calacitra

Ami Rebecca Blacknek a Friday, az Indeep Bakshinak a Saturday. A szikh énekes legújabb dalszerzeménye önmagában talán nem is lenne akkora csoda, de mivel mellette Badshah (hind) repel, úgy ahogy - kurvajól, így egyszeri hallgatásra pont hogy nem lett ajánlott a Staurday Saturday. Inkább többszörire.

Mindjárt is itt a hétvége!  

Lehet bé meg zsé az előzetes, az összes poszter, ha közbe meg ilyen zenék szólnak a fülbe most, meg majd a film alatt. Természetesen Bhatt filmről van szó, honnan találtad ki? Mégpedig a legújabb delikvenséről, a Raaz 3-ról. Ami megmutatott minden rosszat, amit csak lehet, viszont ezt a zenét meg kihagyta eddig, valamiért. Most komolyan, ezzel kellett volna kezdeni, és még lenne százalékremény a megnézésre. Mindegy.

Sonu Nigam és Shreya Ghoshal az énekesek. Jöjjenek ők. Mert jobban is énekelnek, mint ahogy én írok így már esteeste. Tényleg gyönyörű, az autounet leszámítva.    

Igazából teljesen random a bollywoodhungama lejátszójában futottam bele ebbe a bizonyos Chal Pichchur Banate Hain filmzenébe.

A Copy Paste pedig tipikusan az a fajta, amit akkor is érted, ha nem érted, mert olyan egyértelmű miről szólhat. De persze nem ezért került ki, hiszen minden második vagy harmadik nowplaying éles posztban végezné hasonló indokok miatt. Sokkal inkább (a szöveg butasága mellett) a zenerésze fogott meg annyira, hogy még ötödik visszahallgatás után is légénekeljem, plébekeljem ezt a conrolszit meg vit és más egyéb hasonló zsenisorokat.

(Jól)Lehet holnap nem is fogok már emlékezni rá, most azonban kellett egy ilyen is az estének megadva.