calacitra

Kiran Kamath óta tudjuk, hogy bw filmzenékből való mashupolás nem hülyeség. Működőképes vállakozás tud lenni az. Persze vigyázni kell vele, mert 123 jó alapanyag sose árt hozzá, ha van. Hisz minél nagyobb számban szerepelnek jó zenék - általa és ő benne, annál nagyobb az esélye a sikerre, a biztos nyerésre az aktív tömeg fülpárosaiban.  

De gyors lapozzunk vissza, oda ahonnan elindultunk. A történet egyszerű: a pozítiv kritikák, a milliós összelejátszási kreditek, letöltések meg ilyenek hatására lassan várható is volt, hogy lesznek wannabe djk, akik majd követni fogják Kiran példáját. És tessék: meg is érkezett az egyik ilyen, név szerint Chetas. Ő kezdésként Salman Khan és a hozzá kapcsoló dalokat, dalbetéteket szedi össze egy csokorba összemaszalázva. Ami valahogy így fog kinézni. 

Amikor a dal jobb mint a betét.  De ezen most ne is csodálkozzunk. Mert Shreya Ghoshal énekben nagyon más szintet képvisel, mint Farah Khan (amúgy rendező most debütál) színészkedésben. Be is ismerem, egy idő után már tényleg nem néztem a promót, inkább csak hallgattam a Khatti Meethit. Jóféle muzsika, sőt, közelebb is vitt a soundtrackhez. Az már más kérdés, hogy filmhez nem annyira. Persze ilyenkor még mindig él az a remény, hogy a zenék adják el, szerettetik meg majd veled a filmet előre és azért nézed meg direkt később.    

Kezdjük azzal, hogy a tánc koronázatlan cool királya Prabhu Deva itt is jelesre vizsgázik, de ez már annyira nem is meglepő. Ami inkább, hogy Sonakshi Sinha tudta vele tartani a lépést, a lépéseket. Pedig féltünk tőle, hogy majd nem sikerül neki. Gondolom sokat szenvedett érte, azért, hogy így nézzen ki - a tánca, mert Prabhu megint valami olyan koreográfiával állt elő, ami biztosan nem egy nap alatt lett összelegózva. Fúh, nagyon bwi.

Mégis, az igazat megvallva nem mentem el tőle. Valahol többet vártam. Nem is a tánccal, a táncosokkal, a háttérrel, a koreográfiával, a rendezéssel van bajom, hanem a zenével, ami most egyelőre nem gyere be. Márpedig egy item numbernél ez is egy igen fontos tényező.

Persze ezzel nem azt mondom, hogy Himesh szart gyártott. Szó sincs róla. Megvan benne a dallamtapadásos faktor, csak aztán el is veszik közbe. Ami baj. Nem boncolom fel hol a hiba, inkább füleljétek és nézzétek. Mert mindettől mindentől (vagyis tőlem) függetlenül megéri megérdemli ám nagyon. 

Kiran Kamath most bw néhány tapori chartbustersét maszalázta össze. A neve ugye ismerős lehet, na honnan, innen a blogról. Volt neki ezt megelőzen legalább 3 vagy 4 hasonló vállalkozása is, amit bemutattunk. A valentine az etalon eddig, az új tapori csak viszonyításképpen kispályás ahhoz képest. Viszont korrekt, nagyon salmankhanos, és kortárs zenedarab együttes. Szóval nem bűn befűzni pár üres percre, ha úgy van. Legyen is úgy. Kitkat.

Ezzel a zenével mondjuk a júliusnak, hogy viszlát.