Amikor a dal jobb mint a betét.  De ezen most ne is csodálkozzunk. Mert Shreya Ghoshal énekben nagyon más szintet képvisel, mint Farah Khan (amúgy rendező most debütál) színészkedésben. Be is ismerem, egy idő után már tényleg nem néztem a promót, inkább csak hallgattam a Khatti Meethit. Jóféle muzsika, sőt, közelebb is vitt a soundtrackhez. Az már más kérdés, hogy filmhez nem annyira. Persze ilyenkor még mindig él az a remény, hogy a zenék adják el, szerettetik meg majd veled a filmet előre és azért nézed meg direkt később.