran Kamath összeszedte meg minden bátorságát, miután elküldtem, mert annyira leadta. Ez azonban ez patent lett. 

Ha többi mashup is hasonló lesz, vagy másfélszer ennyire jó, akkor 2014 a bw mashupok éve lesz. Kac.