calacitra

Álmomban ez sokkal perfectebb volt. Legalábbis akkor, amikor elképzeltem, hogy milyen lenne egy Ek Villain dalokból összegereblyézett mesáp kisvállalkozás. Erre DJ Shadow kapitulál. És a füleket teljesen érthetetlenül otthon hagyja meg cserben. Nem ezt vártuk egyáltalán, ha várhattuk. Ilyen és ehhez hasonló filmzenék nem palvinbarbarák, hogy nap mint nap vele találkozzunk (az interneten), mert mindenhol ott van, róla szól. Persze a szám nekem is nyitva maradt, csak nem azért. A csodálkozás negatív formája vetült az arcomra, mikor a végére értem és kerestem valamit, ami pont nincs benne. Vakvágány, de soha rosszabbat azért.     

Ezt csak azért, mert tamil, mert AR Murugadosstól érkezik, és mert lazán az év eddigi legjobb indiai filmplakátja. Ha tudják überelni, és fele annyira lesz az majd jó, mint ez, akkor már megérte elkészíteni. Persze az is sokat dob rajta, hogy Anirudh felelős a zenéért, akinek bár nincs rettenetesen kimagasló éve, de tudjuk, hogy elég csak egy kis heuréka tőle, és bármikor képes villantani, olyannal előrukkolni, aminek csodájára minden bw zenei rendező rájár majd. És elvileg már ma hallhatjuk is az első dalt a Kaththi lemezről.     

Tanhayee tumblász szkrinsátgyűjteménye a tanú rá, hogy bw mindenhol ott volt, van és lesz. Talán csak egy valami hely hiányzik a listáról, de ami késik nem múlik, és nemsokára már mi is ott leszünk. Mondom ezt úgy, hogy a lista nem teljes, és az is megért volna egy képkockát, ahogy Aishwarya éppen várja a kettes villamost. De hát a múlt az múlt, és amúgy is azt hitték, hogy Olaszországban ejtőznek éppen. Ettől még elfért volna, és örültünk volna neki. 

Még ennyi év után is van képem rácsodálkozni az indiai mozi nézési szokásokra, ahogy ők tőlünk ellentétben csinálják ezt. Miközben nálunk olvasom, hogy valakit már az is zavar, ha a másik a képében csámcsog, vagy csak megkérdezi, hogy mennyi az idő. Szóval e miatt is elég messze van innen India. Egy más világ ilyen szempontból. De tudjátok mit. Ahogy észrevettem magamon, kezdek én is átesni erre az oldalra, mert igaz ami igaz, elég nehéz konstans nyugton maradni, vagy csak nem felszisszeni a filmjeik alatt. Legutóbb az Ohm Shaanti Oshaan egyik jeleneténél transzformáltam indiai üzemmódba. Tudtam mi vár, mégis tapsolni volt kedvem, és talán még 30x visszamennék a moziba, jegyet váltanék, csk hogy újra láthassam pl. A dalok persze megint más kérdés, ha már itt tartunk. Azért nincs mese, felvenném a tánccsukámat, kiugranék a fotelből, és twistelnék. De ezt bárhol bármikor bárkivel. Na mindegy, itt éppen Anirudh köszön be a Maan Karate c. filmben az Open the Tasmac dalbetétjében, amit az közönség már nem bír cérnával, és nagyon átadja magát az érzésnek. 

A Dil Dhadakne Do forgatásán. Ami azok 'a helyek' közé tartozik (top5), ahol most a legszívesebben lennék. Mert nem is az az eszméletlen, hogy Zoya Akhtar rendez egy új filmet ilyen címmel (ami a korábbi filmjének egyik betétdala volt és odavissza vagyunk érte), vagy hogy olyan cast van körülötte, amitől mind a tíz ujjunkat megnyaljuk, hanem, hogy tényleg móka és kacagás (a 8 óra munka után) az egész, az lehet, tényleg öröm nézni ezeket a képeket. Nincs kétarc, olyakor fáradtnak tűnnek már, de élvezik, és ez majd a filmre is vissza fog hatni.

Meg az is érdekes, hogy a fénykezés nincs kitiltva teljes egészében a forgatásról. Nyilván a filmről magáról nem kapunk semmit spolieresen, de azon túl nincs olyan hét a mahurat óta, amikor ne ajándékoztak volna meg az internet népét akár csak egy képpel is. Most az az újdonság, hogy Anushka Sharma is betoppant, akit eddig még nem láttunk. Zoya4prez meg teamzoya. Az év filmje, lesz, jövőre.