calacitra

Ha eddig nem tudtátok, miért tartom irtó zseninek Prabhu Devat, akkor most jól figyeljetek. Mert ez még annál is szuperebb lett, mint amikor ő is jelen, benne van a dalbetétben.

De hát nem is kellett, nem is hiánycikk, hogy emelje a Saree Ke Fall Sa fényét, hiszen Shahid és Sonakshi külön-külön, de együtt is megoldották okosan-ügyesen az előttük álló kötelező házifeladatot, amit most meg is nézhettek magatoknak jól.És tegyétek is, van olyan.

Miközben én se azért jöttem, hogy csak ma csak mindent csak szeressek, de hát bwnak is lehetne jó napjai. A mai ilyen, míg az enyém meg nagyon nem az. Ezért is nagy szó, érdem, hogy ez is képes volt megragadni, elvonni a figyelmemet másról, ide szegezni, ehhez a dalbetéthez.

Shahid tud táncolni, Sonakshi is, akinek itt a helye, nem ott máshol party zenékben égetni magát. Hiszen láss csodát, mintha csak kicserélték volna, 'nagyon jól áll neki' (haha) ez a dalbetét, sőt a partnerrel is partnerek, jók együtt (na nem Ramleelasan, de okésak). Ki hitte volna. Én nem igazán.

Persze a szereplők egy dolog. Mert a helyszín, a koreográfia, a színek is a helyükön vannak itt. Az énekesek úgyszintén. Rosszat mondani rá bűn lenne. És lehet nagyképűnek hangzik, de ha nem tudnám, hogy ezt ki csinálta, kinek a műve, akkor is PD-t mondanám, valahogy lejön a betétről a varázslata, a munkája, hogy ezt, ilyet soha senki más soha de nem. Csak ő.

És tetetetetevéééééééék. 

Jóllehet az Ishk Actually legújabb dalbetéje, az Injar Pinjar csak hírből ismeri az évzeneséget, vagy éppen a hétzene fogalmát, nem érdemli ki egyiket se, nincs olyan jó, de így is eladható, becsületes, korrekt iparos zenemunka, amit nagyobb, nevesebb zenei rendezők is megirigyelnének tőle. És aztán lehet rásütni rá, hogy fapados, faékegyszerű, vagy rezsicsökkentő, mert működik indzsere pindzsere. Átlagos, de a jobbik fajtából, ami szerethető ezért, nem pedig utálható, hogy ilyen lett. Csütörtökre tökéletes, de péntekre mindjárt lesz más is.   

Az eddigi Krrish dalbétektől ugye mindenkit óva intettem, csak 18 éven felüliek nézhetik meg, bár talán mégse kéne nekik se, jobban járnak, ha kihagyják. És máris váltanak erre, de azonnal, mert ezt összerakták, akkor is, ha összevágták innen-onnan a filmből a jeleneteket, és nem igazi dal+betét lesz ez.

Viszont marhára megérte kiadni, így, ilyen formában, hisz csomó új jelenettel van megspékelve, és számomra a meglepetés-megtiszteltetés, hogy teljesen profi kis grafikával az élen operálgat. Wtf.

Tényleg szerettem volna hibát keresni benne, de nem volt, azt nem találtam, viszont egy kis reménysugarat igen, ami még azt üzeni, hogy csak a dalok mentek félre, a film nem fog.

Roshanek meg kampányolnak közbe, ahol és ahogy csak lehet. Mitöbb azt mondták, hogy már 1000 crore se elképzelhetetlen, hogy összejön, jöhet majd nekik ezzel a harmadik résszel, szerintük simán benne van. Az azért durva dió lenne. Shahrukh pl. belebetegedne. De meglátjuk.  

Távol, messze, és még annál is távolabb messzebb álljon tőlem, hogy azért vívjam ki Sonakshi Sinha haragját magamra, mert úgy néz ki, ahogy kinéz, de ebben a Bullet Raja retro rezsicsökkentő discosabb dalbetétben a fő hiba okát és forrását mégis bizony ez meg az ő személye rejti. Bár ha nem lenne, akkor meg Saif Ali Khant kéne nézni fagyiárusként feszítve meg twistelve, ami ugyancsak káros tud lenni a szemegegészségünkre. És akkor még a dalra magára jobb ha nem is térünk ki már. Ezek után nem is nehéz leszűrni, hogy egy jó... nagy adag csúfos kudarc lett az egész Tamanche Pe Discoból, a kémiátlan jodival az élen, az RDB által szerzett még falunapok táncparkettjeit is messze elkerülő slágerével, az olyan hamiskás a 'hangulatával', hogy a hónap legleglegtelenebb dalbetét címét magasan nyeri el, mert ezt senki sem tudja túllicitálni már. Omg.      

A főszereplő Sunny Deolnál csak Sonu Nigam vette ki jobban a részét ebből a Singh Saab the Great dalbetétből. Ugyanis nem aprózta el, miután az éneklés mellett úgy döntött, hogy most már a zenecsináláshoz van olyan felnőtt, és azon a szinten, hogy nyilván miért ne, ha mások tudják, akkor meg pláne, be is húzta annak rendje és módja szerint. Akkor éljen. Éljen? Nem.

Mert naiv vagyok, elhiszem, tudom én, hogy korábban is bontogotta szárnyait már zene szerzésben, és nem is sült el az feltétlenül rosszul, de talán ez most nem hiányzott, sehol, senkinek, semminek, semennyire, sehol, soha, se. Legalább innen már csak felfele vezet az út, és ez aligha gyógyszer neki, a számára, de azért elmondom lelkisegély gyanánt, hogy a bajai videóban több a gikszer, az képkockára jutó megrendezett pillanatok száma, mint itt, a főcmzenében. Szóval onnen nézve nem is olyan vészes már.

Bár való igaz, ha nagyon bele akarnék menni, akkor túlságosan is éles, kiművelt, óvatoskodó, átlagot erősítő tucat termék a title track, amit sajnos a látottak sem húznak ki a béka segge alól. Ergó jó, hogy jött, de jobb, hogy már ment is. Itt sincs. Meg ne halljam még egyszer.