calacitra

Miután fél Indiát körbeutazta már Shahrukh azért, hogy a Chennai Express jó hírét (mármint, hogy jó film lesz, magyarul menjetek ám moziba) kürtölje szét, most még világgá is elment, hogy aztán ott se felejtsék el, és ott is tudjanak róla, hogy lesz ez a film, ami kevesebb mint egy hét múlva érkezik is a mozikba, izgultok mi.

De ide már, külföldre, pl. Londonba elkísérte filmbéli partnernője Deepika Padukone is, akivel tényleg bármit el lehet adni. Imádjuk. Őt is, meg az egész marketinggépezetet, ami körülveszi úgy nagy általánosságban a bw filmeket.

És mondtam már, de nem elégszer, hogy ez is egy olyan része az ottani filmkészítésnek, forgalmazásnak, ami hozzám sokkal közelebb áll, mint amilyet a nyugati társaik csinálnak ilyen címszóval. Persze ők is mindent megtesznek a profitért a nézőkért, hogy minél több profit néző legyen belőle, de itt bwban ez teljesen más. Akik pl. megtehetik, azok tényleg Tour De India, nekimennek az országnak is, a határokon túlra, szétpromózzák magukat és a filmet is egyúttal, ergó így is lesznek igazi sztárok. Azonban ebből is egy külön posztot lehetne telefirkálni minden jóval. 

Azóta egyébként már megint dobbantottak, és most éppen dubajozik a ShahDee, nem úgy. 

Ha Deepika nem vezette volna fel ennyire édesen itt (1:20), hogy ebből a fantasztikus riszpektrajini dalból videó is készült, akkor talán soha a büdös életbe nem vettem volna rá magam, hogy valaha is elé kerüljek, elém kerüljön, tehát megnézzem magamnak jól közelről, és még még közelebbről. Elmondtam, hogy mennyire nem adja magát ez a dal, nem is értem miért készülhetett el egyáltalán. Miért pont most? Miért pont a Chennai Expressbe? És akkor miért nincs YOYO Honey a videóban? Vagy feltűnik és én nem vesttem észre. Pedig figyeltem nagyon, megnéztem kétszer is, hogy majd magával ragad a lungidancelungidancelungidance gépszíj, de nem kapott el. Miközben a videóval semmi bajom nincs, vagy van, de pl Srk olyan jól néz ki benne, mintha leadott volna egykét évet. Deepika meg gyönyörű mint mindig, bár az arcán azt is látni, hogy ő se érti, mi a fenét keres itt. Remélem legalább sikeres lesz, hogy engem meghazudtoljon, bemutasson nekem. Örülnék neki ha így is lenne majd, de attól még ezt nem fogom szeretni, nem vagyunk egy súlycsoportban. Mert én a jó a bw dalokat szeretem. Ő meg...

Ha filmes blogot írtok, vagy fogtok, akkor itt egy jótanács, legyetek elfogulatlanok, rajongjatok, mert ellenkező esetben juthattok el oda, ahova én a Chennai Express legújabb dalbetét promójának nézése/hallgatása közben, hogy mást mond a szívem, és mást az eszem, ami azért nagyon nincs rendben.

Egyrészt vallom, hogy ez talán az egyik leggyengébb láncszem a soundtracken, a Vishal-Shekhartól. Hiába is énekli Srk ide vagy oda, ez kevés, - mint magyar klubcsapat az EL-ben. De ha mégis valami romantikusra vágyakoznál (szomorú vs boldog), vagy ilyet akarsz arról a korongról mutatni a barátnődnek, akkor a te helyed ott van, ahol Titli, nem pedig a Tera Rastaa Chhodoon Na. Az jobb döntés, a Titli jobban teljesít. Nem utolsó sorban még a dalbetétje is királyabb.

De hiába tudom, hogy ez nagy helyzet, ez van, akkor is szívecskéket, több tucatot posztolnék ki most, akkor, amikor csak azt látom, hogy feketefeketébe #000000 öltözve az ősz hajnalán, a falevelek szakadatlan potyogása közben Dee és Srk táncolnak (1:25-27 BEST), OSO dejavut varázsolnak a képernyőre, amit nem lehet már se magyar, se india szavakkal leírni. Látni kell. Elolvadok. 

Egyébként meg nem tudom észrevettétek-e, de mindjárt itt augusztus 9. Pedig mintha csak tegnap láttam volna először a trailert. Hogy megy az idő...     

Attól, hogy a dalt nem nagyon csípjük, attól még hatalmas élményforma együtt látni Yo Yo Honey Singhet meg Shah Rukh Khant, meg azt is, ahogy táncolnak, tanulják az amúgy nem túl bonyolult koreot. Fél perc, gondolom lesz majd több is.

És imádkozzunk, hogy ezt nem vágják úgy és annyira haza, mint magát a dalt. Bár az így is jelentősen le fog venni az élményből, majd a betét nézése közben (bár azt mondják ez nem lesz benne a filmben).

Persze láttunk már csodákat, és létezik zeneszerelem sokadik hallásra is. Egy jól megkoreografált, eltalált, hibátlanul szinkronban, kiváló kémiában élő-táncoló jodi képes még a legkacatabb daldarabból is valami hangulatbimbót elereszteni, vagy kivirágozni csak úgy minden előzmény nélkül. Magyarul működni, és szerethetővé tenni a teljes csomagot. Meglássuk.

Komolyan úgy érzem magam, mint akit ott hagytak faképnél az oltárnál. Pedig még nem is hagytak. Csak gondolom, hogy ilyen lehet. Persze az sokkal alázosabb, és töményebb, és nem is akarom megtapasztalni. Elég volt nekem egyelőre ez a Lungi Dance. Mert hiába van meg a szerelem, kimondott szerelmem Honey Singh felé (vagy bírom SRK munkásságát és buráját), mert ez nagyon nem yo-yo. Egyedül maradtam, és akkor lehetek megint én a rossz, a kritikus, akinek semmi nem tetszik. 

Az egész mindenség még hónapokra vezethető vissza, amikor olvastam, hogy a Chennai Express zenei összeséhez dolgozik hozzá még egy dallal a népszerű rapper. És mondani se kell, azóta vártam izgatottan, hogy mi sül ki belőle. Pláne úgy, hogy pont ez a két ember összeáll, és mögöttük még ott a Vishal-Shekhar is. Aztán megjelent a soundtrack, amin hűlt helye volt ennek. Semmi jel nem utalt arra, hogy ebből mégis lett valami. Még néhány site le is hozta, hogy akkor wtf?

Végül mégis csak elkészült. A hír igaz volt. Pár héttel az ost után rakták ki. Egyfajta Rajnikant himnusz, meg tisztelgés, a munkássága, és ő előtt. Ami szép és jó. De ez engem hol és minek érdekel? Whatever. Ezért kár volt.

Azt hiszem úgy jártunk legjobban, hogy a filmzenei korongról ez lemaradt, és nem kapott helyet. Megmaradt ilyen promó zene. Annak oké, de ha valami többet reméltek annál, hogy ez most hype, és felkapott lesz, és mint a vírus terjed a szét neten, akkor eléggé benézték. Mert értem én, addig rendben van, hogy a déliség az új desiség, de mégis ebben pont a déliek menők, ők maguk, hiába is szenvedi túl ezt bw.

Verdikt. Nem kukába való. De majdnem.