calacitra

Minden rosszmájúságom ellenére, de annyira lesüt erről a dalbetétről, hogy van benne valami, ami nem indiai. És ez most nem Adrianne Palickinek szól, vagy miatta érzem ezt főként. Mert ő tipikusan elveszik a betétben, nem tűnik ki sehogyan se de nem (bók akar lenni). Hanem az indiai és kannadai kooprodukció ismérve, rákfenéje, hogy elüt, nem az echte, 100% punjabi életérzés jellemzi a Dal Makhani dalelőzetest, hanem picit fake, picit mű az egész. De attól még persze Salmané, és a Dr Cabbié, meg a mienk is. Hiszen szerethetőnek szerethető a rapbetéttel, Isabelle Kaiffal, kicsit flashmob szindrómával az élen. Szumma. Több hazait elviselt volna, ahol nem kell így kamumosolyogni rajta.

Na igen, erről van szó. A Khoobsurat előzetesében is felbukkanó Badshah szerzeményre hamarosan már mi is egészségesen verethetjük, ahogy azt ő is teszi sokadmagával, Sonam Kapoor és Fawad Khan társaságában a következő elődalbetételőzetesben. Az ilyenekkel pedig mondtam már, hogy megölnek, csak még inkább nem lehet kivárni. Ezt a 15 másodpercet is annyiszor lejátszottam már, hogy abból két dj set is kevés lenne. 

A dalcím választáson meg még véletlenül sem szabad meghökkeni. Itt vannak javaslatok (alul yt kommentből bemásolva) egy témára, ha valakinek nem jutna eszébe valami releváns title direkt yolo party zenéhez.

 Party All Night 
 Party Abhi Baaki Hain 
 Party Shoes 
 Where's The Party Tonight 
 Party With The Bhoothnath 
 Party Gettin' Hot 

Az a lényeg, hogy ha rossz is a zene, amit csinálsz, dugiba mindig legyen nálad, mögötted egy YRF brand, ami kihúz a csávából. Mert alapjáraton a Sajid-Wajid - megint - nem kényeszteti el a füljáratainkat. Most ezzel a Dawaat-e-Ishq filmzenei koronggal fejelik meg a tucat közöst, ami valahol love/hate határvonalon, mezsgyén araszolva képtelen túlzottan magáévá tenni, de pl a Mannattal elégé megbarátkozunk azóta. Habár azon is sokat segített a Habib féle és YRF együttműködés gyümölcse dalbetétben megmutatkozva, ahogy az, ez a Rangelire is egy az egyben ráhúzható. A jodi okés, de inkább a milliő és koreo lopja el a showt előlük, és a fülünk elől. Jó nézni. Jobb, mint hallgatni. 

Mert a Dr Cabbiet sem felejtettük el, hogy lesz. Bár agyon nincs reklámozva, de talán ez az első elődalbetételőzetes már valaminek a kezdete. És felpörögnek majd az események, hírek, videók a filmmel kapcsolatban. Ami multikulti márkájára tekintettel se de nem hagyja otthon bw-ot magára, hanem hozza és ott van az a tánccal meg a zenével az élen. A zenei rendezők Pama Sarai, és Manj Ral, a stílus meg inkább punjabi beatekre hajaz. Meglássuk, bár a trailerben határozottan volt egy ennél is remekebb daldarab foszlány, gondolom azt majd csak később lövik el. Egyelőre ez fél percben szólal meg.

Filmből egyelőre elégtelen (a trailer után szabadon), de dalokból még vizsgázhat jelesre a Creature. Vagyis ezt gondoltuk, tévesen, még mielőtt a soundtrack meghallgatásra adtuk a fejünket. Aztán nem kicsit később már rá kellett ébrednünk, hogy ez a magyar valóság, és Mithoon neve se garancia konstans all time a magasfilmzenékre. Hiába üli és lovagolja meg saját sikereit, pritamozik óriásit, sajnos ez nem elég, és mintha már unalmassá is válna, hogy nem tud kijönni, kitörni ebből. Mert, ami a Tum Hi Hon még bekajálható volt, az itt a Naam-E-Wafa esetében olyan, már, mint 42 gólt dobni vagy kapni egy vizilabda mérkőzésen. Gombocból is sok.