calacitra

Ne azt nézd hogy milyen. Hanem ezt, hogy hogyan készült. Itt is igen a legújabb ígykészült, a Titlihez, abból, ami a Chennai Expressből (még 3 hét és premier) való, és eléggé szeretjük, volt róla szó.

Arról viszont talán nem, hogy pluszba még egy DÁBSZTEP verzió is készült hozzá, arra az alkalomra, ha már az eredeti túl édes, cukormázas, habkönnyű, babapopsi sima lenne neked. Miközben te a táncparkettek ördöge vagy, az éjszaka császára, aki twistel, akkor is amikor nem tud róla, na pont neked és hasonló társaid kftnek jön jól az a fajta plusz változat is. Mehet az adagolás, a csapatás, a yolo. Avagy a Vishal-Shekhar mindenkire gondol. 

A howtomakeit pedig igazából olyan, amilyenre számítani lehet. Semmi meglepetés. Mert ha engem kérdeztek, pont így képzelek el egy Rohit Shetty féle, Farhan koreografált, Srk-Dee jodival megáldott dalbetét forgatást. Haláli, humoros, hülyéskedés. Persze ettől még nagyon pöpec volt nézni minden egyes másodpercét. Tipikusan olyan érzés fog el a nézése közben, után, hogy bárcsak én is ott lettem volna. És azt hiszem ennél nagyobb és több bók nem is kell, felesleges már, mára, ehhez. A csúcsjelenet 2:25.

Shah Rukh Khan megmondja. És ha valaki, na ő aztán csak tudja mitől. Érdemes is hallgatni rá, releváns a témában. A színész a Chennai Expresst hozza most alapul, meg öt tippet ad mellé jótanácsba, hogy jegyezzük fel, mert az még jól jöhet bármikor.

Ezt kihagyni, nononono. Én gyorsan vettem is egy üres lapot, és megfogadom valamennyit, amennyi(re) csak tőlem telik. És amennyire komolyan lehet venni egyáltalán ezt a hét percet. Mert alapjáraton fun az egész, konstans dobáltam tőle a szmájlikat.

Még ilyen ígykészültnek is simán megteszi, sok behind the szkéna van benne.

Az Srk-Dee jodi meg félelmetes, hogy milyen jól mutat. Akár on, akár offscreen. Pont ma olvastam egy cikket ezzel kapcsolatosan, ahol az volt a főfőfőkérdés, hogy vajon megismétlődik az a fajta medzsik, ami az Om Shant Om-ban megvolt közöttük, és amiért annyira lehet szeretni azt a mozit. Háát, nehéz ügy. Csak remélni tudom, hogy igen lesz a válasz, és a Chennai Express velük, miattuk (is) fog örökzöld lenni, és hasonló magasságokat elérni, mint azt az OSO teszi, és tette a mai napig.

A legjobb jelenet: 5:09. Nekem ez azóta se sikerül. Pedig baromira menő.              

Az őszintét megmondva nem ez a legévzenébb a Chennai Express albumról. De azért így se kell szégyenkeznie, mert szép darab, egyáltalán de nem húzza le az albumot, sőt, kifejezetten jót tesz neki azzal, hogy ez pofonegyszerű, minden modorosságtól mentes, nem mint a többi olykor.

Amiknél néha úgy érezni, hogy túl vannak spilázva, mert a Vishal-Shekhar is nagyot akart robbantani, hozni valamit, olyat, picit mást, mint eddig. Meg hát a nyomás is ott volt a kezeken, SRK filmről lévén szó és ez érezhetővé is válik.

Ettől eltekintve, ha nem mondtam volna még, a soundtrack fülbarát, a tavalyi AR Rahmani JTHJ-hoz képest sokkal több dallamtapadás-gyanús trekk bújik meg rajta. És én ezek közé sorolom ezt, a Kashmir Main Tu Kanyakumarit is. Hogy miért? Mert kapós. Hogy milyen?

A fogékony hangulata, a plébek énekesek tökéletes párosa, a desivarázsa olyan plusz, ami jól jön a mindennapokban. Van kisugárzása, kellemes, és lehet táncolni rá, a dalszövege is releváns, a Fifty-fifty har situationt pl. úgy megjegyztem, hogy nem is akartam.

A videóról meg még inkább felesleges sorokat koptatni. Abban tényleg nincs hiba. Működik nagyon. Egyszerűen nézeti magát. Még ilyet. Most már komolyan várom a következő dalbetét promót. Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy a címzenét a végére tartogatják, mégis puskapor és chartbuster szagú.             

Csak hogy hasznosan töltsük ki a mai napból vissza és hátramadt közel fél órát hallgassuk meg okosan-ügyesen a Chennai Express dalokat teljes egészben meg kiszerelésben. Egyedül a Kiran Kamath féle mashup nincs itt meg, de a többi igen, úgy ahogy a korongon csücsül hivatalosan. Hogy vélemény? Még egyelőre nekem is új, de azért az első fülre is leesik, hogy disz iz ö bigining of ö bjutiful frendsip. A Vishal-Shekhar próbált valami olyat, amit Rohit Shetty nem szokott. Eltérni kicsit a szokástól, fűszerezni máshogy. Bár, hogy kontra is legyen, Pritam ennél karcosabbat is összehozott már az idén.   

Nem Title, hanem Titli. Csak mondom, mert én (is) benéztem. És aztán vártam okos fejjel, ügyesen-kényelmesen, hogy most jön a Cheanni aai aai aai. De nem jött. Amit most mégse bánok, egy másodpercre sem. Hogymi? Mert helyette olyat kaptam, kaptunk a Vishal-Shekhartól a Titli személyében, ami igen fülpornó. Legalább annyira mesterien szól, mint a címzene, amiből csak egy kis részletet ismerünk eddig. Az énekesek: Chinmayi Sripaada és Gopi Sunder kettőse számomra telitalálat, jól kiegészítik egymást, és még végre Srk is megkapta azt a plébekhangot, ami neki jár. Ez sokkal jobban is áll neki, mint a Vishalfélehang, sorry Vishal. De ez fakt. A láttotak meg ajajajaj, talán még a zenénél is jobbak. Az  Srk-Dee jodit egyszerűen öröm újra együtt látni. És ami a legszebb, a legjobb az egészben, hogy két percre el is felejtettem, hogy ez egy Rohit Shetty filmből való.