calacitra

Ha eddig nem volt biztos, mától az lett, a pokolra jutok igen. De ha ehhez az kellett, hogy az év egyik legjobb indiai filmzenéjét (nem, nem bw a drága, hoho) lássam magam előtt enyhén szörnyű minőségben, hát így jártam. Megérte. Megérdemelte(m).

A telugu kasszasiker Nenokkadine Aa Tuzo Mogh Korta dalbetétszerzeményéről van szó, meg azokról a rángató, elmosodott képkockákról belőle, amit a most következő videóban vehettek szemügyre, már ha akartok. Bambi, rubik kocka, Kriti Sanon.  

Én nem bírtam ki, ugye. De annyira, annyira egy húron pendülök vele, hogy az év 34. napján ki is kiáltom évzenének, az is. Miközben lövésem sincs mi jön, jöhet még ezek után.

Ami viszont vicces, hogy ha moziban látnám biztosan feltörne, előjönne belőlem az indiai aktív közönség énem, aki nem bírna magával, ülve ott egy helyben. Fütyülnék, táncolnék, plébekelnék. Szóval ilyenkor nagyon egyetértek az ottani nézőkkel, és nézői szokásokkal.

Egyétek a vattacukrot. Meg hallgassátok. Mert erre még a medve is felébredne téli álmából.

Ha jól néztem vissza, meg osztottam-szoroztam, akkor úgy a felét sikerült eltalálni a nyertesekből. Ami nem azt jelenti nyilván, hogy bw változott előnyére. Sőt. De igazából hozta a formáját. Amiért nem vagy igen szeretjük. Bár azt minden elmond, hogy még egy díjat is képesek voltak kitalálni a Chennai Expressnek, csak hogy SRK is boldog legyen.

Az meg hab a tortán, hogy az ő távollétében, miután a Happy New Year forgatás során megsérült, megjelent Salman Khan a vörös szőnyegen, és még fel is lépett, tolt egy laza performanszt, ha már ott volt.

Ezt túlizgulva, meg ezen meglepődve azért sok más funfaktort nem tartogatott az idei Filmfare. Kifejezetten gyérnek, és szürkének tűnt, már amit láttam belőle. Bár az is lehet, hogy a tavalyi fantasztikusos show után csak visszazuhant, berendezkedett arra a szintre, amit amúgy is megszoktunk már tőle.

Engem pl. ez a Priyanka-Ranbir host nagyon hidegen hagyott, hát még a 2050-beli témázás, amit lezavartak. És sajnos a performanszok se adtak hozzá sokat az élményhez, vagy emelték volna a gála, az est színvonalát. A díjazottakról meg ne is beszéljünk. Vagy de. Inkább. Lássuk őket, a hajtás után.

Azért nem az összeset, csak párat kiemelve, ami fontosabb, meg amit én érdekesnek találtam, vagy örültem neki. Aki viszont szeretne öreg lenni már holnap és kiváncsi a többire is, az itt megtalálja magának, kimazsolázhatja, megrághatja, ha ahhoz tartja kedve.

Ha trollkodni akarnánk, vagy mindenáron tűt keresni a szénakazalban, akkor azt mondanánk, hogy a Satyamev Jayate semmi másból nem áll, csak abból, hogy Aamir Khan zabál, majd sír, majd nassol, majd krokodilkönnyezik, majd ugyanezt végtelenítve sok részen keresztül. De mivel mi alapvetően hiszünk benne, neki, és teljesen osztjuk a nézeteit, bírjuk nagyon (bár ez azt jelenti, hogy most egy ideig megint nem forgat filmet, #sadpanda), nem mellesleg tényleg olyat tett az első évaddal, amit Indiában addig senki nem mert, így igazából annyit sírhat és ehet, amennyit akarhat. És fog is amennyit, mert jön a népszerű tévés 'based on true story in India' showjának folytatása. Következik, következzék a második felvonás. Ahhoz meg az első felvezetés promó formájában (amit mond). Jai Ho!

Ne induljatok útnak, ha mégis, akkor igyatok sokat, inkább meleget, vigyetek zoknit, az autót felejtsétek el, máséba ne üljetek még véletlenül se. Egyszóval maradjatok otthon, a seggeteken, és kezdjetek el azon filózni, hogy vajon miért nem akarnak úgy istenigazából isteniesen működni ezek a Shaadi Ke Side Effects dalok Pritamtól, az ő tolmácsolásában. Ha heuréka megvan, osszátok, én még nem jöttem rá. Mert hogy a szemünk eddig minden esetben jobban el volt kényeztetve, mint a fülünk, az tény, ahogy az is, hogy Pritamnak egy dal is elég ahhoz, hogy megrázza magát, és a múltkori már tényleg inkább arra hasonlított. Míg ez a baromi hosszú című megint visszalépés kettővel vagy hárommal ahhoz képest. Remélem felveszi a ritmust, a tempót 2014-gyel, meg a kesztyűt többiekkel, hiszen eddig le vagyon maradva, pedig pont nem ezt vártuk. Ettől még Farhan és Vidya tökre szerethetőek. 

Mit kapunk akkor, ha 2012 legjobb bw filmjéből, a Kahaaniból kivesszük a terhességet (why?), de megtartjuk a férjét kereső asszonyt? Hát bizony egy telugu feldolgozást. Ez lesz az Anaamika. Nayantara meg az új ottani, tollywoodi wannabe Vidya Balan. Ami furán is néz, hat ki elsőre. Mert véleményünk szerint azt csak Vidya Balan játszhatja el úgy, ahogy azt kell. Egyáltalán nem jött ránk a nézhetnénk a trailert csodálva, viszont az eredetit még így is bármikor, bárkivel, bárhogyan. Ettől még ez lehet működőképes, csak nem hiszek neki, meg benne.