calacitra

Ha Salman Khan, akkor Sajid Wajid. Ha Sajid Wajid, már itt se vagyok. De azért az esélyt megadtam neki, nekik, viszont azzal nem éltek. Szokásos. Egyszerűen nem, és nem. Be vagyok oltva ellenük, semmi hatás. Daisy Shah legalább szép, bár sokan B kategóriáznak és fújolnak, hogy mennyire nem Salman szint, és lehúzza az egészet, de a probléma forrását nem ott és ő benne kell keresni elsősorban gyerekek. Ja és úgy látom megint egyedül maradok, mert ilyenek záporoznak kommentbe, hogy best romantic song evör és hasonlók. Kiégek. 

Ha már hó itt nem lesz, legalább van egy Arijit Singh, aki a Yaariyan egyik legcsudaklasszabb dalával, a Love Me Thoda Aur ral hozza el most azt, meg ünnepi hangulatot személyre szabottan. És tényleg. Egyszerűen letehetetlen ez a muzsika, ami azon ritka daldarabok közé tartozik, ami még teljes kiszerelésben szebben is jobban is hangzik, mint így röviden. Mert akkor se veszik el, lesz unalmas, erőltetett a valahány perc alatt. Szóval Pritam ezt jól kifőzte, nem mint a Dhoom dalokat. Persze hatásvadász, meg 1x1, és a refrén is annyira refrén, hogy annál refrénebb nem lehetne, de megtalál, és tapad, és Arijit Singh. És Arijit Singh. Ez csak vele medzsik.  

Megvan még az a filmzene, amit pár poszttal előbb raktam  ki, és ekéztem, no akkor tessék most hivatalosan is visszasírni, mert a Jai Ho (tudod Salman Khan új filmje) legelső dalbetét promója, kérem szépen, még annál is vércikibb. Meg unalmasabb, meg halálkomolyan vércikibb.

Bár nem is értem mit vártam egyáltalán a Sajid-Wajidtól? Még szerencse, hogy ebben az évben nem nagyon találták meg a zene eszközeiket, így kimaradtunk ezekből pompás, hangzatos, fülpornóközeli dalkölteményekből.

Szumma. Igazából soha többet ebből, aminek a címét is bűn lenne leírni, és már előre félek, hogy a többi is beáll mögé, mellé, a sorban. Meg minőségben. Vagy nem-minőségben. Tetszik akinek tetszik, de nem tetszik. És én vagyok a macska. 

Közeleg a karácsony, a szeretet ünnepe. És ez mindjárt meg is magyarázza, hogy 2014 első romantikusromantikus mozijának, a Karle Pyar Karlenak a címadó dala, ami csiliónyi sebből vérzik, hogy kaphatott helyet itt az oldalon, a minőségi bw posztok között. Mert olyan rossz, hogy már rossz. Mégis a szívem most szemet huny felette. Amúgy egyszerhasználatos, még az öreg rókáknak is fel vagyon adva a lecke általa, hogy ezmiez. 

Most vagy én nem vagyok eleget bw közelben, vagy tényleg régen hallottunk már valami filmzenét is Rahat Fateh Ali Khan előadásában? Jaj. Persze az is lehet, hogy éppen tegnap volt, amikor utoljára találkoztunk vele. Csak az akkor nem lehetett olyan megnyerő, mint amilyen most ez a Dil Ka Mizaaj Ishqiya című. Mert ez bizony az. Egyszerűen egyszerű.

Amúgy pedig a Dedh Ishqiya filmhez tartozik, onnan való, annak az egyik dala, amit Vishal Bhardwaj szerzett és Gulzar meg írt. Ha pedig hasonlítani akarnánk, akkor pont az első rész nagy klaszikusát idézi meg, a Dil To Baccha Hai Jait. Ennél szebb és jobb dícséretet meg nem is kaphatna már. #rahatfatehalikhanteam