Még ennyi év után is van képem rácsodálkozni az indiai mozi nézési szokásokra, ahogy ők tőlünk ellentétben csinálják ezt. Miközben nálunk olvasom, hogy valakit már az is zavar, ha a másik a képében csámcsog, vagy csak megkérdezi, hogy mennyi az idő. Szóval e miatt is elég messze van innen India. Egy más világ ilyen szempontból. De tudjátok mit. Ahogy észrevettem magamon, kezdek én is átesni erre az oldalra, mert igaz ami igaz, elég nehéz konstans nyugton maradni, vagy csak nem felszisszeni a filmjeik alatt. Legutóbb az Ohm Shaanti Oshaan egyik jeleneténél transzformáltam indiai üzemmódba. Tudtam mi vár, mégis tapsolni volt kedvem, és talán még 30x visszamennék a moziba, jegyet váltanék, csk hogy újra láthassam pl. A dalok persze megint más kérdés, ha már itt tartunk. Azért nincs mese, felvenném a tánccsukámat, kiugranék a fotelből, és twistelnék. De ezt bárhol bármikor bárkivel. Na mindegy, itt éppen Anirudh köszön be a Maan Karate c. filmben az Open the Tasmac dalbetétjében, amit az közönség már nem bír cérnával, és nagyon átadja magát az érzésnek.