calacitra

Ki hallott már igazán veretős Emraan Hashmi dalbetétet? Na ugye. Ő a romantikus balladákban utazik elsősorban, így aztán most nem is vesszük szívünkre, hogy a Raja Natwarlal partyhard slágere pont nem lett partyhard sláger. Annak ellenére se, hogy erre ott volt szerződtetve Yuvan, a tamil filmzenék maestroja, aki tud egyet és többet a műfajról, hogy miként kell azt szakérteni. Ezért és erre tessék fellapozni pl. a Yedho Mayakkamot (dal és betét), ott az twistcsászár. Míg a mostani a Flip Your Collar Back nem. És ilyenkor hiába olyan egy az egyben, mint egy kollywoodi filmzene, ez sem segít rajta. A POWA nincs meg benne, vagy az a plusz, amiért most nekem ezt tánccal kéne tudomásul vennem. 

Az, hogy valaki a ringben erős, attól még az életben lehet gyenge. #wannabecoelho Én legalábbis ezt szűrtem ki a soron következő Mary Kom dalelőzetesből. Meg azt, hogy senkinek sem könnyű (klisérelé kiakadva), küzdeni, küzdeni és küzdeni (is tudni) kell. Mary Kom-t pedig ebből a fából faragták, még kapott is pár pofont, a földre került, de aztán felállt.

A mikronfon mögött Sunidhi Chauhan.  

Ha elég volt már a sporthimnuszokból, de a Priyanka dal (Chaoro) meg nem jár kedvedben, akkor is van még bőven vállalható fültalálat a meglepően fényeskésre sikeredett Mary Kom soundtracken. Ahol Arijit Singh nem egyszer, hanem kétszer is visszaköszön, a legnagyobb megelégedésünkre. Amik bár romantikusnak romantikusak, mégse ikretornyok.

A Saudebaazi azért más. Shashi Suman letisztult, élvezetes akkordjai nem mélyek vagy rétegen rétegeltek benne, egyszerűen megkapóak, de nem is úgy a szó szoros értelmében. Jóllehet az eredetiséget számon lehetne kérni rajta, a nyelvemen is van jó pár, ami olyan ilyen, de hallgatom vagy 3 napja, és azóta se jutottam előrébb ebben a kérdésben, így nyert ő.   

Azt meg biztosra veszem, hogy a filmnek csak hasznára válnak majd ezek a zenék, mint amilyen a Ziddi Dil, vagy az általunk nagyra tartott Saudebaazi, ami most meghallhatható idelent. Háttér funkció meg aláfestés szindróma teljesen kizárva. 

Valaki írja erre: 'weird but great'. Szóval, akinek ez nem talált (a trailer után), úgy sehogy, az lehet már a filmben se fogja megtalálni a számításait.

Mert úgy néz ki, hogy Homi visszanyúlt picit a Being Cyrus időkre. Amikor még nem akart minden áron mainstreambe betörni, ahogy azt a Cocktaillel tette. Hanem különcködni, de jó értelemben. Mathias Duplessy zenéje ennek is szól. Meg erről. Ez a Fanny Re.

Ami izé nem vall szégyent, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ettől hangosak a napjaim mostanság (azt a dörgések és viharok elveszik). Számomra sokkal inkább a karakterek a vonzóak, már-már csábítanak a mozikba bele, befele. Miattuk elsősorban. A dal csak mögötte kullog. Ami szépen fogalmazva igényli a hangulatot, a rákészülést, meg a jól szituált beütésre való hajlamot. Ha ez viszont mind megvan, akkor jöhet a reeeeeeee. 

Amikor Emraan Hashmi táncos dalbetétet nézek, elképzelem, hogy mi lenne ha a színész tényleg nézne bw filmeket, többet. Mert még a végén tanulna belőle, és ő lenne a következő Shahid Kapoor vagy akár Prabhu Deva. Persze ettől még mindig falra mászik, ha a parkettre invitálják két jelenet között. És lehet ez soha nem is fog megváltozni. Bár nem is nagyon erőlteti. A Raja Natwarlalban is a Dukki Tikki kedvéért láthatjuk hosszú idő után twistelni meg koreot ölni. De mondottam volt, őt se ezért szeretjük. Nem fejelfordítos, de ami Salmanban, meg azzal eladható, az vele pont nem.