calacitra

Mindaz amit el tudok mondani erről a Gunday dalról, az az, hogy Priyanka Chopra pár nap múlva új dallal fog jelentkezni. És ennyi. Ja meg, hogy Sohail Sen nem ebből fog meggazdagodni. A Jiya egy eléggé tartaléklángon pislákoló melódiahajtás, amit még a legkúlabb Ranveer Singh sem tud kiemelni a rettenetből. Arijitről nem is beszélve. Szépnek szép, csak holnap már senki nem fog emlékezni rá. 

Képzeljük el, mi lenne akkor, ha a SEL nem ilyen rezsicsökkentősen nyomná a One by Two filmzenéket. De talán mégse, mert csak jobban megüt a guta, megesz a méreg, hogy miért is nem csinálják akkor. Vagy csinálták meg, ezt úgy, ahogy arra képesek ők. Mert azok. A Kaboom is megáll ott valahol a félúton, a határon lecövekel. Az persze jó hír, hogy lelép a sablonosság mezsgyéjéről, de a következő szintre már nem kapaszkodik fel, és lesz belőle igazán slágertermék. Attól messze van, pedig van benne valami, ami aztá nem lett.  

Elvileg, és gyakorlatilag is már bemutatták hazájában a Yaariyant, de visszajelzésekről még semmit sem tudok, szóval így, ennek tudatában írom azt most, hogy ilyen és hasonló dalok, dalbetétek után a film még akár sikeres is lehet. A dalok tényleg meg vannak hozzá, pl. a Zor Lagaaake Haishaa is ha mesélni tudna. Nagyon nagyon és nagyon. Tpikusan olyan életrevaló, életigenlő, amiből több több és több kell. Lehet szeretni, lehet miatta szeretni, élvezni, simán csak légplébekelni. Amihez még a dabetét is hozzáad. Funfunfun. És nem állok is messze, ha azt mondom, hogy bearanyozta a napom, és most picit jobb is lett minden. 

Az One by Two nem lett a szívem csücske. Se a trailer, se az eddigi dalbetétek nem hozták azt a szintet, amit a színészektől, vagy akár a zenei rendezőktől elvárnánk mégis, ennyi év után, filmek láttán, zenék hallattán. Ami sorozat most ezzel a következővel se szakad meg, viszont ennek van vonzereje, amitől kevésbé lehet rá haragudni, hogy olyan kisiparos, megfoghatatlan tucatság. Nem jön le róla, a dal is inkább unikum jellegű, ahogy a betét is hozzá hasonul. Pont olyan. Pont ilyen. Lássuk csak. Szódával.

Egyre jobban úgy fest, hogy Siddhart Malhotra lesz az új és következő Ajay Devganom. Akivel valahogy nem tudok dűlőre jutni. De Sidnek legalább szerencséje van, annyiból, hogy fiatal, és van ideje még megkedveltetnie magát velem, Devgannal ellentétben, aki már soha (ne mond hogy soha) talán. Persze az is lehet, hogy Srk is így kezdte, aztán meg tessék mi lett belőle. Szóval nem írom lea fiút, cask nem bízok benne, ami azért mégis más tészta. Meg ennek ellenére a Punjabi Wedding című dal is egészen elviselhető kategória, vele együtt is. Habár zeneileg nem áll fényesen, meg koreoügyileg se. Van baja bőven így is. Lehet még se olyan jó ez, és elhamarkodtam...