calacitra

Kicsit Burlesque, kicsit Moulin Rouge, de bw. Meg Priyanka Chopra. Akinek vagy elfelejtettek szólni, hogy ez item number, és akkor tavaly óta egy hatalmasat pálfordult vele a világ, vagy nem az, csak sima dalbetét, és akkor már érthető, hiszen mindig abban erős. Persze nem lehet szuper csak latívuszokba beszélni róla, de hát most a Gunday legújabb dalbetétjében tényleg nem érheti egy rossz szó se őt, se nem őt, minden mást, a ház elejét is beleszámolva. A zenei rendező és koreo felelős is kitett magáért, ez szembeszökő, a díszlet pedig valamire nagyon hasonlít, izé nehéz lett volna elrontani. Én meg hosszú idő után úgy vagyok vele, hogy végre nem kell elkapcsolnom akkor, ha PeeCee főszerepel egy betétben, egy betét erejéig. És ez a legnagyobb bók, amit adhatok, adhattam, meg adtam is.

Esik a hó, esik a forint, csúsznak az emberek, mint kövek a curling pályán, - erre mondják what a feeling. Vagy nem, nem is, nem is erre, hanem a Heartless egyik dalbetétjére, aminek ez a címe, és egészen másról szól. Nem találjátok ki tényleg. Hármat találhattok. Amúgy meg Gaurav Dagaonkar soundtrackjét még mindig nem hallgattam meg egészbe, pedig már elindultam felé, miután megígértem magamnak, hogy aztán nem hagyom ki semmi esetre sem. Ez meg nem rossz, de az a bizonyos érzés inkább a Mashooqana alatt környékezett meg és azóta sem ereszt el.  

Ami Dhanush volt bwnak tavaly, az pont nem lett Ram Charan. Aki ugyancsak 2013-ban abszolválta első hindi nyelvű moziját. De a debütálása, a Zanjeer feldolgozásban nem igazán jól sült (bezzeg a Ranjhanaa) el és akkor szépen fogalmaztam. Talán, ha többet táncolt volna, talán. Persze nem ő volt a banánhéj, nem rajta csúszott el. Most azonban visszahajokázva a hazai vízekre, tollywoodba, a telugu nyelvű filmekhez megpróbálja ott folytatni, ahol anno még a bw kiruccanás előtt abbahagyta. Drukkolunk neki, bár nagyon nem kell, ez az ő igazi játszótere, szóval menni fog. A Yevadu lesz a címe. Ennek a dalbetétnek meg a Freedom. Sálálálá.

Hogy mit lehet csinálni akkor, amikor Szerbiában március 15-e zajlik le, Barcelonában mindenki sír a vesztes mérkőzés után, és még a lottót is az nyeri természetesen, akinek nem kéne, hát úgy kell tenni mintha mi sem történt volna és minket olvasni meg hallgatni mellé egy kis indiai talpalávalót. Mégpedig valami újat, olyat, ami még biztosan nem volt meg. Egyenesen a Viveck ji & Shantra-tól. Akik feltörekvők, fel is törnek, önjelölt indiai megasztárok, csillagok. De tény és való, hogy amatőrségük ellenére valamit konyítanak is ehhez a zene szakmázáshoz. Második fülre már majdnem egy lada szamarát is képes lettem volna megemelni, annyira átjött az egész. 

Tudom, most akkor lennék vérprofi, ha meg se szólalnék, ahogy Péter Árpád tette a közelmúltban, és tökigaza van, mert néha nem kell túlbeszélni, ragozni azt, amit mindenki lát. Ott azt, hogy hideg van, itt meg, hogy Pritam bemelegedett végre. És elkezdett úgy teljesíteni, ahogy Magyarország, és úgy két éve már igazán igazán. Tőle szokás és elvárható.

A nem lájtosra tervezett de végül lájtos punjabi partydal után a Shaadi Ke Side Effects filmzenéit beröcentette, mindjárt kettesbe kapcsolt, és reméljük meg se áll, ahogy a színészek se az utazgatásaikkal a betét alatt.

Verdikt. Jason Mraz nem hiszi el, mi igen, bw még nála is jobb alternatíva, aki még nála is komfortosabb, boldogsághormonokkal, yolokkal teli, életigenlőbb dalokat ad ki a kezéből. #teampritam Ez szép volt.

"I m sorry par tumse pyaar ho gaya"