calacitra

A kedd új hétvége.

A Chaar Din Ki Chandni* film egyik dala hozza el most és mindörökké a lájti-lájti hangulatot, körünkbe és persze személyre szabottan. A péntek monnyon le. Nem világslágerlistákatverő zenedarab, viszont mocskosul bűnösen élvezetes tud lenni még 62357. alkalommal is. Létjogosultsága a táncparketten megkérdőjelezhetetlen, de ez alapnak tetszik lenni. Ami azonban nem mindig - és ugyancsak jó, hogy a fül mellett a szemeket is kell hegyezni rá, mert a dalbetétje se piskóta. Itt is érvényes az egy nézés nem nézés szabály (a minőségért sry). 

*idei darab Tusshar Kapoorral a főszerepben. Erőteljesen régi vágású, az oldszkúl bw filmekre épít (intertextualitás pakokkal teli). Ez azért szívmelengető tud lenni és jó látni ilyet, ami ennyire családközpontú, és egyszerre vicces, drámai, magyarán indiaiul MASZALA így nagybetűkkel. De ahogy a zenére, úgy magára filmre is az igaz végtére, hogy messze-messze elkerüli a legjobbakat (év, műfaj ecete), de előítélek nélkül azért elmegy szódával. És jóllehet csak vérhalálkomoly bw fanoknak ajánlott, de nem v-tech másnak se belefutnia.         

itt meg fullba lehet nyomni 

A Cocktailhez, amit bár a kritikusok eléggé lehúznak, viszont szépen hoz. Az se elképzelhetetlen, hogy 100 croret összelegózza. Még ha nagyon gyorsan rowdyrathoresan nem is, de valamikor egyszer csak. A következő exclusive zene talán éppen erre hivatott rásegíteni. Ugyanis a Mein Sharabi egy pakisztáni zenedarab, új célközönség hello. Egyébként ez nem szerepel a hivatalos filmzenés 'körcsin', de rajta kívül így is akad punjabi track a Jugni személyében. #yoyoyoyoyoyoyo

Miközbe a legújabb hírek arról szólnak, hogy Aamir Khan idei filmje a Talaash csak 2013-ban kerül bemutatásra, brühü, mi inkább megnézzük - a sírás helyett - az egyik olyan Ghajini dalát (dalbetétet), ami a mai napig az egyik legszemorgazmusabb a bw iparban. A zene pedig ar rahmani, szal nem lesz meglepetés, ha valami oknál fogva tökre jó lesz, amit hallasz. 

Amúgy az egyik all time kedvencem ez a zenedarab. Mégis, ha választánom kéne, mert úgy van, akkor a Ghajini filmzenék közül nem biztos, hogy ezt emelném ki. Jaja. Inkább a Kaise Mujhet tenném legelőre. De majd arról is a maga idejében lesz hangposzt, most azonban a Guzarish a soros, jöjjön ő. Folyjon is ki a szemünk, és vegyük támadásba a fülzsírokat, voálá.      

Nagy nehezen leesett a tantusz, hogy a Gangs of Wasseypur folytatásával még tök új zenék is jönnek. Ami egy darab szóval élve_ királyság. Hiszen a sok dal között biztos majd akadunk gyöngyszemekre, olyanokra, mint amilyen az elsőnél pl. a O Womaniya volt. A mostani Dil Chhi Chha egyelőre nem az a szint, nem olyan. De azért nem is annyira rossz. Tessék csak befűzni, megéri, megérdemli.   

Már hatodjára nézem vissza, kívülről vágom minden egyes snittjét, de így is komolyan eltelik legalább öt perc anélkül, hogy valami értelmeset is megtudnék fogalmazni róla. És nem azért, mert szar, elaludtam volna rajta, hanem mert ESZMÉLETLEN így csupa nagybetűvel.

Teljesen beszippant. Főként azzal, hogy elvisz ebbe az egész arab zenevilágba, ami most valahogy egyszerűen tényleg nyerő választásnak tűnik. Azoktól a fiúktól, a Sajid-Wajidtól, akik eddig az évben nem kertelek nulla darab igazán mindőségi trekket tettek a bw filmzenék összasztalára. Most meg itt van ez. A fene se érti. Sanszos, hogy csak és csakis Salmannak írnak, szereznek jó muzsikákat, mások náluk nem indulnak.

De a zene csak egy jó piros pötty. Hiszen ott vannak az énekesek, akik (ShreyaG, Wajid) ugyancsak szerves részei a Mashallah élménynek. Ez az ő sikerük is, nemcsak a zenei rendezőké az érdem. Tapscunami.

Valamint a koreográfiáról, és a színészekről sem szabad, lehet elfeledkezni. Kat és Salman párosa komolyan páratlan. Nagyon jók együtt (félek ez az Srk&Kat esetében pont fordítva lesz), el kell ismerni. Külön-külön is elrabolják a tekintetedet, ketten meg pláne, hogy nem tudsz mire, másra figyelni.

Katot egyébként jó látni végre nem item girl szerepkörbe. De ő is így van vele, nyilatkozta a 'media meet'-en, hogy a SKJ és a CC után mindenki azt hitte, csak ahhoz ért, kis túlzással. Viszont itt ő az egyik főszereplő, szóval item songnak, numbernek, girlnek helye nincs. (bár tudjuk a kettő nem zárja ki egymást, Kat elég régimódi). Salman meg mindig is ennyire tudott danszolni. Picit viccesen, hülyén, de mégis tökre szerethetően és komolyan. Nem hiába kellett neki csak egy nap a ráeső daljelenetek leforgatására, míg poor Kat hat napig húzta fel magára a tánccipőt, mire végre végzett. Szóval inkább nem mondunk semmit Salmanról, mert...látjuk. Lássuk!