calacitra

A mindent vivő film.

A Zindagi Na Milegi Dobara. Ő tarolt, összesen 7 díjat kapott. Köztük ott van a legjobb film, a legjobb rendezés, a legjobb dialogok, a legjobb koreográfia, és a többi leglegleg még. Nekem ebből a sokból külön öröm pl az, hogy Farhan Akhtar nyert, de igazából az összesnek csak örülni lehet, mert megérdemelten zsebelte be őket a ZNMD. Ja, hogy van valaki, aki még nem látta? Azonnal tessék nekiesni. Nem, nem csak azért, mert ennyi meg annyi díja van, hanem mert szimplán tényleg jó. Amíg nem ott volt ott a neve mellett ez a sok filmfare, addig is azt mondtuk róla, hogy az év filmje, de így talán most már sokkal jobban hihető a rajongásunk feléje.

Ami meglepetés volt.

A Dirty Picture buktája valamennyire ennek nevezhető. Főleg azok után, hogy a legtöbb eddig megrendezett awardsos eventnél elég sokat nyert. Vitte sorban haza a rendezésért, legjobb filmért a díjakat, a zenéről nem is beszélve. Most meg csak hármat. A legjobb színésznőit, bár azt nem is kaphatta más Vidyan kívül. Aztán a legjobb kosztüm díját, ez is jogos, de az év jelenetével nem tudok mit kezdeni. Bár ők inkább a zenei díjakkal, díjazottakkal vannak, lehettek így.

Akkor jöjjenek is a zenék.

A Rockstar 5 díjjal büszkélkedhet, főként a zenés kategóriákban vitt mindent, meg a legjobb férfi színészt adta Ranbir Kapoor személyében (kvázi nem láncoltam magam semmihez). Az igazság az, hogy azért itt is többre lehetett talán számítani, végül azonban "csupán" AR Rahman seggén tolták fel a szivárványt, pedig. A plébek énekeseknél Mohit Chauhan nyerése volt a biztos (Rockstar), bár nem a Sadda Haq-ért kapta a díjat, de most ezen nem veszünk össze. A női énekeseknél vártam a Saibot, de nem jött. Habár nem is gondoltam komolyan, hogy megkaphatja ezért Shreya Goshal, mégis tapsoltam volna örömömben, ha megkapta volna. Így se voltam szomorú, Shreya Goshal azonban az volt, fact. Nem az előbb említett zene vagy nem is az Oh la la Oh la la miatt (ez a The Dirty Pictureben hangzik el), amit ő énekel és már agyondíjazták mindenhol, hanem pl Teri Meri miatt, ami az év zenéi között szerepelt több listában is, erre boom goes the dynamite filmfare faktor bumm, és a győztes Usha Utup a Darling című dallal. Azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érdemelte meg, mert jó szám az, szépen is énekli. Viszont meglepetés volt ez is.

Debüt kategória is van külön.

A Delhi Belly rendezője bizonyult a legjobbnak a jelöltek közül. Az megint más tészta, hogy Kiran Rao (Dhobi Ghat ) vagy Bejoy Nambiar (Shaitan) is megkaphatta volna, akár jelölve volt, akár nem. Delhi Belly egyébként ezenkívül még 3 díjat is összehozott, és így elég szépen zárta az évet, a filmfaret ebben a tekintetben. De azért nem érdemtelenül, mert sokan szeretik, szerették a darabot. Annak ellenére, hogy ez már csak képkockafoszlányaiban emlékeztet egy igazi bw darabra. A debüt színésznő Priyanka Chopra rokona lett, erre se kell rácsodálkozni nagyon. A férfit azonban a Force mozi egyik színésze kapta. Érdekes, de nem világmegváltó díjazás.

Fuckyeah mert sikerült nekik, és még ez sem elég

Akinek örülünk még Raninak a mellékért, és a Shaitannak de nagyon. Ez utóbbi simán megérdemelt volna többet is, de ne legyünk telhetetlenek. Ugye a Screenen már megmutatta magát, a Filmfaren meg csoda is lett volna a nyerése olyan kategóriában mint rendezés, zene, vagy operatőr, ilyen ez a bwilág na. De még így is sokkal, pozitívabb a kicsengése ennek az awardsnak, mint a röhejes oszkárnak a jelölésektől kezdve a díjazásig. Pedig lássuk be: azért Indiában a sztárok mellett még nehezebb befutni, díjig, díjakig vinni egy low budget filmnek, fiatal noname színésznek, ha senki nem karolja fel. Meg most is azok indultak, ahol a krém, a felső 10 vonult fel a filmekben, azokból vette ki a részét. Ám a lista még így is reálisabb, szimpatikusabb jóval egy oszkárénál. Talán mert tényleg a legjobbakról van szó. Nem a legcsöpögösebb, giccsesebb, modorosabb próbálkozásokról éppen. Na de hagyjuk a nyugatot, mert a kelet itt van, megérkezett.

Hova tűnt Damon Hill SRK?

Ez az egy fontosabb téma maradt még meg az idei filmfare puttonyban. Azaz a király korona nélkül zárta a filmfaret ebben az évben. Szomorú szmájlik, wow, jaj. Pedig van benne valami, abban, hogy 2011 egyszerűen nem az övé volt, és ennyi. Lehet róla szólt, tőle volt hangos, de ez nem elég, sokszor. Ahogy most sem. A marketing nem minden, talán ebből is tanul valamit Sharukh. Ezek után hiába csinált bármit is ebben az évben, szuperhősös mozit (ra.one) vagy izgalmas folytatásost (don 2), mert filmként, és színészi alakításokban is láttunk jobbat nála ennél. A tavalyi után nem jött össze neki, Ranbir Kapoor alakításával megette reggelire Dont. A rocksztár meg legyőzte a királyt. A fura az lett volna, ha ez fordítva sül el. Még úgy is SRK jó színész, csak talán majd erről a következő Chopra filmben fog többet mutatni, olyat, aminél jobbat majd tényleg nem lehet találni az évben.

Végére egy érdekesség. Az idei filmfaren átadták a 2500. black ladyt, amit pont AR Rahman kapott a legjobb zenéért. Pont. Hogy véletlen? Költői. Jöjjön inkább a lista a tovább mögött.

2012 - JANUÁR

Rockstar 9/10 (BW, 2011)

Imtiaz Ali megcsinálta. Úgy, ahogy arra számítani nem is lehetett. Hiszen mindamellett, hogy egy rocksztárt keltett életre a vásznon, aki tényleg ott született meg előttünk - még gyerekfejjel jóformán, amellett egy igazán szép szerelmi történetet is adott a szemünknek. A legszebb az egészben pedig az, szerintem, hogy a kettőt egymás nélkül el se tudjuk képzelni. Így volt kerek egyszerűen, amibe még az is belefért, hogy a modell Nargis élete első alakításában akadtak pici zátonyra futások. De mégse süllyedt el, mert az élete (s az év) legjobb alakításával előrukkoló Ranbir Kapoor ott volt mellette és kihúzta mindig minden gyenge periódusában a vízből. Összegezve. Általában nem a rock az istenem, de itt nem tudok jobb szót rá mondani: elhittem a naiv, butuska rocksztári babérokra törő fiatal történetét. Aki, hogy még jobb legyen érzelmeket akar összeszedni, minél többet, minél fájdalmasabbat.       

Patiala House 5/10 (BW, 2011)

Akshay Kumar indiai féle krikettbe utazik. Vagy csak szeretne, mert apja nem engedi neki. Az irl család és ház fője inkább meghal, mint sem hogy fia nem hazai, külföldi színekben játssza ezt a felettébb fura játékot. Ez az alapsztori. E köré épül fel a patiala house. Lényegében mindenki fél az álmainak élni, vagy más tenni, mint amit az apuka mond. De. De a fiúnak esély nyílik arra, hogy szerepelhessen a válogatottban, és ezért mindannyian összefognak, érte, a családfő ellen. Hazudnak, mindent kitervelnek jó előre. Ami izgalmas is lehetne, de nem az. Ez nem a Chak de India, a Lagaan vagy a Dil Bole Hadippa. Ez a háromnak maszalaja, plusz drámával agyonöntve. Eléggé felejthető alkotás lett belőle, pedig a vezértéma (irl és krikett) többet ígért elsőre. Akshay Kumar meg hiába próbálkozik, egyedül kevés volt ehhez meg amúgy is az, upsz.  

Shor in the City 7.5/10 (BW, 2011)

Valahol jó látni ezeket az innovatív low budget filmeket, amik nincsenek kitapétázva sztárokkal, és még mellé nem is színesek, nem takaróznak rózsaszín felhőbe, már ami a sztorikat illeti. Itt pl. megint egy más világ, az a valós tükröződik vissza a vászonra Mumbairól. Ahol pörög az élet, mindig történik valami, most is pár figurával, akik megpróbálnak talpon maradni valahogy ebben az őrült városban. Három különböző történet van előttünk, amik egymással összefüggnek, ahol a káosz honol és uralkodik. Avagy karma is a bitch. Mert a rossz ha egyszer megtalál, akkor onnan nehéz kikeveredni. Nekik sem sikerül. Álmaik azért vannak, de látszik, hogy ez nem ámeriká, itt nem könnyű azt megvalósítani. Ha külföldről jössz haza, úgy is érhetnek meglepetések. Ha oda születsz és sportoló lennél, a tehetséged nem minden. Ha pedig tényleg a sötét sikátorok a te hazád, akkor csak egy esélyed van, maradt hátra. Az pedig a küzdés. De a SitC azért nem veszi ennyire komolyan magát, sőt. Humoros oldaláról közelíti meg a dolgot, de úgy, hogy érdekeljen is az összes életsztori, hogyan fog majd a végére pont kerülni. Egy káosz komédia a javából, de még milyen…       

Ilyen sincs még. Meg aztán, ha nincs is írás külön valamiről, legalább itt, ebben legyen pár karakter megejtve jól róla. Rendszerezésnek sem utolsó, visszakövető funkciója is van, láthatom pl mik voltak meg, és azok hogyan ízlettek első, második, hamadik n+1 nézéskor. Úgy tervezem egyébként, hogy nem csak bw darabok szerepelnek csak is, hanem telugu és tamil nyelvűek is fel-feltűnnek a naplóban. Persze annak függvényében, hogy volt e szerencsém ezekhez pont abban a hónapban, abban az időben, időszakban, érted na. Sok mindent már nem lehet rajta ragozni, talán nem is kell. Mindenhol a film címe, a pontszáma, a bemutató éve és a helye fog szerepelni. Lehet trailerlinkkel megtoldva is. Mindezekhez pedig pár soros szubvélemény párosul, ami meg olyan különleges lenne, az úgyis nagy posztot kap. Majd. Az egész holnap veszi kezdetét, mert csak. Hogy hol fogod megtalálni? Az oldalsávba jelölve lesz nyugi, hogy oda lehessen, tudjál találni te is, meg hogy ne vesszen el egyszerűen a posztok tengerében. Úgy ennyi felvezetésre elég is. Minden többire meg ott a a mastercard cuccnapló, holnaptól.    

Csak jelöltek vannak, a díjkiosztó még odébb, de a Filmfare (az 57.) már előre ünnepel. Hogy mit is? Magukat talán, vagy inkább a jelölteket? Who knows? A lényeg, hogy a vörös szőnyeget már le is terítették erre az alkalomra, amin főként azok sztárok, rendezők tipegtek, akik jelölve lettek az idei filmfaren ilyen-olyan kategóriákban. Amiről meg fecsegtek ők, ezek a suitupolt celebek a kíváncsi újságíróknak a péntek esti funfunfun parti előtt, az nagyvonalakban az awardsról szólt (meglepődtél mi?). Arról kábé, hogy az milyen fontos is az és blablabla. Aztán pl még arról, hogy melyik filmet tartják a legjobbnak 2011-es évjáratból. B-Town erre azt üzeni, hogy Zindagi Na Milegi Dobara. Vagyis a legtöbben ezt mondták, felelték a kérdésre. Ami szerintem is jó döntés. Lenne csak akkor igazán, ha a két hét múlva megrendezésre kerülő eventen is ez a cím kerülne elő a borítékból a legjobb filmként. De meglátjuk. Most jöjjön egy video ide beszúrva, hogy mégis ki mit viselt, mit mondott már azon a bizonyos red carpeten. Aki meg képek között akar mazsolázni, annak kitkat és már megy is. 

A Filmfare Awards nem más, mint India Oszkárja. Nevezhetjük annak, nyugodtan, de azért jó tudni azt is, hogy vannak különbségek a kettő között. Mondom is mi. Az egyik mindjárt a képen is látható, hiszen itt a sárga szobrok helyett black ladyk landolnak a győztesek kezében. Aztán a helyszín is más persze, ezt Mumbaiban (Bombayben) tartják. Valamint nem utolsó szempont, hogy a gála, ami keretében a díjak átadásra kerülnek az sokkal élvezetesebben, színesebben, kreatívabban van megrendezve, egy igazi show formájában, és nem olyanok, mint amilyenek a halálunalmas amerikai társai szoktak lenni általában. Az idei az 57. a sorban és január 29-én kerül megrendezésre, akkor lesz az ünnepélyes event. Azt már mondtam, hogy nagyon nem paráznak rá se a színészek, se senki a szakmában, mert náluk a közönség számít kritikusnak, nem egy vagy két oda vagy éppen nem ítélt díj. Ennek ellenére persze azért ahogy említettem megadják a módját (talán látva külföldöt is) az egésznek és van is súlya, értéke a szemekben. Csak nem annyi. Lapozzunk. A kép alatt a tovább után van a lista felsorolva még jobban, láthatóbban, mert ez itt nem az.