calacitra

Akik azt mondták, azt gondolták, vagy hitték, hogy Srk nélkül nincs Filmfare díjátadó, na azoknak nincs igazuk. Nem volt. Nem is lesz már. Hiszen az idei, bő két hét múlva megrendezésre kerülő valahányadikat a sorban nem ő fogja levezényelni meglepetésre, hanem más, meg mások. Ez persze nem zárja ki, hogy nem fog fellépni, vagy díjat kapni (bár igazából mire fel, chennai express rly?), de igazából nem is hiányzik onnan a színpardról. Az igazság az, hogy kicsit már meguntuk, túl sokat volt abban a szerepkörben. Jó, hogy pihentetik és gondolnak másra. Bár minden jóban van valami rossz. Vagy mi. És ez most is így van. Hiszen azt, hogy a Priyanka Chopra és Ranbir Kapoor hostkettőst ki találta fel, és miért, nem tudni (talán mert egyik se kap semmit, háh). Azt viszont igen, hogy ez halálkomoly, és ők lesznek a házigazdái az idei Filmfarenek. Voálá. 

Ennek most már alig ha lesz jó vége. Dhanush 25. filmjében fog szerepelni, és ezt onnan tudjuk, hogy kiírják nekünk egy teaserben, csak, úgy, mert ő sztár. És tényleg az, emlékezzünk, a Raanjhanaat is úgy eladta, hogy az mással romantikus ömlengés lett volna, vele viszont klasszikus a javából. Bwba is tehát becsengetett, bekopogtatott a színész, de mégis a szíve a kollywoodi filmekhez húzza. Nem hiába, és nem érdemtelenül. Következő filmje is tamil nyelven forog majd, ez lesz - röviden csak - a VIP. Amihez már egy előtrailerrel is van dolgunk alant, és amiből az derül ki, azon felül, hogy Dhanush eszméletlen még mindig, hogy a zenét se akárki szerzi hozzá. Tessék letenni a levest, venni egy nagy levegőt, becsukni az ablakot, mert ez a személy Anirudh Ravichander lesz. Egy hónap múlva pedig már hallhatjuk is őket, azokat. Húha. A hét híre.

Elvileg, és gyakorlatilag is már bemutatták hazájában a Yaariyant, de visszajelzésekről még semmit sem tudok, szóval így, ennek tudatában írom azt most, hogy ilyen és hasonló dalok, dalbetétek után a film még akár sikeres is lehet. A dalok tényleg meg vannak hozzá, pl. a Zor Lagaaake Haishaa is ha mesélni tudna. Nagyon nagyon és nagyon. Tpikusan olyan életrevaló, életigenlő, amiből több több és több kell. Lehet szeretni, lehet miatta szeretni, élvezni, simán csak légplébekelni. Amihez még a dabetét is hozzáad. Funfunfun. És nem állok is messze, ha azt mondom, hogy bearanyozta a napom, és most picit jobb is lett minden. 

Jó lesz ez. Yo Yo már most egy hónap alatt többet tett - le az asztalra, mint tavaly egész évben. A Yaariyan dalokkal kezdte, majd a Dedh Ishqija Horn Ok Please című dalában való közreműködése adta fel a leckét, most pedig ennek a Londonnak a zenéjét és sztoriját szerezte, - meg cameozik is benne, ami ugyancsak pofás végtermék lett, és méltó folytatása a korábbiaknak. A név kötelez is, de azért mindig meg tud lepni, leginkább akkor, ha tényleg azt csinálja, amit ő akar, és szeretne. Jobban is csípjük az ilyeneket, mint akkor be/aládolgozik valahova soundtrack ügyileg. Szóval nem ez volt az első és utolsó alkalom, hogy meghallgattam magamnak. Van benne valami, és akarom még legyen.  

Annyi minden miatt tudnék haragudni erre a Heartless filmzenére, de mégis képtelenség belekötni. Az ok, hogy baromira fülbemászó és talán nem is veszi komolyan magát. Dubai is pl. annyira háttérbe szorul, mint ha nem is ott lenne, tényleg ki tud arra figyelni. Elbújik az a sportkocsik, széplányok, koreo mögött, észre se venni. A fül meg közbe becsapja a szemet. Bűnös élvezet, na.