calacitra

Fektessük le a tél utosó ütemeit, mert hétvégén már a harmadik hónapba lépünk, és egyre nagyobb, izé melegebb lesz. Az IMAM zenéje legyen velünk most, máshogy, mint korábban. De ez is Falaktól, ami garancia a jóra. 

A Mera Mann az új Mann Mera. Címben legalábbis hasonlítanak egymásra. Meg talán abban, hogy alapból, alapjáraton romantikus dalok mind a ketten. Ezen kívül viszont egy nagy különbség van a Table No. 21 filmzenéje és a mostani, Nautanki Saala filmzenéje között, hogy ez utóbbi egy újradolgozott, újrahangszerelt muzsikaanyag. Hwhat?

Mert based on true story. Az énekes Falak egy évvel ezelőtt már elsütötte ezt a puskaport egy 7 Welcome to London című moziban, csak hát nem így, bár akkor is filmzene volt, most is. Hallom, hallom is már a csalódás hangját, hogy mert az oridzsinal az oridzsinal, mennyivel jobban szólt. Minek kellett saját magát koverizálnia #minekvan egész egyszerűen. De azért ez messze nem lefutott meccs, kids. Hoppáré.

Elég csak meg vagy belehallgatni itt-ott az egyikbe-másikba, és magától értetődő lesz, hogy miért is lehet rajongani az új feldolgozásért. Szó se róla, senki nem vitatja, hogy az eredeti az eredeti, úgy lett megálmodva, szeretjük azt, de van amikor jót tesz egy dalnak, ha más fülszögből figyelünk rá. A Mera Mannak pedig absolute jót tett. Nagyon addiktív, hmmmmm, áááááá. Olyan vállvonogat(ás)os, ahogy Ayushmann csinálja jól. Kőkemény filgúdbomba.

Falak meg ügyesen-okosan (Mikey McLeary vezetésével) bevállalta ezt, hogy az amúgy nagy ismertségnek örvendő dalát, némileg kockáztatva, új színbe festi le és mutatja meg. Ömézing. Plusz hab a tortán, hogy nemsokára Ayushmann is dallal jelentkezik. Nautanki Saala, idevele. De jó kedvem is lett ettől hirtelen. Na még 30x, aztán már azt is elhiszem, hogy 2030-ra tényleg tündérmese lesz itt itthon élni.         

Ha azt mondanád, hogy soroljam fel (írjak listát, jó lesz a pistának) az első negyedév legjobb bw filmzenéit, akkor ennek itt, betonbiztos helye lenne ott, a többiek mellett. A Mann Mera a Table No 21 című filmhez tartozik, onnan való, és pont a minap már kaptunk hozzá egy teljes, fullos kiszerelésű, kiörlésű dalbetétet is (ergó a film coming soon). Amiben az a fura, hogy annyira fülemet hegyezem, arra koncentrálok, hogy lassan már észre sem veszem Tena Desae szépségét. De azért persze odapillantok, ha úgy van.

Amúgy verdikt: egyszerűen szeretem ezt a zenét, a betéttel együtt, mindenhogyan. És van belőle még remix változat is. Ilyen felpörgött, tunningolt, tuctuc csomagolásban, az se rossz. Picit más világ ehhez az eredeti, lassú, lágy, romantikus tálaláshoz képest, de működik, rendben van, nem ördögtől való.

Évzene-sanszos. 

A Mere Dad Ki Marutiból meg Sachin Guptatól, aki hát nagyon punjabira vette a figurát. Hiszen YoYo és Mika után Panjabi MC és Manak-E is közreműködött neki egy dal erejéig. És ha minden igaz a title song is hasonló kezekbe került. Arról majd később, meg van egy mashup a korongon pluszba.

Addig viszont itt van a Haaay, amit nem csak hallgatni érdemes és különös, hanem nézni is, mert a táncon kívül riksák, traktorok, motorok is főszereplői a betétnek, amikkel driftelnek, gurulnak, versenyeznek sötöbö, szóval nem bw hétköznapi na.  

Ez is olyan, hogy ha nem írnák, nem látnád ki énekli, álmodból felkeltve is rávágnád (még bw fannak se kell lenni nagyon), hogy ez csak Mika Singh lehet! Az is. Sokan nem, én viszont annál inkább imádom a hangját. Lehet túl van használva, de tavaly is a Pungi dal mással nem lett volna olyan élvezetes, messzebb megyek évzene, ha nem ő énekelte volna (f)el. Most pedig Manish J. Tipu, a Saare Jahaan Se Mehnga zenei rendezője gondolta úgy, hogy az Auon De csak és csakis kizárólag Mikatól szólhat a fülekbe. És hát na, szóval, jó döntés volt *kalapemelés*. A dallam és a refrén is tapad. Ónédé-ónédé. Mazochistáknak még remixbe is karcol.

Erről a filmzene korongról jött egyébként a Bolo Na is. Not bad. Eddig kettőből kettő.